A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-03-28 / 95. szám

12 A HÍD Tudomány 2003. MÁRCIUS 28. Röviden Gyorsult a magyar fogyása Március 25. Idén januárban kevesebben kötöt­ték össze életüket hivatalosan is, ugyancsak csökkent a született gyermekek száma, igaz a népesség fogyását lassította, hogy némileg ke­vesebben is haltak meg, mint egy évvel koráb­ban - adta hírül a KSH. A népességcsökkenés üteme mindezzel együtt kismértékben megha­ladta az elmúlt év januárban mért értéket. Az előzetes adatok szerint 2003. januárban mint­egy 1200 házasságot kötöttek, csaknem 8100 gyermek született és több mint 12 ezer lakos hunyt el. A házasságkötések száma mintegy 5 százalékkal, a születéseké pedig 2 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Ez számsze­rűen mintegy 60-nal kevesebb esküvőt és kö­zel 200-zal kevesebb újszülöttet jelentett 2(X)2. januárhoz képest. Genetikailag módosított szú­nyogok KUDARCA Március 24. A genetikailag módosított, ezáltal a maláriával szemben ellenálló szúnyogok az eddigi tapasztalatok szerint sajnos nem képe­sek hosszabb ideig fennmaradni természetes körülmények között. Brit kutatók, akik labora­tóriumban ilyen szúnyogokat hoztak létre, rá­jöttek. hogy a genetikailag megváltoztatott szúnyogoknak semmi esélyük nincs fajuk ere­deti példányaivá szemben a szabad természet­ben folytatott versenyben - olvasható a Nature című brit tudományos folyóirat leg­újabb számában. A tudósok laboratóriumi szúnyogjaikba olyan gént juttatnak be, amely megakadályozza, hogy kifejlődjék bennük a malária kórokozója. A kutatók reményei sze­rint a malária-ellenes gén meghonosodhat majd a szabadban élő szúnyogpopulációk egy­mást követő nemzedékeiben. A kutatók négy szúnyogtípust hoztak létre speciális génekkel - a maláriaellenes gének mellett a gének egy má­sik típusa világító fehérjéket termelt, amelyek segítségével nyomon lehetett követni a gének aktivitását. Amikor azonban ezek a módosított szúnyogok kapcsolatba kerültek szabadon élő fajtársaikkal, négy generáció után az új gének­nek már egyikét sem lehetett bennük kimutat­ni. A szabadban élő szúnyogok elűzéséhez egyetlen helyre módosított rovarok millióit kellett folyamatosan kihelyezni. Andrea Crisanti, a kutatás vezetője most azt tervezi, hogy genetikailag módosított szúnyogokat la­boratóriumban keresztez szabadon élőkkel, és kiválasztja azokat az utódokat, amelyek meg­őrizték szervezetükben a malária-ellenes gént. Ezek, reméli, annyira életképesek lehetnek, hogy "leválthatják" a maláriát terjesztő szú­nyogokat. Homályos kórkép Március 25. Amerikai kutatók szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a közönséges influ­enza vírus egy új variánsa idézi elő az atípusos tüdőgyulladást (SARS), amely már számos ember halálát okozta. Az amerikai Járvány­ügyi ás Megelőzési Központ (CDC) atlantai sajtótájékoztatóján az intézet igazgatója el­mondta, a kísérletek során a fertőzött szemé­lyek szervezetében egy koronavírus néven is­mert mikrobát sikerült kimutatni. "Ez szilárd bizonyítéknak tűnik ama feltevés mellett, hogy a betegséget koronavírus okozza. A vég­ső bizonyosság megállapításáig még nagy munka vár a kutatókra, de úgy véljük, jó úton vagyunk”. Az amerikai egészségügyi minisz­ter, Tommy Thompson is bátorítónak nevezte a CDC-ben végzett munka eddigi eredmé-BIZARR DINOSZAURUSZOK Március 25. Számos új dinoszaurusz­lelet bizonyítja, hogy mennyire változa­tosak voltak a hatalmas őshüllők és még mindig milyen keveset tudunk róluk. A dinoszauruszok sok esetben nagyon furcsa élőlények voltak. Némelyiknek szarvak nőttek a homlokán, mint a mesebeli egy­szarvúnak. Másoknak hosszú és ve­szélyes, vasvillaszerű karmaik vol­tak. Sokan viseltek tüskéket a tes­tük körül. A paleontológusok úgy gondol­ják, hogy a szarvak, karmok és tüs­kék mindig rendelkeztek valami­lyen funkcióval. Ezek szerepének felismerése betekintést nyújt a di­noszauruszok evolúciója során fel­lépő alkalmazkodási stratégiák sokszí­nűségébe. Néhány bizarr megoldás új megvilágításba helyez néhány kérdést, amire eddig nem tudtunk válaszolni, hiszen ezek sok információt nyújtanak az állatok viselkedéséről. A szarvakkal rendelkező, tüskés nyakú dinoszauruszok közül sokan csordában éltek, és ezek a különleges jellegzetességek fon­tos szerepet játszhattak a páro­­sodás során, és elrettentő erővel hatottak a csordán belüli poten­ciális versenytársakra. Manapság már sok olyan bi­zarr formát ismerünk, amelyek mellett a felszarvazott Tricer­­atopsok