A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-01-31 / 87. szám
Háborúellenes tüntetédek Részletek az 3. oldalon FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP 2003. JANUÁR 31. 3.ÉVFOLYAM 87. SZÁM 4. HÉT Az Unió helyzete George Bush amerikai elnök szerint az Egyesült Államok katonai erejének teljes hatalmával harcolni és győzni fog, ha háborúra kényszerül Irak ellen. (5. oldalon) Tizedik Kodály hétvége a New York-i körzetben ...Kodály hétvégen több mint 100 magyar cserkész, cserkészvezető és szülő a New York-i cserkészkörzet számos csapatából immár 10. alkalommal állt munkába. (6. oldalon) NEW YORK CITY $1 .00 KfcW JCftSEY-fl__« üMÜl OUTSIDE NEW YORK CITY $1.50 VÁROSON KÍVÜL 24 OLDAL Lapzárta után RMDSZ-kongresszus Január 31. A Romániai Magv ar Demokrata Szövetség a szülőföld tényleges visszaszerzésében, nem patetikus állásfoglalásokban volt erős az elmúlt négy évben - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke pénteken Szatmárnémetiben a szövetség VII. kongresszusán ismertetett politikai beszámolójában. A romániai magyar közösség több mint hét évtizeden át semmit nem kapott vissza abból, amit tőle jogtalanul elragadtak. Csak az elmúlt néhány esztendőben sikerült elindítani egy ellenkező iránvú folyamatot, csak mos került és kerül vissza egy része annak, ami a romániai magyarságé volt. - Trianon óta olyan nagyságú vagyont visszaszerezni, mint az elmúlt években, még nem sikerült - hangsúlyozta a szövetségi elnök, aki példaként említette, hogy csak a többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében már 200 ezer hektár erdő ténylegesen visszakerült volt tulajdonosaihoz. MERRE? Gaál Péter Pestiesen szólva így hangzik a kérdés: “merre van az előre?” Gondolok például arra, hogy merre tart a Fidesz? Merthogy május óta nem hallottunk Orbán Viktortól semmilyen útmutatást arra vonatkozóan, hogy mire készülnek a fiatal demokraták, hogy mit szándékoznak ellenzékben csinálni, illetve, hogy miként akarnak néppárttá válni. Mondom, május óta nem hallottunk mindezekről semmit. Most végre igen! Ideje volt, hiszen a decemberi Fideszkongresszuson sem hangzott el semmi olyan, amiből következtetni tudtunk volna arra, hogy mire is készül a volt kormányfő. Kevésszer beszélt, akkor is inkább sejtelmesen fogalmazott. Mintha az lett volna a célja, hogy mestersége- 1 sen űrt teremtsen maga után. De ennek vége. Orbán bejelentette: “Felkértek, hogy vezessem a pátot. Értem a kérést. De csak akkor állok a párt élére, ha végrehajtják azokat a változásokat, amelyeket akarok. Az sokak érdekét sérti, de nekem nincs szükségem a pártra, az én szívemhez közelebb állnak a polgári körök. Vagy változások velem, vagy a hagyományos struktúra, nélkülem”- mondta Orbán Viktor. Megtörtént tehát az a csoda, amire még soha, sehol, egyetlen választási vereséget szenvedett párt nem volt képes. Orbán egyszerűen leváltja a pártját! Eddig csak ennek ellenkezőjét láttuk, a vesztes párt vezetését váltotta le a tagság. A leváltás pedig a következők szerint fog végbemenni. A polgári körök tagjai -akik eddig épp arról voltak híresek, hogy semmilyen pártstruktúrát nem kedvelnek-, benyomulnak a Fideszbe. (folytatása 10. oldalon) A szakadék növekedése a gazdagok és a szegények között. A középosztály eltűnése Biztosan sokan emlékeznek arra, ha más nem könyvekből és iskolai tanulmányainkból, hogy nem is olyan régen, a XX. század elején és előtte a gazdagok hatalmas palotákban laktak mind Magyarországon, mind Amerikában de a világ sok más helyén is. Ők voltak a nagyon gazdagok, legfőképpen társadalmi, családi rangbesorolásuk alapján tartoztak ezen csoportba, tehát bele születtek a gazdagságba, nem pedig megszerezték a gazdagságot. Hatalmas palotafenntartó apparátussal, felszolgálókkal, cselédekkel, házvezetőkkel voltak körülvéve. Ők, a