A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-08-09 / 64. szám

2002. AUGUSZTUS 9. Hazai hírek A HÍD 9 Az EU-csatkkozáshoz elengedhetetlen az alkotmány módosítása Augusztus 6. Már augusztus végén megkezdődhetnek az egyeztetések a frakciók között az európai uniós csatlakozáshoz el­engedhetetlen alkotmánymódosí­tásról - közölte Vastagja Pál, az Országgyűlés alkotmányügyi bi­zottságának szocialista elnöke keddi, Budapesten tartott sajtótá­jékoztatóján. Vélekedése szerint a széles körű társadalmi vita mellett a parlament ősszel tárgyalhatja az alkotmánymódosítás koncepció­ját, télen, illetve kora tavasszal pe­dig már a normaszöveg is a Ház elé kerülhet. Elmondta: a szüksé­ges módosításokra elsősorban azért van szükség, mert a csatla­kozással a magyar államnak át kell engednie jogalkotó hatáskö­reinek egy részét az unió intéz­ményeinek. Az MSZP szerint a széles körű alkotmányos fejezet tartalmazná a jegybank státusá­nak megváltoztatását, a választó­­jogi, a jogalkotási, az önkormány­zati és a bírósági szervezeti tör­vény módosítását. Medgyessy erősíteni akarja a magyar identitást Augusztus 5. Medgyessy Péter a globalizá­ció hatásainak értékelésekor hangsúlyozta: egy olyan országnak, mint Magyarország, az elő­nyöket maximálisan ki kell használnia, a hátrá­nyokat pedig mérsékelnie kell. Elmondása szerint nem lehet el­kerülni a Magyarországra történő bevándorlást a következő 20-50 évben, és ezért szükség van a biz­tonság és a nemzeti identitás megerősítésére. A kormányfő er­ről a külképviselet-vezetők szoká­sos nyári értekezletén beszélt. Ki­tért arra, hogy Magyarország nem képes a saját megtakarításai­ból a fejlett államok utoléréséhez szükséges forrásokat előteremte­ni, ezért megfelelő szabályok mel­lett “igenis szívesen várjuk” a külföldi befekte­tőket. Hozzátette: bátorítja a magyar vállalko­zók külföldi megjelenését is. Medgyessy Péter szerint az ország számára létkérdés az európai uniós csatlakozás, mint fogalmazott: nincs élet az Európai Unión kívül Magyarország számá­ra. Ennek kapcsán fontosnak tartotta a nemze­ti identitás megerősítését, megjegyezve, hogy itthon és külföldön is erősíteni kell a magyar nemzeti, kulturális és történelmi hagyományo­kat, értékeket. Úgy kell végrehajtani a csatlako­­zást, hogy azt az emberek nyertesként éljék meg - tette hozzá a kormányfő, hozzátéve: bi­zonyos abban, hogy az ország döntő többsége támogatja az in­tegrációt. A belpolitikai helyzetet értékelve kijelentette, hogy az or­szág politikai stabilitása jó. Rá­mutatott arra, hogy minden elő­zetes aggállyal szemben a tíz fős parlamenti többség elégséges és a kormány és a kormánypártok népszerűsége is nőtt az elmúlt időszakban. Értékelése szerint - elsősorban parlamenten kívüli erők részéről - vannak destabi­­lizációs törekvések, de mint mon­dotta, ezek kudarcosak. A miniszterelnök úgy vélte, hogy a jövőben is számolni kell a politi­kai csatákkal, majd hozzáfűzte, szerinte az el­lenzéki pártok az önkormányzati választás után változtatni fognak módszereiken. Nem a kiéle­zett hangnemmel van gond - jelentette ki a kor­mányfő, majd hozzátette, a politika stílusának süllyedése olyan bizalomvesztéssel járhat, amelynek az egész társadalom a vesztese lehet. Röviden ■ SÉRTETT-E ÁLLAMTITKOT a Magyar Nemzet? Augusztus 3. A rendőrség feljelentés ki­egészítés