A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-03-07 / 92. szám

2003. MÁRCIUS 7. Tudomány A HÍD 15 szélve, hogy igenis meg kell nézni az irányítóközpontban dolgozók felelős­ségét is. Arra gondolok, hogy van olyan ember, aki évtizedek óta ugyanabban a felelős beosztásban dolgozik. Már-már tévedhetetlennek tartja magát. És ek­kor hibázhat csak igazán nagyot az em­ber. Tehát egészségtelen, hogy valaki évtizedekig ugyanabban a beosztásban dolgozzon. És végül: legalább ekkora felelőtlenség az is, hogy soha senki nem számolt még az űrszemét, illetve a mikrometeoritok veszélyével. Kicsi a valószínűsége mindkettőnek, de egyik sem zárható ki. Állítólag még hónapokba telik, mire pon­tos választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy valójában mi is okozta a tragédiát. Ön sze­rint tényleg megtudhatjuk a valós okokat?- Első megdöbbenésem után azt gon­doltam, hogy radikálisan csökkenteni fogják az űrprogram költségeit. Ehhez képest Bush elnök azt nyilatkozta, hogy nem így lesz. Majd meglátjuk. Az persze nem titok, hogy gondok vannak a NASA-nál. Legutóbb épp a biztonsá­gi előírások és szabályok be nem tartá­sa miatt voltak viták. Kiderült, hogy mindezekre nincs elég pénz. Szerintem maga az űrsikló-program is változhat. Nem jó ez a megoldás. Ha az eszükre hallgatnak az illetékesek, ak­kor valami új eljárást fognak alkalmaz­ni. A veszély lehetőségét amennyire csak lehet, minimalizálni kell. Tudhatták az asztronauták, hogy mi fog velük történni? Szenvedhettek?- Számításaim szerint volt 20 másod­percük, közel fél percük amikot tisztá­ban voltak azzal, hogy mindennek vé­ge. És bizony szenvedhettek. Az utolsó bejelentkezésükkor azt már tudták, hogy a futóműben csökkent a gumi­nyomás, észlelték azt is, hogy a belső hőmérséklet 15 Celsius fokkal megnőtt. A szkafander ezt még kibírta, de a to­vábbi felmelegedést nem bírhatta a ru­hájuk. Tudták, hogy abnormális hely­zettel állnak szemben és amikor a gép teste először berezonált, már tudták, hogy nincs visszaút. Tudatában voltak a katasztrófa tényével és szörnyű 20 másodpercük volt. Még valamit el kell mondjak: a ka­tasztrófák kilencven százaléka emberi okokra vezethető vissza. Ezért mond­tam az előbb azt, hogy ha ez volt mindennek az oka, akkor kegyeleti szempontok miatt soha nem tudjuk majd meg az igazságot. Az okok mellett talán az is befolyásolhatja az űrsiklók további útját, hogy mennyi pénzt emészt fel a program?- A fellövés közvetlen költségei évente 1 milli­árd dollárra rúgnak. Egy esztendei üzemeltetés körülbelül 2,5 milliárdra saccolható. Bush most beígért fél milliárdos költ­ségvetési növekedést. De például a jövő évre a katonai kiadások tervezett nagy­sága 380 milliárd dollár lesz. Ebből is látszik, hogy az űrsikló-program mos­tohagyereknek számít. Ez a költség, te­hát a mostani, 14 áldozathoz túl sok, a biztonsághoz pedig nagyon kevés. Ennyi milliárd között mennyit keresnek azok, akik szakértőként dolgoznak a NASA-nál?- Kutyajól. Amikor engem megpró­báltak illegálisan beszervezni, akkor ha­vi 15 ezer dollárt ígértek. Ennek épp harminc éve. Akkor itthon havi 30 dol­lár volt a fizetésem. Úgy látom hiába él a számok világában, azokkal mégsem tud jól bánni. Illetve a pénzzel nem bánik jól.- Én sehogy sem bánok a pénzzel. A feleségem dolga ez. Nem kis vita ez a családon belül, mert ez a felfogásom "v. évtizedek óta vita tárgya itthon. Nem érdekel a pénz, nem is foglalkoztat. A zsebemben sincs soha pénz. Vásárolni is együtt megyünk, az asszony pedig fi­zet. Messzire persze nem jutottam ezzel a felfogásommal, de épp most volt egy osztálytalálkozóm. Visszaemlékeztünk az egykori társakkal arra, hogy a diplo­ma átvétele után mit írtunk fel egy lap­ra, mint amit magunknak kívánunk. Tudja mit írtam én kívánságként arra a lapra? Egy: menjenek ki az oroszok az országból, kettő: a frizsideremben min­dig legyen két sör. Az egész osztályban egyedül nekem valósultak meg hiány­talanul a kívánságaim. Ha kellően szerény a kívánság, akkor az nem is olyan nagy csoda! Persze most a két sörre gondolok. De térjünk csak vissza az űrsiklóhoz. Az első hírek arról szóltak, hogy a fellövéskor egy szigetelő-elem levált és a bal szárnynak csapódott. így aztán a hőpa­jzs megsérült. Állítólag ezért is égett el az egész gép. Ha ez igaz, akkor felelőtlen em­berkísérletről be­szélhetünk. Ki kel­lett volna menteni a személyzetet.- Ez a sérülés­elmélet egyszerre több sebből is vérzik. A gép in­formációs rend­szere egymástól függetlenül, több forrásból is sze­rezhetett volna tudomást a baj­ról. De a személyzet nem észlelt és nem kapott ilyen információt. Ha a központ hallott valami ilyesmiről, akkor miért nem indult meg a mentés? Két hét alatt felkészíthető egy másik gép, a fentlévő masina 2000 órányi energiával bírt. Te­hát lett volna idő mindenre. Legrosz­­szabb esetben, tehát javítás nélkül át­szállítanak volna egyik gépből a másik­ba. És mivel korábban állandóan min­* / e\ A \ 1 V / u f'^M/ yw denféle űrbefogásokról, javításokról számoltak be a korábbi expedíciók, így akár még a javítás sem lehetett volna ki­zárt. Mindezek miatt kizártnak tartom, hogy olyan baleset történt az indulás­kor, ami a visszaérkezéskor okozott tra­gédiát. Most, itt a beszélgetés vége felé közeledve, árulja már el, miként került kapcsolatba a NASA-val?- Elég regényes sztori. A hetvenes évek elején az élő szervezetek klima­­tizálásának problematikájával foglal­koztam. Egy német konferencián akartak az amerikaiak beszervez­ni. Elhárítottam. Pedig még nem is tudtam, hogy már rajtam van a magyar és az orosz kémelhárítás. Egy évvel később meghívtak Ka­nadába, hogy a “Fotogrammet­ria”-! eredményeimet ismertes­sem. írtam ugyanis egy könyvet a matematikai kiértékeléséről. Itt­honról már nem engedtek ki, de a Magyar Fotogrammetriai és Aszt­ronautikai Társaság egyik képvi­selője kiutazott és az előadásomat ismertette. Ez meg is jelent egy amerikai lapban. Ezután az oro­szok akartak beszervezni. Nekik is nemet mondtam. Én naiv csak ak­kor jöttem rá, hogy az eredményeim hadászati szempontból, sőt az űrből történő kémkedés szempontjából is mennyire jelentősek. Tudja mi lett a vége? Sokáig nem engedtek ki az or­szágból. Előbb valakik szőrén szálán el­tüntették az újabb könyven kéziratát, többszőr-többféleképp megfenyegettek és zsaroltak, de aztán engedték, hogy itthon kutassak, sőt az eredményeimet még publikálhattam is. Még később az eredményeimet használták. A NASA akkor “talált” rám, amikor a GPS-rendszer elméletéről, a helyzetmeghatározás matematikai módszeréről kiderült, hogy az az enyémmel azonos módszer. Ez főként az amerikaiak körében váltott ki nagy érdeklődést. így sokan, sokszor megke­restek Amerikából. Ezt követte a PMSB-módszer. Ennek lényege, hogy igenis van kedvező stratégiája annak, hogy egy bizonyos célt elérjek. Vagyis: tetszőleges sokszámú tényezőt alapul véve - olyanokat, amelyek gyakran még számokkal sem fejezhetők ki, mert tu­lajdonságok, illetve érzések-, matemati­kailag modellezhető a megfogalmazott cél eléréséhez szükséges legkedvezőbb stratégia. Ez olyan valami, mint amiért 1994-ben Nobel - díjat kapott Harsányi János és John Nash? Ók ugye játékelméleti kutatásaikkal lettek a világ legnagyobbjai. (John Nash­­ről szól a “Csodálatos elme ” c. film) Azt is kutatták, hogy matematikailag miképp mo­dellezhető a hidegháborús folyamat, illetve milyen kérdésekre, milyen válaszokat adhat­nak az oroszok, ha fegyverkeznek, illetve ha készek a leszerelésre.- Korántsem hasonlítanám magam Harsányi professzorhoz, de a lényeg körülbelül ugyanaz. Vegyünk egy pél­dát. Az emberiség legnagyobb gondja az élelmiszer hiánya. Milliók halnak éhen. Miként lehetne minél több élel­miszert termelni úgy, hogy senki ne éhezzen? Hogyan lehetne a rákgyógyí­tásban előre lépni? Ezek tehát a célok és a matematika segítségével igenis meghatározható a megoldás legjobb stratégiája. Tehát kutatott és az eredményeit publi­kálta. Ezeket pedig felhasználhatták mind az amerikaik, mind az oroszok.- Pontosan. Ez az egy megoldás volt járható. Gyerekekkel emigrálni nem le­hetett volna. Később pedig még egye­dül sem engedtek sehová. Szóval én csak dolgoztam és publikáltam. Állan­dó felügyelet alatt álltam, de nem let­tem orosz érdekterületen működő lik­vidálásra ítélt kutató. Túléltem a totali­tárius rendszert és közben még ered­ményeket is elértem. Nem annyit, mint amennyit lehetett volna, de nem vagyok elégedetlen. A honoráriumo­kon persze nem gazdagodtam meg. Volt eset, amikor egy svéd nemzetközi tudóstársaság elnökével beszélgettem Bécsben. Azért keresett meg, hogy egy díjat átadjon és gratuláljon nekem. Ak­kor kérdezte: “mennyit fizettek az am­csik a PMSB-módszerért? “ Elmondtam neki, hogy a megjelente­tett könyvért három részletben kaptam 34 ezret. “Dollárt?”- kérdezte. “Forintot!”- válaszoltam. Akkor hirtelen számolni kezdett és röhögött. Szerintem máig azt hiszi, hogy így akartam kitérni a konkrét vá­lasz elől. Ez volt az ára annak, hogy ön­magam maradhassak, illetve, hogy sen­kinek sem álltam az útjába. Milyen olyan kutatási feladatokat ka­pott, amelyek az amerikai, illetve orosz űr­kutatás előmozdításához járultak hozzá?- Annak vizsgálata, hogy a Föld elektromágneses terébe mik a legked­vezőbb űrbejutási és visszatérési útvo­nalak? Szegény Marx György fizikus­sal, a nemrég elhunyt kitűnő tudóssal vitatkoztam erről sokat. És tudja mire jutottunk? Matematikai modellünk bár igaz, de minden megoldása a gyakorlat­ban mégsem igazolható. Azért nem, mert axiómák alapján állítunk fel téte­leket. Ezek a saját feltételrendszerük­ben bizonyítják az adott matematikai igazságot, ám a biomatematika meg­mutatja, hogy az axiómák, a feltételek és az egyes iogikai lépések az életben sokszor más tartalommal bírnak. Va­gyis az eredmény lehet matematikailag igaz, de a valóságos életkörnyezetben, amit modellezünk, ott nem igaz. Sőt nem is létezik. Hát ez is a matematika egyik törvénye... Or. Bán István 1942. július 31-én született Ungváron. Apja felvidéki, anyja erdélyi. 1967-ben a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán szerzett diplomát. 1969-ben doktorált biomatem­atikából, Sopron. 1969-től fejlesztő mérnök. 1975-ben Budapesten az EL­TE alkalmazott matematika szak. 1975-ben átvehette az MTA kutatási díját. 1991-től címzetes egyetemi do­cens. 1997-ben megkapta a kormány legmagasabb erdészeti kitüntetését a Pro Sylva Hungária Díjat. 23 könyve 130 egyéb publikációja jelent meg. Hobbijai: repülés, vitorlázás (szél/víz), sziklamászás, hegymászás, nagy raga­dozók megfigyelése.

Next

/
Thumbnails
Contents