A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-01-31 / 87. szám

2003. JANUÁR 31. Gazdaság A HÍD 9 Az ország nettó adóssága 2002 novemberében Január 20. Az ország nettó adóssága - tulajdonosi hitelek és forintkötvények nélkül - 2002 novemberében 4,2 milliárd euró volt - közölte az MNB. A hasonlóan számított nettó adósság 2002 októberében 4,5 milliárd, 2001 novembe­rében 2,4 milliárd eurót tett ki. Tavaly a tizenegyedik hónap vé­gén a jegybanki tartalé­kok értéke 9,8 milliárd eurót ért el. A nemzetgazdaság devizában fennálló brut­tó adóssága - tulajdonosi hitelek és forintkötvé­nyek nélkül - 2002 no­vemberében 24,8 milli­árd euró volt, szemben az október végi 24,7 mil­liárd euróval. Az előző év 2001 novemberében a hasonlóan számított bruttó adósság 28,3 mil­liárd eurót ért el. A tulajdonosi hitelek­kel és forintkötvények­kel együtt vett devizá­ban fennálló bruttó adósság tavaly novem­berben 38,5 milliárd euró volt, ami eny­hén emelkedett a tavaly október végi 37,3 milliárd euróhoz képest. Az adósságnöve­kedés azzal magyarázható, hogy a külföl­diek tulajdonában lévő forintkötvény állo­mány egy hónap alatt közel egy milliárd euróval emelkedett. Az előző 2001. év novemberében a nemzetgazdaság tulajdonosi hitelekkel és forintkötvényekkel együtt számított brut­tó adóssága 37,1 milliárd eurót ért el. A devizában fennálló bruttó adósság­ból tavaly novemberben az államháztar­tás és az MNB tartozása 17,6 milliárd eurót tett ki, szemben a múlt év október végi 16,9 milliárd euróval. A forintban de­nominált értékpapírok összege tavaly no­vember végén 7,1 milliárd euró volt, 2002 októberében 6,2 milliárd eurót ért el. A devizában fennálló bruttó adósság­ból a magánszektor tartozása 2002 no­vember végén 20,9 milliárd euró volt, ami enyhén emelkedett az október végi 20,5 milliárd euróhoz képest. Ebből a tulajdo­nosi hitelek 2002 novemberében 6,6 milliárd eurót, 2002 októbe­rében pedig 6,4 milliárd eurót tettek ki. A nemzetgazdaság nettó de­vizaadóssága - tulajdonosi hite­lekkel és forintkötvényekkel - tavaly november végén 14,7 milliárd eurót ért el, szemben a 2002 október végi 14 milliárd euróval. A hasonlóan számított nettó adósság 2001 november végén 10,8 milliárd eurót ért el. A tavaly novemberi nettó adós­ságból az államháztartás és a jegybank 6,8 milliárd eurót, a múlt év októberében pedig 5,9 milliárd eurót mondhatott ma­gáénak. A tulajdonosi hitelekkel együtt vett nettó adósságból a magánszektor 2002 novemberé­ben 8 milliárd euróval, októberben pedig 8,2 milliárd euróval részesedett. Ebből a tulajdonosi hitelek november végén 3,5 milliárd euróra, az elmúlt év október vé­gén 3,3 milliárd euróra rúgtak. Röviden 455 MILLIÓ EURÓ HIÁNY Január 20. A végleges adatok szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 455 millió euró volt 2002 novemberében, az első tizenegy hó­napban a deficit 3,157 milliárd eurót tett ki - közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hétfőn. A folyó fizetési mérleg hiánya 231 millió euró volt tavaly októberben. Az MNB előzetes adatként korábban 477 millió euró hiányt közölt 2002 novemberére. Az előző, 2001. év novemberében 124 millió euró volt a folyó deficit, a 2001. január-no­vemberi hiánv 920 millió eurót tett ki. J 13,1% NŐTTEK A REÁLKERESETEK