keretében vizsgálja, hogy tör­tént-e államtitoksértés a Magyar Nem­zet július 31-ei és augusztus 1-jei számá­ban Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjával kapcsolatos dokumentumok közzétételével. ■ Ötvenmiluárdot kapott AZ EGÉSZSÉGÜGY Augusztus 2. A kormány döntése alapján a háziorvosi szolgálat és a járóbeteg­szakellátás színvonalának emelésére, fo­gászati kezelésekre, betegszállításra és az egészségiig)' több más feladatának meg­oldására fordítható a gyógyító-megelőző ellátásokra felhasználható 50 milliárd fo­rintos többletkeret - közölte Csehák Ju­dit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Hangsúlyozta: az egészség­ügyre fordítható 50 milliárd forintos ki­egészítés nem a kórházak adósságainak rendezését, hanem az intézményrend­szer jelenlegi szabályok szerinti műkö­dőképességének fenntartását szolgálja. Elmondta: a kormány arra is felhatal­mazta a szaktárcát, hogy az orvos rezi­­densi rendszer kiterjesztésére fel nem használt 1,2 milliárd forint az ágazat leg­égetőbb gondjainak megoldását segítse. Kicsi ország (Folytatás a címlapról) Nyolc évig viszonylagos nyugalom lengte körül ezt a múltat. A vizsgálatok mindig csak a besúgók és a spiclik, a társa­ikat jelentgetők ellen irányult. Megjegy­zem soha egyetlen egyszer sem derült ki senkiről, hogy besúgó lett volna. Csehák, Medgyessy, Horn, Gál Zoltán akadtak fenn a rostán, de ők is azért, mert a múlt rendszerben hivatali beosztásuknál fogva megkapták a titkosszolgálatok jelentéseit. Tehát a Moszkvából irányított bábkor­mány tagjaiként úgy dönthettek bizonyos kérdésekről, hogy kezükben voltak azok a jelentések, amelyek a demokratikus ellen­zék embereiről szóltak. Nem árt azt sem megjegyezni, hogy a rendszerváltáskor Németh Miklós átadott egy ügynöklistát Antalinak, Göncznek és az akkori belügy­miniszternek, Horváth Balázsnak. Több tucat név szerepelt azon a két lapon. Antall azonban nem foglalkozott vele, mert első látásra hamisnak tartotta azt. Nem volt ugyanis egyetlen baloldali ember sem a lis­tán! Szegény orvostörténész- kormány­főnk arra számított, hogy ismert kommu­nisták neve lesz majd a gyűjtőíven? Alig­ha! Tudta ugyanis, hogy a Kádár-rezsim igyekezett mindentől megóvni a kádereit. Még a rendszerváltás traumáitól is. Valljuk be sikerült is. Felállt tehát a kormányfőt el­lenőrző bizottság és újból ellenőrizték an­nak vezetőjét. Meghallgatta a testület a volt titkosszolgálati főnököket, és beidézte ma­gát Medgyessy Pétert is. A kormányfő au­gusztus elsején meg is jelent és teljesen nyűt ülésen három órán át válaszolt a kér­désekre. Természetesen az ellenzék elége­detlenségét, a kormánypártok elismerését váltva ki. A kritikusok szerint Medgyessy nem mondott semmit. Mondandójából nem lett világos, hogy irt -e valakikről je­lentéseket, tehát volt-e besúgó. Szervezett -e be valakiket és kapott -e azért pénzt, mert bizonyos embereket a szervezetbe léptetve, azok gerincét megtörve minden parancsnak eleget téve kiszolgálta a meg­szálló szovjet hatalom magyar berendezke­dését. De hogy a csudába derülhetett vol­na ez ki? Hosszan vitatkozhatnánk azon, hogy ki volt a múlt rendszer ieghűségesebb ki­szolgálója! Az az orvos­történész, Antall, aki 1982- ben a munkaérdemrend arany fokozatát vette át épp Medgyessy Péter társaságá­ban? Egy ilyen kitüntetéshez is a párt legfelső