A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)
2003-03-14 / 93. szám
16 A HÍD Kultúra 2003. MÁRCIUS 14. Röviden Arany Sárkány-díj Mészáros Péter Eső után című rövidfilmje Új Zélandon a Drifting Clouds fesztiválon elnyerte az Arany Sárkány-díjat. A hét percnyi produkció, amelyet a tavalyi Cannes-i fesztiválon .Arany Pálma - díjjal tüntettek ki, egy szerelmi kapcsolat végét jeleníti meg, s a szakítani akaró főhősnő szemszögéből láttatja az elválás pillanatait. A fesztivál versenyprogramjában szerepelt Meskó Zsolt Somlói galuska című filmje, illetve bemutatták Nyitrai Márton 601-es, valamint Czétényi Csilla és Nagy-Bozsóky István közös rendezését, A tangót is. Márai szerbül Márai Sándor: A gyertvák csonkig égnek című regénye már szerbül is olvasható. Márai egyik legolvasottabb művét a Narodna Kjiga belgrádi kiadód jelentette meg, a világirodalom remekeit bemutatót sorozatában. A fordító: Marija Tóth-Ignatovics. Elhunyt Mádi Szabó Gábor Életének nyolcvanegyedik évében elhunyt Mádi Szabó Gábor Kossuth-díjas és Jászaidíjas, kiváló és érdemes művész. A hazulról már régen eltávozott olvasóink számára leírjuk néhány régi film címét, amelyben játszott: Machita, Úri muri, Egy asszonv elindul, Föltámadott a tenger, Budapesti tavasz, Gábor diák, 9-es kórterem. Egy ik legjelentősebb alakítása a Rákóczi hadnagyában Vak Botty án volt. Milyen lesz az Aréna? Elkészült és 15-én megnyílik a néhány éve kiégett Budapest Sportcsarnok új épülete, amelynek Aréna lesz a neve. A magyar könnyű műfaj számos népszerű művésze izgul, hogy vajon jó lesz-e az akusztikája olyankor is, amikor teli lesz nézővel. FJső külföldi sztárként Bryan Adam április 23-án lép fel. Wittner Mária könyve Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételéért halálra, majd életfogytig tartó börtönre ítélt Wittner Mária Ellenőrizve címmel könyvet jelentetett meg. Dzsessztalálkozó A hazai dzsesszélet egyik legnagyobb idei rendezvénye volt a hét végén a Budapesten megtartott magyar-francia dzsessztalálkozó. Legrangosabb vendége Archie Shepp, az dzsesszélet élő klasszikusa, szoprán-alt, tenorszakszofonos, zongorista és énekes, nem különben zeneszerző. Elmaradt bemutatkozás A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999. óta évente februárban rendezte meg a művészeti ösztöndíjasok fesztiválját, amelyen a résztvevők gazdag tevékenységükről számolhattak be. Idén a Medgyessv kormány minisztériuma nem biztosított e célra pénzt, ezért a fesztivál elmaradt. KÍNA MEGCENZÚRÁZZA Március 12. Kínában koncertez a Rolling Stones - az ország kommunista vezetése azonban megtiltotta az együttesnek, hogy' bizonyos szexuális utalásokat tartalmazó dalaikat előadják. Nem játszhatják el a Brown Sugar, a Honky Tónk Woman, a Beast of Burden, és a Let’s Spend the Night Together című szerzeményeiket. DÜNNYÖGŐ SZÉP SZERELEM Földessy Dénes Hát kell minekünk Peter Brook? Meg a szavak előkelő idegenje, az orgaszt, amit a színházi szakma máig nem ért pontosan? E nagy varázsló kétszer járt Pesten: művészei a Lear királyt majd a Szentivánéji álmot adták, utánozta is őket rendesen a magyar rendezői kar. Akkor olvasgattuk a messze ízű, titokzatos szót, hogy orgaszt. Talán valamilyen erotika is kisejlett belőle: nem ismertük pontosan az értelmét, hiszen ilyen művészeti finomságok kifürkészése végett kinek adott volna dollárt, s útlevelet a pártállami gyanakvás? Még hogy orgaszt! ? Erre most márciusban eljön a Székelyföldről a Thália Színházba egy társulat, a sepsiszentgyörgyi, s A csoda címmel új változatban eljátssza az Énekes madár című -Tamási Áron darabot. Benne két olyan-amilyen megjelenésű férfiszínész is alakít: fantasztikus humorral adja a két magyar sültparasztot, aki beszélni sem tud rendesen. Az ízekre szétszedett s újra öszszerakott eredeti színműben ők ketten a bunkóság és a humor olyan elegyével játsszák a szerelem nevű emberi alapérzést, hogy szakadunk meg a röhögéstől, mégis elönt bennünket valami emberi megértés. Benne van ebben Tamási Áron humánus filozófiája, de benne van a túlsúlyosan szóbeli, verbális színjátszás elüldözése is a színpadról. S talán még valami: a Brook féle orgaszt Vagy annak erdélyi mása. Talán. De mindenképpen benne van a szerelem, ami ezúttal még az értelmetlen szavaktól is világos: dünnyögve is érthető gyönyörű esztelenség, de tudomásul kell róla venni, hogy az élet múlandó, s vannak köztünk szépek és fiatalok, meg vannak igencsak mérsékelten szépek, s nem fiatalok. Ennek a nemzedéki vegyesnek pedig együtt kell élnie. Szerelemügyben egyébként annyi történik a színpadon, hogy két vénecske leány (D. Albu Ánnamária és Péter Hilda), továbbá a házasodási kedv szeszélye által melléjük rendelt, de melléjük rendelődni nem akaró két öreglegény unottan kevereg ebben a négyszemélyes óckodásban. E két enyhén ütődött férfiú viszont az Atyaúristennek sem akarja elhinni, hogy