Január 21. A reálkeresetek 13,1 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit tavaly január-novemberben, 5,3 százalékos infláció mellett - tájékoztatta közleményben a Köz­ponti Statisztikai Hivatal (KSH) kedden. A bruttó nominális átlagkereset 18,0 százalék­kal, a nettó átlagkereset 19,1 százalékkal nőtt ugyanebben az időszakban. A 2002 január­­október közötti időszakra 13 százalékos reál­kereset-javulást jelzett a hivatal az előző év azonos időszakához képest, 18,4 százalékos bruttó, 19,1 százalékos nettó átlagkereset nö­vekedés és 5,4 százalékos infláció mellett. Szerdán drágult az üzemanyag Január 20. A motorbenzinek árát négy fo­rinttal, a gázolajét három forinttal emelte a Mól Rt.. Az áremelést a cég a nemzetközi termékjegyzésárak emelkedésével indokolja. - A kőolaj- és kőolajtermék-piacokon az árak alakulása tekintetében továbbra is bizonvta­­laaság tapasztalható - állt a közleményben. A 91-es ólmozatlan benzin ára literenként 231.50 forint, a 91-es keverék benziné 234.50 forint lett, a 95-ös ólmozatlan benzin literje 234,50 forintba, a 98-as ólmozatlan benzin 243,50 forintba kerül. A középosztály eltűnése (folytatás a címlapról) Statisztikai adatok tisztán kimutatják hogy a jövedelem nagy része a gazdagok felső 20%-nak kezében koncentrálódik, és ezen belül is a legnagyobb mértékű jöve­delemkoncentráció ezen 20% felső 5%­­nak kezében van. De még ezen 5%-on be­lül is a jövedelem 85%-a mindössze a fel­ső 1% kezében összpontosul. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre kisebb jövede­lemhányad megy a középréteg zsebébe, ezzel is leszorítva őket a társadalom alsó rétegébe. Mindenki ismeri az üzleti 80%-20% szabályt vagyis pl. a napi munkatevé­kenységünk 80%-a a bevételünk mind­össze 20%-t teszi ki, míg a napi munkánk 20%-val termeljük meg bevételünk jelen­tős részt, 80%-t. Ezért kell koncentrál­nunk, ezen értékes, legfontosabb, jövede­lem-termelő tevékenységeinkre jobban, hiszen ez teszi ki bevételünk legnagyobb hányadát. Ugyanígy a társadalom zöme, 80%-a, az ország GDP-nek csak 20%-t ter­meli meg, kapja meg, míg a társadalom felsőbb rétege, 20%-a jut a GDP 80%­­hoz, és így tovább. A jövedelmek hatalmas mértékű, né­hány kézben történő koncentrációjával egyidejűleg a hatalom koncentrációja is zajlik. A világ szinte minden országában az országok által megtermelt GDP-nek kb. 97%-a néhány kézben összpontosul, akiknek hatalmas befolyásuk van a politi­kai, gazdasági és szociális életre. Gondol­juk csak a 1997-es ázsiai gazdasági, pénz­ügyi összeomlásra, amikor néhány szu­pergazdagnak nem tetszett amit láttak a kormány politikájában, és szinte egy gombnyomásra áthelyezték pénzüket, gazdasági és politikai káoszt hagyva ma­guk után. De még ennyire messzire sem kell mennünk, Magyarország jövedelmének 97%-a mindössze kb. 100 cégvezető és tu­lajdonos kezében összpontosul. Az álta­luk támogatott médiák szinte mindig egy­másról szólnak és egymásnak. Ugyanígy az információ beáramlás is saját, zárt kö­reikből származik. Nem egyedi jelenség, hogy pl. a Kreatív újság főszerkesztője a szemembe megmondta, hogy a kutatási eredményünkről szóló cikket (tanul­mányt) nem jelenteti meg, mert ’’...nem tartozom az elfogadhatók körébe...”