A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-04-18 / 98. szám
2003. ÁPRILIS 18. Tudomány A HÍD 13 TELJES DEKÓDOLÁS Elkészült végre, az emberi génállomány teljes térképe. A korábbi, majdnem teljes eredmények, amelyeket már több kutatóintézet is használ újabb gyógyszerek kikísérletezésére, vagy betegségek hatásmechanizmusainak kiismerésére már kiegészülnek a nemrég napvilágot látott teljes adatbázissal. Az Amerikai Emberi Genomkutató Intézet ezen a héten hozta nyilvánosságra a teljes emberi DNS szekvencianalízisének végleges eredményét. Ennél pontosabb képünk már nem lesz genetikai alapjainkról, állítja az intézet igazgatója, Francis Collins. Ez az amerikai vállalkozás az, amely nemzetközi összefogással kutatta az emberi géntérképet, amelynek eredményeit nyilvánosan kezelik. Immár a teljes DNS-szekvencia ismeretében végre lezárult az emberi génkészlet nagyságát firtató vita is. Az eredmények ugyanakkor mindenkit megleptek, hiszen kiderült, hogy jóval kevesebb génnel rendelkezünk, mint azt bármely kutató is gondolta volna. Míg a legdurvább, a genom elemzését megelőzően közzétett becslés feltételezte, hogy akár 140000 különböző génünk létezik, addig a végleges adatok alapján már biztos, hogy „mindössze” 27000- 40000 génnel rendelkezünk. Craig Venter, amerikai genetikus, aki korábban a Celera Genomics, üzleti céllal zajlott genomkutatásának volt vezetője ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez az eredmény azoknak lesz érdekes, akik eddig a genetikai determinizmus nézeteit tartották meghatározónak, vagyis azt feltételezték, hogy a génjeink valóban mindent meghatároznak. Az alacsonyabb számú génállomány viszont nem támasztja alá ezt az elképzelést. A teljes genom ismerete, ugyan nem holnap hoz majd jelentős előrelépést, pl. az egészségügyben, de ahogy a genetika tudománya és a technológia is egyre nagyobb lépéseket tesz előre, úgy a géntérkép adatainak köszönhetően a gyakorlati alkalmazások is egyre jelentősebbek lesznek, és a jövőben az emberi genom ismerete a gyógyításban hihetetlen távlatokat nyit majd meg. A genomtérkép a weben elérhető, de az adatokat értelmező, elemző magyarázatok még nincsenek mellette. A kutatók szerint ahhoz, hogy ezeket is közzétegyék, még legalább egy évnyi munkára lesz szükség. Dan Goldston (San Jose State University, USA) és Cem Yildirim (Isztambuli Egyetem) egy Németországban rendezett matematika konferencián bejelentette, hogy áttörést értek el a prímszámok elméletében. Munkájukat kollégáik az utóbbi évtizedek legjelentősebb eredményének minősítették. A prímszám vagy törzsszám olyan pozitív egész szám, amely csak 1-gyel és önmagával osztható. Az első néhány prímszámot könnyű megtalálni: 2, 3, 5, 7, 11, 13 stb. (megállapodás szerint az 1-et nem tekintik törzsszámnak.) A prímszámok keresésére a görög Eratoszthenész már az i.e. 3. században módszert dolgozott ki. Ez az egyszerű eljárás az ún. eratoszthenészi szita, amellyel ki lehet rostálni a számsorból a nem prímszámokat. A számítógépek bevetésével egyre nagyobb és nagyobb prímszámokat sikerült megtalálni. A ma ismert legnagyobb prímszám több száz számjeggyel írható le. A prímszámok keresésének fontos gyakorlati oka is van: a prímszámok meghatározó szerepet játszanak a modern titkosítási mód/ Áttörés a prímszámok elméletében szerekben, illetve a titkosítások feltörését célzó eljárásokban. Az egyre nagyobb számok között mind kevesebb prímet találunk, de már az ókorban bebizonyította a görög Eukleidész, hogy a prímszámok sorozata végtelen, nincs legnagyobb prímszám. A prímek furcsa módon nagyon gyakran fordulnak elő egymás közelében. Ikerprímeknek nevezzük ayzokat a prímszám-párokat, amelyekben a két prímszám különbsége 2. Ikerprímek például a 3 és 5, az 5 és 7, a 11 és 13, a 17 és 19, 29 és 31,41 és 43 stb. A prímszámokhoz hasonlóan ikerprímek is egyre ritkábban fordulnak elő, ahogy a mind nagyobb számok felé haladunk. Felmerül a kérdés, elfogynak-e egyszer az ikerprímek, van-e legnagyobb ikerprím? A látszólag nagyon egyszerű kérdés megválaszolása mindeddig nem sikerült. A probléma jelentőségének igazolására a Magyar Nagylexikon 1999-ben megjelent ikerprímek címszavából idézünk: “Nevezetes sejtés, hogy ilyen ikerprímek végtelen sokan vannak, ennek bizonyítása a matematika mai állása szerint reménytelennek tűnik." Goldston és Yildrim sem oldotta meg a reménytelennek ítélt feladatot. A problémát megkerülve, egy másik kérdésre kerestek és találtak választ: lehet-e ta lálni olyan prímszámokat, amelyek esetleg nem ikerprímek, de az átlagosnál sokkal közelebb vannak egymáshoz? A