A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-04-11 / 97. szám
2003. ÁPRILIS 11. Színes A HÍD 15 EGYRE TÖBB GONDOT OKOZ VILÁGSZERTE A RÁGÓGUMITALANÍTÁS Április 4. Ragadásmentes rágógumi kifejlesztését szorgalmazzák a közterület-fenntartó társaságok világszerte, mert a nyúlós ragacs eltávolítása egyre nagyobb gondot okoz, és mérhetetlen összegeket emészt fel. Ha valaki már próbált megszabadulni a ruhájába ragadt, elhasznált, szürkés színben “pompázó” rágótói, az pontosan tudja, mit érezhetnek a közterület fenntartók, amikor naponta több ezer ragacslabdacstól próbálják megtisztítani az utcákat, tereket és a tömegközlekedési járműveket. Kínában tavaszi nagytakarítás alkalmából egyenesen a katonai rendőrség alakulatai ereszkednek nap mint nap négykézlábra, hogy felkapirgálják a Tienanmen téren eldobált nyúlós maradványokat. A pekingi hatóságok nemrégiben 35 millió forintnak megfelelő összeget különítettek el egy megfelelően hatékony rágómentesítő vegyszer kifejlesztésére. Szingapúrban 1991 óta tilos rágógumizni - az utcán -, a szabály alól csak azok a személyek mentesülnek, akik orvosi igazolást mutatnak be arról, hogy valamilyen okból szükségük van a rágózásra. Nyugat-Európa is ragadós: Nagy-Britanniában például évente közel 52,5 milliárd forintot (150 millió font) emészt fel a közterületek rágómentesítése, ezért a hatóságok azon gondolkoznak: adót vetnek ki a rágógumira, hogy a befolyó összegből legalább részlegesen fedezhessék a takarítás költségeit. Táplálkozásügyi szakértők szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a gyártó cégek a jelenleginél kevésbé ragadós termékekkel lássák el a fogyasztókat, akik azonban nem biztos, hogy szívesen vennének a szájukba olyan rágót, amelyet éppen az egyik legalapvetőbb tulajdonságától fosztottak meg - olvasható a BBC internetes oldalán. Martin Chaplin kutató szerint az egyetlen üdvözítő megoldást a biológiailag lebomló rágógumi jelentené, amelynek kifejlesztése azonban még a takarításnál is nagyobb összeget emésztene fel, így egyelőre marad a kapirgálás és a vegyszeres kezelés, illetve a tehetősebb városok esetében a lézeres eltávolítás. Dohányos ételek nikotinra éhezőknek Április 7. Dohánnyal megbolondított ételeket kínál egy New York-i étterem a nikotinra éhezőknek, ha már egyszer a nagyváros új törvénye értelmében a legtöbb bárban és étteremben tilos rágyújtani a vendéglátós alkalmazottak egészségének védelme végett. Egy olasz étterem egyik specialitása a dohányos vesepecsenye dohányos-boros öntettel és szántott dohánylevél körettel. Desszertként a séf egy olasz édességet, a dohánnyal fűszerezett panna cottát ajánlja egy pohárka dohány leves grappával.- Soha nem gondoltam volna, hogy a dohánynak ilyen jó íze van. Sokkal ízletesebb, mint cigarettába töltve - álmélkodik a Serafina Sandro étterem egy ik tulajdonosa, társa pedig hálát mond Bloomberg polgármesternek, akinek dohányzás ellenes törvénye nélkül ezt a fantasztikus fűszert fel sem fedezték volna. Az étterem leleményes séfje amúgy nagy szivarrajongó. Az étlap kialakítása előtt hónapokig a barátain és a személyzeten tesztelte a dohányos fogásokat. A dohánylevélbe tekert lazac például nem nyerte el a zsűri tetszését, túl erősnek találtatott, így az nem is került fel az étlapra. Nem csak az olasz étterem igyekszik a szenvedő nikotinisták kedvében járni: az egyik bárban például füstízű Manhattan-koktélt kínálnak, a kevésbé fantáziadús helyeken pedig nikotinos rágógumi jár az étel-ital mellé, mondhatni: sanyarúságnak. Április 9. Úgy tűnik, mégsem szeretne szabadon élni Keiko: a filmsztár kardszárnyú delfin annyira ragaszkodik az emberekhez, hogy gondozói várhatóan nem erőltetik tovább visszailleszkedését természetes környezetébe. A 90-es években forgatott Szabadítsátok ki Willyt című mozifilmek főszereplője tavaly nyár óta él a Norvégia északnyugati partján található Taknes fjordban. A fjordot a minap meglátogató magyar újságírók megtapasztalhatták, hogy a gyilkos bálnának is nevezett kardszárnyú delfin rendkívül barátságos. Gondozói ugyan komolyan ügyelnek arra, hogy senki ne mehessen a közelébe, ám az egész fjordot nem tudják felügyelni. Egy pár száz méterrel arrébb lévő stégnél Keiko örömmel lubickolva üdvözölte az érdeklődőket. Az 5 és fél tonnás, 7 és fél méter