öreg legénynek nem való a május, megkívánják a hamvas-fiatal Magdót (Sz. Benő Kinga ízléses játékkal adja), holott tőről szakadt sültparasztok lévén még beszélni sem tudnak normálisan. Férfias vágyaik, mégis teljesen világosak és a publikum dől a nevetéstől. A csoda, hogy az elharapott, és mórikálásnak és dünnyögésnek egyaránt tetsző beszédfélét egyáltalán értjük, sőt, közben percekre eltűnik a verbális színház - szóval talán ilyesmi lehet az orgaszt. Csak nem kell érte elutazni a Közel-Keletre, ahol Peter Brook járt, idehaza is kapható. Szerelem kell hozzá, meg a két lökött paraszt (Pálffy Tibor és Váta Lóránt komikai remeklése), no és a két éltes leányzó, továbbá Magdó, aki afféle Lolobrigida a faluban: fiatal, szépszemű és rettentően kívánatos. Női szemmel hasonló a legénye, akit székelyesen Kömény Mókának hívnak s akiért meg a két koravén asszonynép epekedik. Aki igazában feltétele e remek előadásnak: Bocsárdi László rendező. Túltréfálnánk a dolgot, ha azt mondanánk rá, hogy székelyföldi Peter Brook. Ez csakúgy lenne sértés Brooknak, mint Bocsárdinak, hiszen az igazi egyéniségek nem igen hasonlíthatók. Bocsárdi László kiváló modem rendező, aki nem elégszik meg a drámai szöveggel, hanem megemeli azt az öregedés és a szerelmi vágy egymásnak feszülő, az embert nevetségessé változtató görbetükreivel. A színpadi alkotás elemeit pedig jól összerázza, összekeveri. Együtt szól és együtt okozza a zenei időtlenséget meg a színpadi jelen időt a cimbalom és az altszaxofon, megjelenik a klasszikus görög kórus, csak nem kántál bele az előadásba, hanem némán, félelmetesen és persze kórusként együtt járkálva körül a cselekményt, mozogva belejátszik, belekísért és ezzel mondatokat, érzéseket húz alá. Mögöttük, mellettük, alattuk és felettük Deák Barna ödetes díszletei, amelyek gyakran olyan virágosak, mint a tiszta emberi hit. Erdélyi kakukktojás A Kolozsvárott élő Király Zoltán egy költődinasztia legifjabb tagja: apja a József Attila-díjas Király László, de bátyja, Király Farkas sem ismeretlen a legújabb erdélyi magyar költészet ismerői előtt. Király Zoltán a 90-es években induló erdélyi írók lapjában, az Előretolt Helyőrségben lépett először a publikum elé. Élső kötete 2000-ben látott napvilágot Szombat, szobámban képzelődöm címmel, míg második verseskönyve, az Avantgárd keserves a napokban jelent meg az Erdélyi Híradó Kiadó, valamint a Fiatal írók Szövetsége közös kiadásában. Az Előretolt Helyőrség körül csoportosuló fiatalok - akárhogy is berzenkednek e meghatározás ellen - többnyire a posztmodem irodalom alapjain építkezve hozták létre saját jellegzetes megszólalásmódjukat. Ezzel szemben Király Zoltán egyértelműen a magyar avantgárd hagyományaihoz nyúlik vissza. Király úgy érzi, kissé ki is lóg a sorból emiatt, azonban - mint mondja - hozzá egyszerűen az avantgárd eszköztára áll a legközelebb. Azonban az Avantgárd keserves szerzője nem csupán a zászlójára tűzött irányzat miatt számít kakukktojásnak a fiatal erdélyi költők között - verseiben gyakorta reflektál a közéleti eseményekre, sőt: a nemzeti sorskérdések is foglalkoztatják. Úgy véli: „magát valamire tartó alkotó ma nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzék a közéleti problémákkal.” Király Zoltán szerint „érzékenyebb pillanataiban” mindenki ír hazafias hangú verseket, azonban csak kevesen vannak, akik - hozzá hasonlóan - közzé is teszik ezeket a műveket. Mindemellett Király költeményeiben a politika és a humor kéz a kézben jár: keserédes, tragikomikus hangvétele olykor azt is indokolttá teszi, hogy román szavakat és kifejezéseket csempésszen bele a magyar versbe, a nyelvromlás és a kettős kulturális környezet visszásságainak érzékeltetése végett. Király Zoltán azt is megvallja: mindenképpen jó dolog, azonban olykor nehézségekkel is jár, hogy négytagú családjában hárman költők. Mint mondja, szerencsére mindhárman másféleképpen írnak. Ennek ellenére már arra is akadt példa, hogy könyvbemutatójáról írva egy internetes irodalmi lap Zoltán versei helyett a bátyja költeményeit közölte a riport illusztrációjaként, valamint az írásban rendre összekeverték a Király család három poétáját. Király Zoltán szerint ez sokat elárul arról, hogy némely anyaországi irodalmi körök mennyire kevéssé ismerik a határon túli magyar literatúrát. Király szerint az is árulkodó, hogy az erdélyiek közül közel egy évtizede mindig ugyanazok kapják az anyaországi díjakat - mint a fiatal alkotó fogalmaz, „kijelölnek néhány ügyeletes zsenit, legalább addig sem kell foglalkozni a többiekkel”. Király Zoltán mégis úgy véli, hogy - bár jelenleg csak Bréda Ferenc és ő képviselik Erdélyben ezt az irányzatot - a díjakról döntő kuratóriumok által kevéssé preferált avantgárdnak is lehet Transzszilvániában utánpótlása, csak az kell, hogy a „hasonlóképpen alkotó fiatalok” is bátran a nagyközönség elé álljanak műveikkel.