nagyon gazdagok, alkották a társadalom egészen pici, néhány százalékát, de annál nagyobb vagyon és vele együtt hatalom összpontosult a kezükben. Ez még az agrárkorszak időszaka volt. A családok együtt dolgoztak, sokszor otthon a földeken. Ekkor még nem volt szó munkába-járásról, 9 órától 5 óráig szóló munkarendről stb. Az hogy mely családba születtél, határozta meg munkádat és vagyonod mértékét. A földnek rendkívüli értéke volt. Már ekkor jelen volt a későbbi kormány funkcióit betöltő hierachia és vele együtt a föld használat és tulajdonlás megadóztatása, a földadó. Vagyis a föld sohasem került és ma sem kerül teljesen a földtulajdonosok kezébe, hanem adót kell fizetni érte az ’’igazi” tulajdonosnak, a ’’királynak”, aminek a szerepét most a kormány tölti be. A földadó kifejezés egyébként a ’’királyi” szóból származik. Később az agrárkorszakot szép lassan felváltotta az ipari korszak. Gyárak, üzemek tömege alakult meg, és előtérbe került a gépek forradalmi hasznosítása termelés céljából. Az üveg és a beton korszaka kezdődött el a múlt század elején. Létrejöttek a gyárakat és cégeket tömörítő városok és a társadalom elindult a városok felé. A családok felszakadtak, apa és anya pedig elindult reggelente a drága, ipari gépeket birtokló gyárak, cégek fele dolgozni, este pedig munka végeztével haza. Elkezdődött a műszakos munkarend megteremtése, a 6-tól 2-ig, 8-tól 4-ig és 9-5-ig tartó munkarendek létrehozása. A kormányok családvédő programokkal igyekeztek a cégek és a munkába járó dolgozók így kialakult családi problémáit szabályozni. Ezzel egyidőben kialakult a középosztály, mely leginkább a második világháború idején erősödött meg. Eltűntek a paloták családi, lakosztályos hasznosítása és vele együtt a tömeges méretű cselédhálózat is. Ekkor is voltak rendkívül szegények, de sokkal kisebb számban és a társadalom ezt inkább társadalmi problémának nyilvánította és nem pedig gazdasági kérdésnek. A gazdagok nem voltak olyan gazdagok mint az agrárkorszak palota és cselédhálózat tulajdonosai. Ekkor, az ipari korszakban, a hatalmas méretű gazdagság és szegénység közötti rés sokkal kisebb volt társadalmi, gazdasági és politikai szempontból. Ma, úgy tűnik, visszakerültünk az agrárkorszak palota tulajdonosi és rendkívül szegény rétegi társadalmába. Ez az információs korszak, amely kezdetét vette az 1989-es berlini fal leomlásával. Akár tudomásul vesszük akár nem, ez már nem a ’’védő” ipari korszak időszaka. Hogy miért beszélek védő és nem védő korszakokról azt talán egy következő cikkben bővebben kifejtem, ugyanakkor most menjünk vissza a középosztály eltűnéséhez és a szupergazdagok megjelenéséhez az információs korszakban. Először nézzük a számokat. Az elmült kb. 25 évben a társadalom zömé-Nyári Ildikó nek éves jövedelme csak közepes méretű növekedést mutat, amely Amerikában 10% körül mozog, míg Magyarországon a reál munkabérek 8-9% körül növekedtek (inflációval módosított érték). Ugyanezen időszakban viszont a nagy vállalatok cégvezetőinek (CEO) éves jövedelme - gondoljunk csak a Fortune magazine 100 leggazdagabb jövedelme szerinti listázásra -, 39-szeresére nőtt a társadalom többségének éves átlagjövedelméhez képest. Tehát a társadalom gazdag rétegének éves jövedelme 39- szeresére nőtt, szemben a társadalom nagy részének mindössze 10%-os évesjövedelem növekedésével. A legszegényebb réteggel összehasonlítva pedig kb. 1000-szeresére nőtt a gazdagok jövedelme. Tehát lényeges méretű jövedelem polarizáció megy végbe. Az agrárkorszakból származó fekete frakkos birtokosokat az információs korszakban felváltotta a cégtulajdonosok (vállalati CEO-k) köre. Nevezzük őket szupergazdagoknak. EScott Fitzgerald híres megjegyzése szerint a szupergazdagok mindig is különböztek tőled és tőlem, de ma még inkább különböznek. (folytatás a 9. oldalon)