kérdésre igennel válaszoltak, sokéves elemzés után. Szakértők szerint nemcsak az eredmény nagyon értékes, hanem az az új módszer is, amelyet elérték. Az új módszer közelebb vihet más, régóta megoldatlan matematikai problémák, mindenekelőtt a Riemann-sejtés megoldásához. A sejtést 1859-ben közölte G. F. B. Riemann német matematikus, s azóta sem sikerült bizonyítani vagy cáfolni. A sejtés az első 1,5 milliárd esetre igaznak bizonyult, de általános igazsága még nem bizonyosodott be. 2000-ben egy amerikai matematikai intézet 1 millió dolláros díjat tűzött ki a matematika egyik legnagyobb megoldatlan problémájának tartott Riemannsejtés eldöntésére. Késlekedő marsjárók Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA műszaki hiba miatt elhalasztotta két robotjármű tervezett fellövését a Marsra. A hivatal keddi közleménye szerint fennáll a rövidzárlat veszélye, ezért mindkét robotot részben szét kell bontani, hogy a problémát megoldják. A két robotjármű útjára az új időpont szerint június 25. és július 15. között kerül sor. Peter Theisinger a marsjárókért felelős projektmenedzser elmondta, hogy a revízió oka, hogy olyan műszaki hibát fedeztek fel, amely a terepjárók küldetésének sikerét is veszélyeztethetné. A hiba ugyanis esetlegesen rövidzárlatot okozhatna, amelynek következtében megsemmisülne az összes olyan adat, amely nélkülözheteden a robotok számára a Marson történő landoláskor. Ebben az esetben a misszió katasztrófával végződne, mondta Theisinger. A hatkerekű robotjárművek "menetrend szerint" 2004-ben érkeznének a vörös bolygóra, ahol 90 napra szavatolt működtetésük és mozgatásuk. Mindenekelőtt azt vizsgálnák, hogy van-e víz az ottani talajban, illetve, hogy volt-e élet valaha is a Marson. A 800 millió dolláros terv a NASA második olyan legdrágább programja, amely a bolygó kutatását célozza. A közelmúltban amerikai kutatók megerősítették azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a Marson olyan erős a sugárzás, hogy veszélybe sodorhatná a felfedezésére küldendő űrhajósokat. Röviden Kannibál dínó Április 15. A régészek feltételezése szerint a dinoszauruszok idejében az élőlényeknek gyakran kellett víz- és táplálékhiánnyal szembesülniük, sokan közülük a mostoha körülmények miatt kipusztultak. "A 65-70 millió évvel ezelőtt élt Majungatholus atopus azonban mindent megtett, hogy elkerülje a kihalást, és ennek érdekében még saját fajtársait sem kímélte” - mondta Raymond Rogers geológus, aki Madagaszkár szigetén bukkant olyan leletekre, amelyek az említett ősgyík kannibálisztikus hajlamairól árulkodnak. A két lábon járó Majungatholus atopusoktól származó megkövesedett csontokon ugyanis a kutatók olyan harapásnyomokat találtak, amelyek a leginkább egy másik - ugyanehhez a fajhoz tartozó - dinoszaurusztól származhatnak. A madagaszkári maradványok azért különösen jelentősek, mert most első alkalommal sikerült minden kétséget kizáró leletekkel bizonyítani azt az eddig csak elméletben létező feltevést, hogy a dínók között is voltak kannibálok. A Majungatholus atopus korának legnagyobb ragadozója volt. Leggyakrabban növényevő dinoszauruszokkal táplálkozott, de ha vadászata nem volt sikeres, akkor nem vetette meg a döghúst sem. A fognyomokat más, azon a területen élt egykori húsevő óriásgyík állkapcsától származó nyomokkal is összevetették, de a leleteken látható harapásokat csak Majungatholus atopus hagyhatta rokonai csontjain. Az viszont továbbra is kérdés marad, hogy a több tízmillió évvel ezelőtt élt dinoszaurusz vadászott is fajtársaira a szűkös időkben, vág)' csupán elhullott állatok tetemeiről rágta le a túlélést jelentő falatokat. Foltos Sas és Vörös U Kihalóban a sziúk nyelve Április 15. Német tudósok összefogtak, hogy megmentsenek a kihalástól eg)- ritka indián nyelvet, amelyet már csak 200 ember beszél földünkön. A nemes vállalkozás középpontjában a hocank nyelv áll, amelyet az Egyesült Államokon belül Nebraska és Wisconsin államban élő sziú törzs tagjai használnak egymás között. Ebben a szűk körben is egyre csökken a hocankul tudók száma: a törzs ötezer tagja között mindössze kétszázan vannak. A német nyelvészek arra vállalkoztak, hogy három év leforgása alatt írásos dokumentációt hoznak létre a hocank nyelvről. Munkájukat 280 ezer euróval támogatja a Volkswagen Alapítvány. A tudóscsoport közlése szerint Kolumbusz partraszállása idején, a 15. század végén Eszak-Amerikában még 300 különféle nvelvcsalád létezett. Mára ezek száma ötvenre apadt. Szakemberek attól tartanak, hogy a 21. század végére ki fog halni a világon jelenleg beszélt mintegy 6500 nyelv kétharmada.