hosszú, fekete-fehér színű orkát 1979-ben fogták be Izland partjai előtt, majd 1985- ben eladták egy vidámparknak. Ezt követte a filmkarrier, amelynek nyomán Keiko egy newporti medencébe került. A cetfélékkel rokon kardszárnyú delfint azonban nem csak a filmekben akarták kiszabadítani, hanem a valóságban is: Mégsem szeretne szabadon élni Willy alapítványt hoztak létre Keiko visszailleszkedésének segítésére. Keiko így az amerikai légierő átalakított repülőgépén Izland egyik elkerített öblébe kerülhetett, ahol gondozói fokozatosan tanították a szabad delfinéletre. Több évig Keikót hajóval kísérték ki a nyílt tengerre, hogy ott “orkacsordákkal” találkozzon, illetve halakra vadászhasson. Bár gondozói abban reménykedtek, hogy Keikót befogadja egy bálna-csapat, a delfin mindig visszatért az emberekhez. Tavaly nyáron azonban egyszercsak váratlanul útra kelt az egyik bálnarajjal. Legközelebb Norvégia partjainál bukkant fel, ahol újra az emberek társaságát kezdte keresni. így aztán gondozói áttelepültek Norvégiába, és Keikót a Taknes fjordba költöztették. A delfin itt nagyon szabad életet élhet, bármikor elhagyhatja a fjordot. De Keiko - bár megtanulta, hogyan kell halakra vadászni - állandóan visszatér. A fjordban tett látogatáskor a gondozók az újságíróknak elmondták, hogy rövidesen összeül a Keiko megsegítésére létrehozott alapítvány eldönteni, mi legyen a delfin további sorsa. Keikót várhatóan egy másik, halakban gazdagabb norvégiai öbölbe költöztetik majd át, gondozói pedig vele maradnak. A most körülbelül 26 éves delfin nyugdíjas éveit úgy töltheti majd el, ahogy ő szeretné. Keiko várhatóan megmarad legjobb barátainál, az embereknél. Algéria: eltűnt turisták KERESÉSE Április 8. Ausztria után Svájc is keresőcsapatot küldött Algériába az eltűnt turisták felkutatására: a svájci szövetségi rendőrség két munkatársa utazott a helyszínre, a kormán}' pedig válságstábot hozott létre. A Szahara déli részén az utóbbi hetekben 4 svájci, 8 osztrák és további 17 európai turista tűnt el. A svájci hatóságok helyi erőkkel is kerestetik állampolgáraikat, akiknek öt hete veszett nyomuk. A berni külügyminisztérium - keddi közleménye szerint - abból indul ki, hogy az eltűnések nem véledenek, A hétvégén hírek érkeztek olyan nyomokról, amelyek esetleg az európai turistákra utalhatnak: egy barlangrendszer bejáratánál levelekkel álcázottan megtalálták egy autó karosszériáját, amelyről feltételezik, hogy az egy ik európai csoporté volt, ám ez nem bizonyos, amint az sem, hogy a barlangban emberek vannak. Közben az algériai hatóságok is erőfeszítéseket tesznek az eltűntek felkutatására: rendőrök és katonák helyi vezetők segítségével kerestek nyomokat, a légierő a levegőből folytatja a kutatást, de egyelőre nem találtak semmit, s magyarázat sincs az eltűnésekre. Különböző feltételezések szerint egyszerű banditák vagy muzulmán szabadcsapatok rabolták el a turistákat. Szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy arrafelé ténykedik egy iszlámista csoport, amelynek léte már tavaly is a Párizs-Dakar-rali útvonalának módosítására késztette az illetékeseket. A terület, amelyet át kell fésülni, igen nehezen járható, s a bécsi külügyminisztérium keddi tájékoztatása szerint körülbelül akkora, mint Franciaország. A Becsből Algériába küldött két osztrák kommandós a helyi hatóságokkal tartja a kapcsolatot, s részt vesz annak a konvojnak a szervezésében, amely a még a térségben lévő turistákat együtt, rendőri-katonai kísérettel szándékozik biztonságban eljuttatni a tengerhez, ugyanis 2000 kilométert kell megtenniük, és át kell haladniuk azon a területen is, ahol a 29 ember eltűnt. Herpeszvírusos demográfiai EGÉRCSAPDA Április 9. Herpeszvírusos demográfiai egércsapdát fejlesztettek ki ausztrál tudósok. A szerkezet “lelke” egy genetikailag módosított herpeszvírus, amely úgy teszi terméketlenné a nőstényegereket, hogy' nem engedi a hímek spermáját eljutni a petesejtekig. Az ausztrál egérdemográfiai újdonságot még szigorúan tesztelik, mielőtt forgalomba kerülhetne. Főképp azt ellenőrzik többszörösen, hogy a vírus nem terjedhet-e át más állatokra, netán az emberre is. A herpeszvírusos demográfiai egércsapda kifejlesztését az ausztrál kormány is támogatja, mivel Ausztrália az egerek által a világ egyik legveszélyeztetettebb területe.