és a hosszú nyakú Sauropodák teljesen átlagosnak számítanak. Bár egyesek azon a véleményen vannak, hogy ha a ma bizarmak tekintett új for­mákat (pl. Camotaurus, Shuvu­­uia, Mononykus) száz évvel ez­előtt felfedezték volna, és csak most bukkannánk az első T. rex-marad­­ványokra, akkor ezt tekintenénk furcsá­nak, és az előző három tartozna a meg­szokott formákhoz. Hiszen amikor Otheniel Charles Marsh 1879-ben fel­fedezte az első Apatosaurust, akkor az emberek nehezen tudtak volna ennél furcsább jószágot elképzelni. Ráadásul akkoriban az emberek még nem nagyon hittek a kihalá­sokban, és úgy gondolták, hogy ha elég mélyen behatol­nak Afrika belsejébe, akkor rá­bukkannak ezeknek a furcsa állatoknak a ma élő egyedeire. Ma már tudjuk, hogy a di­noszauruszok 65 millió évvel ezelőtt mind egy szálig kihal­tak, de az intenzív kutatások eredményeképpen a paleonto­lógusok egyre több fajt fedez­nek fel, és némelyikük elég bi­zarr megjelenésű. A kutatók a legfurcsább di­noszauruszokat a Theropodák között ismerik. Ezek két lábon járó, gyors mozgású húsevők voltak a középső-triász és a kréta időszak vége között (220-65 millió évvel ezelőtt). Ebbe a csoportba tartozik a jól ismert Tyran­nosaurus is, a legfurcsább képviselőik azonban a Therizinosaurusok voltak. Amikor az első hatalmas sarlószerű kar­maikat megtalálták 1948-ban Mongóli­ában, akkor azt gondolták, hogy egy ha­talmas teknős maradványára bukkan­tak. Csak 1993-ban találtak néhány újabb ősmaradványt, ami alapján ma már a Theropodák közé sorolják ezeket a lele­teket. A hatalmas, éles karmok látszólag a húsevéshez alkalmazkodtak, ugyanak­kor azonban levélszerű fogaik voltak, amelyek növényevésre, vagy esetleg halevésre utalnak. Néhány paleontoló­gus mostanában úgy véli, hogy az álla­tok a termesz fészkek felhasítására használták a hatalmas karmokat, és ro­varokat fogyasztottak, míg mások sze­rint inkább növényevők voltak. Egyéb furcsa tulajdonságai is voltak ennek a csoportnak: ilyen például a madárszerű csípő és a hosszú, struccszerű nyak. Néhány újabb leletnél megőrződtek a tollak lenyomatai is. Az egyéb érdekes Theropodák közé tartozik a Mongóliában talált Shuvuuia és Mononykus. Ezek a csirke-méretű, kis dino­szauruszok csőrös fejjel, hosz­­szú nyakkal, szokatlanul rövid karokkal és mindössze egyet­len funkcionális ujjal rendel­keztek. Egyelőre még senkinek nincs elfogadható magyaráza­ta erre a mellső végtagra. Szin­tén elég furcsa teremtmény le­hetett a kréta időszak elején élt Utahraptor. A hatalmas, gyík­szerű Dromaeosaurus-féle 100 millió évvel ezelőtt barangolt a bolygónkon. Hatalmas, erős lábai vol­tak, félelmetes karmokkal felszerelve. A legújabb kutatások szerint a lábaikkal felrúgták, majd leszorították áldozatai­kat, és az éles karmokkal felhasították azok kültakaróját. A paleontológusok szerint kevés állatnak lehetett akkora rúgóereje, mint az Utahraptornak. Ezzel egy időben élt a tankszerű, armadillo alakú Ankylosaurida, a Gastonia. Óriási tüskék voltak az állat olda­lán, a nyaka, a teste és a farka körül pedig páncéllemezek védték a lágytestet a támadóktól. Ez lehe­tett minden idők legjobban védett dinoszaurusza. Az is sok elméleti vitára ad lehetőséget, hogy a leg­jobban páncélozott dinoszaurusz a félelmetes Utahraptorral élt egy időben, ráadásul egy olyan öko­szisztémában éltek, ami sok millió éven keresztül nyomon követhető a fosszilis anyagban. A paleontológusok Argentínában is találtak egy furcsa Sauropodát az alsó­kréta képződményekben az Amar­­gasaurus személyében. A 10 méter hosszú állat tipikus Sauropoda felépí­tést mutat: négy lábon járó, nehéz testű növényevő volt, kis fejjel, hosszú nyak­kal és farokkal. A meglepetést itt az okozta, hogy két tüskesort viselt a nyak, a test és a farok mentén. A tüskék valószínűleg betoko­­zódtak a bőrben, és hatal­mas vitorlát feszítettek ki az állat oldalán. Ennek több funkciója is lehetett: szere­pet játszhatott a testhőmér­séklet szabályozásában, a párkeresésben és a ragado­zók elriasztásában. Az utóbbi évek furcsa di­noszaurusz leletei rávilágíta­nak arra a tényre, hogy ezek az állatok jóval változatosab­bak voltak, mint amit az át­lagemberek gondolnak. A paleontológusok viszont tisztában vannak a dínók egykori diverzitásával, így minden alkalommal úgy ké­szülnek egy-egy gyűjtőexpe­dícióra, hogy sosem tudják előre, hogy milyen lesz a következő zsákmány. Már régi ismerős a Triceratops Camotaurus Therizinosaurus hatalmas karmaival

Next

/
Thumbnails
Contents