. Ugyanakkor a magyar Harvard Business Review mint nyitott médium, minőségi alapon megjelentette a cikket. És számta­lan hasonló példát lehetne még felhozni. Nagyon sok közgazdász - a kormány és cégtulajdonosok érdekeit védve - pró­bálja palástolni a dolgokat, a középosztály eltűnését, a szakadék növekedését a gaz­dagok és a szegények között, ugyanakkor a tényeket és konkrét számokat nem lehet félreértelmezni. A sajtó és a média sem szívesen hoz nyilvánosságra olyan infor­mációt, amely megfájdíthatja a fejét. Nem véletlen hogy sok statisztika egysze­rűen figyelmen kívül hagyja a szu­pergazdagok jövedelmét a statisztikai szá­mítások során. A múlt héten egy nagyon érdekes elő­adáson vettem részt, az amerikai ingatlan­adó eltörlésével kapcsolatban, ahol William Gates, a híres Bill Gates édesap­ja, is jelen volt és aki ellenezte a Bush-kor­­mány ingatlanadó eltörlésének tervezetét. Tudni kell hogy ezen adófajta egyrészt a kormány bevételének jelentős százalékát teszi ki, másrészt a társadalmi réteg 3-4%­­a, a leggazdagabbak, fizetik az ingatlanadó legnagyobb hányadát, ami saját jövedel­mük nagyon pici töredékét teszi ki, tehát könnyen ki tudják fizetni. Amennyiben viszont a kormány eltörli az ingatlanadót, akkor a kormánynak más forrásból szük­séges pótolnia a hiányzó bevételt, ami biz­tosan a társadalom szegény rétegét fogja súlytani, és még jobban mélyíteni a szaka­dékot a szegények és gazdagok között. Bár érdekes volt mindezt William Gates szájából hallani, azért tudnunk kell azt is hogy a ’’szupergazdagok” nagyon pici rétege ”ad vissza” a társadalomnak a felhalmozott gazdagságából , iskolák, programok és események anyagi támoga­tása formájában. Bár kevesen tudják, de a Gates család elég nagy mértékben ’’vis­szaad” a társadalomnak. Gondoljuk csak a Gates Foundation nevű alapítványra, több iskola támogatására, tanulmányi ösztöndíjakra stb. Ezenkívül még egy rendkívül érdekes megjegyzése volt. Nevezetesen miért is jött és jön sok bevándorló Amerikába? Hogyan nevezik Amerikát? Hogyan? A lehetőségek országának. William Gates nagyban egyetértett ezen elnevezéssel és örömmel üdvözölte azt. Ha Amerika megadja a lehetőségeket a gyarapodás­hoz, a jövedelemszerzéshez és előrelépés­hez, akkor csak meglátni, értelmezni és él­ni kell vele. És ha valaki tud is élni vele, akkor miért ne? Persze a jog keretein be­lül. Mindenkinek megadatott hogy éljen a naponta felbukkanó lehetőségekkel, csak sokan nem is látják ezeket, vagy nem ér­tik, vagy rosszul értelmezik vagy nem ké­pesek felhasználni és élni velük. Hogy a legegyszerűbbet vegyük alapon, az is egy lehetőség hogy néhányan kétkezi padló­felmosásból is jobban megélnek itt, mint mondjuk Magyarországon. Itt meg van a lehetősége hogy több pénzt keressen, fel­ismerte ezt és elvállalta, legalábbis egyen­lőre. Hol is van a régi középosztály? Mivé lettek? Hová tartunk? Ez már egy másik cikk beszámolója le­het. Ahhoz hogy megértsük a fentebb számokkal kifejtett tényeket meg kell néz­nünk az esemény mélységét, annak oko­zóját és következményét. Van kiút? És merre? Természetesen van, de erre szem­léletünknek és nézőpontunknak is meg kell változnia. És úgy, hogy megmarad­junk embernek is. Képesek vagyunk rá? Egy következő cikkben megvizsgáljuk a megoldás lehetőségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents