A Híd, 2003. január-június (3. évfolyam, 85-108. szám)

2003-03-07 / 92. szám

12 A HÍD Tudomány 2003. MÁRCIUS 7. Röviden Hétfőn jelenik meg az új MS Office bétája Március 6. A nvár folyamán piaci forgalomba kerülő Office 2003 második bétaváltozatát hét­főn kapják meg a szoftvercég külsős tesztelői. Az irodai programcsomagnak a szokásos alko­tóelemeken kívül részét képezi az OneNote és az InfoPath. Ezek a Microsoft új feljegyzés- il­letve nyomtatványkészítő alkalmazásai. National Geographic -VÉGRE MAGYARUL Március 6. Magyarországra még a szocializmus idején is megtalálta az útját eg)' „nyugati” sajtó­termék, mégpedig a National Geographic, igaz hogy csak egyéni előfizetők, külföldi rokonok révén jutottak hozzá A világ azóta megváltozott és furcsamód, de az. igényes, patinás magazin sokáig csak ugyanolyan magáncsatornákon ke­resztül jutott el a magyar olvasókhoz, mint pl. a ’70-es években. Ez a mostoha helyzet most sze­rencsére megszűnhet és a hazai természettudo­mányos folyóiratok, magazinok palettája végre kibővülhet a tengerentúli kiadvány magyar ki­adásával. Március 7-étől Magyar nyelven is kapható a National Geographic magazin, amelynek példányai a napikban már megér­keztek az előfizetőkhöz. A National Geographic Society (NGS) hivatalos lapjának magy ar változatát opcionális licencszerződés alapján készíti a Sanoma Budapest Kiadói Rt.; a felek öt évre szóló megállapodása - amennyiben egyikük sem emel kifogást ez ellen - lejáratkor újabb 5 évnyi időtartamra automatikusan meg­hosszabbodik. A magyar kiadás fogadtatása fantasztikusnak mondható, hiszen csak az. elő­zetes megrendelések alapján a lap a legnépsze­rűbb magy ar havilap címének lehet büszke tu­lajdonosa. Az Egyesült Álamokban 1888 óta megjelenő lap első idegen nyelvű változata nyolc évvel ezelőtt, japánul készült, de azóta több, számszerűit 21 nemzetközi kiadása is megjelent már, amelyekhez most a magyar­­nyelvű változat is kapcsolódik 22-ikként. VÉGZETESEN ENGEDÉKENY GÉN Március 5. Amerikai tudósok sikeresen azonosí­tottak azt az emberi gént, amely a rákos sejtek egyik szervről másikra történő átterjedését teszi lehetővé. A kutatók azt remélik, hogy a rákos betegek gyógyítását, de legalábbis életminősé­gük javítását el lehet majd érni az újonnan meg­ismert gén szabályozásával. Ehhez persze más gyógyszerek és terápiás eljárások kifejlesztése lesz szükséges. A kutatók sikerét 10 éves kutató­munka előzte meg, amely a gyanúsított gén, il­lene az általa termelt protein tulajdonságainak vizsgálataival telt. A kutatások hosszú évei a rák gyógyítását, illetve e rákos betegek kezelésének jövőjét tekintve meghozta gyümölcsét. Kide­rült, hogy a gén működésének megbénításával a rákos sejtek továbbterjedése is megáll a szerve­zetben. Miután a rák éppen a rákos sejtek gyors elterjedése miatt nem kezelhető ma még megfe­lelően. és emiatt sajnos leggy akrabban halálos kimenetelű, ez a felfedezés egészen új utat nyit­hat a rák gyógyításában. A kutatók eredménye­it éppen ezért nagy örömmel fogadta a szakma, hiszen a jelenlegi kemoterápia minden osztódó sejtet - így a szervezet működéséhez szükséges, nem rákos sejteket is - elpusztít, ezért a mellék­hatásai is igen súlyosak lehetnek. Viszont a szer­vezetben az egyik szervről a másikra átterjedő sejtosztódás megcélzása esetén már sokkal biz­tosabb, hogy főleg rákos sejtek terjedését gátol­ják meg, így a káros mellékhatások is csekélyeb­bek lehetnek, mint kemoterápia esetében. FÚZIÓS ENERGIA? Amerikai tudósok úgy vélik, hogy a Napot, illetve a hidrogénbombákat is „üzemeltető" energia, nukleáris fúzió egy fajtáját sikerült létrehozniuk labo­ratóriumi körülmények között. Az üvegcsében tapasztalt jelenség az Tenessee-beli Oak Ridge labor kutatói szerint valószínűleg nukleáris fúzió volt. A tudósok azt állítják, hogy a jelensé­get, amelyben 10 millió Celisus fokig emelkedő hőmérsékletet is mértek ak­kor tapasztalták, amikor acetonban ap­ró buborékokat keltettek, majd puk­kasztottak szét, nagy nyomású hang­hullámokkal. A fúziós jelenséget na­gyon rövid ideig, kb. 1 billiomod má­sodpercig tapasztalták az összeomló bu­borékoknál. Eddig ez csak a hidrogén­bombával, részecskegyorsítókkal és erősen sugárzó anyagokkal sikerült. Az összeroskadó buborékokban ezek a körülmények, az intenzív hő, a magas nyomás a kutatók szerint elegendő vol­na ahhoz, hogy magfúziót eredményez­zen. A tudósok úgy vélik, hogy ered­ményeik arra utalnak, de kétséget kizá­róan nem igazolják, hogy a kísérletnek teret adó üvegcsében valóban magfúzió következett be. Dr. Taleyarkhan szerint a hanghullámokkal olyan hatást váltot­tak ki, mint a karateütések, amelyekkel el lehet törni akár egy téglát is. A sok, egymás után ismétlődő ütéstől a tégla kettétörik, míg egyetlen ugyanakkora ütés csak arrébb lökné, szerinte a hang­hullámok is ehhez hasonló hatást fejtet­tek ki a buborékokban. Miután az apró felvillanások szabad szemmel nem láthatóak, ezért a tudó­sok olyan jeleket kerestek, amelyek el­árulhatták, hogy azok mégis bekövet­keztek. Ilyenek a neutronok, vagy a trí­­cium, ami a Hidrogén egyik izotópja. A kutatók arról számoltak be, hogy mind­kettőnek nyomára bukkantak. A jelenséget dokumentáló, a Scientist számában megjelent publiká­ció nyomán már meg is jelentek a szkeptikus vélemények, akik a részlete­ket megismerve úgy vélik, hogy a mag­fúzió fő ismertetőjegyeit a kutatócso­port nem tudta dokumentálni. A kísérletet végző tudósok szóvivője, Dr. Taleyarkhan véleménye az, hogy az eddigi eredményeik egyértelműen csak kezdeti lépések, és amíg a következteté­seik nem bizonyulnak igaznak, addig csak elméleti fizikai vita alapját képez­hetik. Ugyanakkor, amennyiben számí­tásaik helyesek, és feltevésük igaz, ak­kor az, végeredményként elvezet a fúzi­ós energia működtette erőművekhez, amelyek relatíve tiszta, és szinte végte­len energiát tudnának termelni. A neutronokat ezután egy másik Oak Ridge-i kutatócsoport is megpró­bálta megkeresni, de ok nem találták nyomát azoknak. Taleyarkhan szerint azért, mert hibásak voltak a számítása­ik. Ugyanakkor a kutató felajánlotta se­gítségét mindazon tudósoknak, akik reprodukálni szeretnék a kísérletet. A kísérlettel, pontosabban a magfú­zió megvalósulásával szkeptikus tudó­sok szerint a trícium jelenlétét okozhat­ta szennyeződés is a laborban, míg Dr. Reidinger a laboratórium igazgatója szerint nem ez aggasztó. Ö amiatt fej­tette ki aggodalmát, hogy a korábban azonosított neutronokat a másik cso­port nem volt képes megtalálni. Ettől függetlenül ő nem kételkedik Taleyarkhanék eredményeiben. Az viszont érdekes, bogy a Science számára a tanulmányt előzetesen lekto­ráló három tudós mindegyike úgy tar­totta, hogy azt nem érdemes közölni, mert hibás érvelésen alapszik, abban nem sikerül bizonyítani a magfúzió lét­rejöttét. Más kutatók azonban úgy vélik, hogy ennek hátterében az áll, hogy a három szakértő pontosan ugyanazon a területen dolgozik, mint Dr. Taleyarkhan és az indokaik sokkal in­kább szakmai féltékenységen, mint tu­dományos érveken alapszanak. A fúziós energia használata mindmá­ig a bölcsek kövének számít a fizikában, amennyiben sikerülne ugyanis módot találni arra, hogy miként használják, az azt jelentené, hogy az energiaproblé­mák egy csapásra megoldhatóak lenné­nek - a folyamat legfontosabb alkotó­eleme ugyanis a víz. Azonban az Oak Ridge Laboratóri­um kutatóinak bejelentését beárnyékol­ja az az 1989-es eset, amikor a Utah Egyetem két tudósa hozta nyilvános­ságra: „hidegfűziót" sikerült megvalósí­taniuk. Állításukat a mai napig nem igazolta egyetlen független vizsgálat sem. Az Oak Ridge Laboratórium igaz­gatója, Dr. Reidinger úgy véli, hogy hat hónapon belül megszülethet a válasz arra, hogy sikerült-e magfúziót produ­kálniuk, vagy sem. Elet nyomai az Európán Egy új kísérlet tanúsága szerint mete­orit-becsapódások kelthettek olyan villa­mos kisülést, például az Európán, amelynek következménye egyszerűbb életformák kialakulása is lehetett. Amerikai kutatók, meteorit-becsapó­dásokat szimuláltak, amelyek az Európa nevű Jupiter-hold megfagyott óceánjába csapódtak. A modellezés során arra a felfedezésre jutottak, hogy az égitesten valóban létezhet az élet kezdetleges for­mája, amiről már régóta vitatkoznak a szakmabeliek. Persze egyértelmű bizo­nyítékokkal csak akkor rendelkezünk majd az európai életről, ha sikerül oda felderítőszondát is eljuttatnunk. Jerome Borucki, a NASA Ames Ku­tatóközpontjában kollégáival alumínium lövedékekkel bombázott egy jégtömböt, ami az Európa-hold alteregójaként funk­cionált. A jégben elhelyezett szenzorok előbb egy áramütést, majd néhány má­sodperccel később egy második, az elő­zőnél jóval nagyobb elektromos kisülést mutattak ki. Az Európán az élet számára szüksé­ges molekuláris építőkockát meglétének bizonyítékaként azokat a sárgásbarna el­színeződéseket tartják, amelyek jól kive­hetők a Galileo amerikai űrszonda kö­zelről készített felvételein. így feltehető, hogy az Európa felszí­nét borító több kilométeres jégpáncél alatt lévő vízben élet is kialakulhatott, amennyiben az elektromos kisülés te­remthette a az első szerves molekulákat. A Borucki-féle kísérlet azt sugallja, hogy meteorit-becsapódások váltották ki ezt a szikrát. Az Európán látható egy maroknyi na­gyon széles kráter, és ezekhez nagy mennyiségű energia társulhat, vélik a NASA kutatói. Az életadó szikra elméletének alapjait egy az ötvenes évek elején végzett kísér­let adta. Akkor egy fiatal amerikai tudós, Stanley Miller elektromos árammal bombázott víz, metán és ammónia al­kotta elegyet, és ezzel komplett szerves molekulákat, aminosavakat, a proteinek építőkockáit állította elő. A metán és ammónia valószínűleg az Európa jégpáncéljában is jelen vannak, és az energiát a jégbe meteoritok szállí­tották. Áramütés hatására az elegyben komplex molekulák alakulhatnak ki. Ezt a folyamatot azonban még laboratóriu­mi körülmények között ellenőrizni kell. A kísérletekhez mínusz 193 Celsius fok­ra hűtött tiszta vízjeget kell használni, mert így lehet előidézni az Európán uralkodó viszonyokat. Az erre használatos lövedékek mint­­egy egy centiméteresek, és másodper­cenként hat kilométeres sebességgel csa­pódnak be. Ez egyenlő azzal, hogy ha a holdon egy kilométeres méretű kisboly­gó másodpercenkénti huszonnégy kilo­méteres sebességgel vágódna be. A kísérlet a NASA Jupiter’s Icy Moon Orbiter programjának része, pon­tosabban annak előkészületei közé tarto­zik. Ez a szonda meglátogatja majd az Európát, és még két másik Jupiter-hol­­dat, a Callistót és a Ganümédeszt. Le­het, hogy egy leszállóegységet is küld nek az Európa felszínére, hogy " nyomai után kutasson. Indítar jából 2011 után kerülhet y

Next

/
Thumbnails
Contents