vezetése adta áldását. Arról nem is beszélve, hogy igazgató, mondjuk a Dél-Budai Vendéglátó igazga­tója is csak a párt-egyetértésé­vel lehetett valaki. Éppen Boross Péter. Vagyis át, meg át szőtte az egész társadalmat a párt és annak vala­mennyi titok- illetve erőszakszervezete. Jó állást és fizetést, tartós külföldi kiküldetést, gyereknek egyetemi felvételt, stb nem le­hetett csak bizonyos “szolgálatokkal” kiér­demelni. Ezért lehetett kínos Pokominak az apjával kapcsolatos felismerés. Mert bi­zony 30 évig soha senkit nem kénysze­rítettek besúgásra. Főként nem úgy, hogy közben jutalmazták, külföldre engedték, hagyták, hogy a gyermeke bejusson a kí­vánt egyetemre, stb. A mai ellenzék tehát elégedetlen, többet várt a meghallgatástól. A kormánypártiak ezzel szemben megelé­gedetten mondják: “lám-lám az előző 4 év­ben egyetlen ellenzéki bizottságot sem ha­gyott életrehívni a Fidesz, arról nem is be­szélve, hogy a kormányfő ténykedését meg sem lehetett kritizálni. Most pedig ez a bizottság működik és a miniszterelnök beszél a testület előtt. Ez a demokrácia!” Igazuk van, mert valóban itt a lényeg, nem Atyaisten a kormányfő, akit valóban meg lehet kérdezni mindenről. Épp ezt akartuk a rendszerváltással, hogy választott embe­rei, képviselői utján a nép gyakorolhasson ellenőrzést a hatalom felett. És ez most működik, négy év után! A válaszok minő­ségéről meg csak annyit: Antall jól gondol­ta, hogy csak a besúgókra szabad koncent­rálni. Azokra, akik önként és dalolva lettek spiclik, akik mások életét nyomorították meg működésükkel. A szakszolgálatok embereiről pedig szó se essék! Egyrészt, mert nem volt feladatuk mások beszerve­zése, másrészt nem az volt a céljuk, hogy polgártársaikról jelentéseket írjanak. Ehe­lyett az ország, még ha a szovjet megszál­lás által legitimizált kommunista Magyar­­országról is van szó, tehát az ország érdeké­ben kémkedtek, vagy kémelháritóskodtak. Hogy miért volt Antalinak igaza? Mert a parlament másik bizottsága, a Mécs Imre -‘56-os halálraítélt - által vezetett testület dolga az, hogy a korábbi kormányok vala­mennyi tagját újból ellenőrzés alá vesse. Egy hét után kiderült: legalább 16 olyan volt minisztere és politikai államtitkára volt a Magyar Köztársaságnak, akinek volt kapcsolata a szolgálatokkal. Ejtik? Le akarták járatni Medgyessyt és most kiderült, hogy rajta kívül még 15-en van­nak olyanok, akik elhallgatták, hogy volt valamilyen kapcsolatuk a IIP akárhányas ügyosztállyal. És ami a legszebb, éppen az Orbán kormányban volt a legtöbb ilyen ember, számszerűit öt. Folyik tehát a szám­háború, a bal-liberális oldal 16 érintett egy­kori kormánytagról beszél, a jobboldal leg­feljebb hétről. Közben pedig azon töri a fe­jét az ember, hogy mi a különbség azok kö­zött, akik egykor vállaltak ezt, vagy azt, majd maradtak baloldalon, vagy éppen váltottak és jobboldalon érvényesültek. Mert ugye nem arról szól a történet, hogy csak a jobboldalra átvergődő titkosszolgá­lati káder a jó káder? Aki pedig a balolda­lon maradt, az meg egy hazaáruló tetű?! Ennek így nincs értelme. Mint ahogy az egésznek nincs értelme. Fizt látta jól át An­tall. Aki pedig a baloldal iránt táplált utá­lattól és a választási vereségbe bele nem nyugvó indulattól vezérelve belevágott eb­be az egész Medgyessy-ügybe, az nem lá­tott tovább az orránál. Azt hitte nagyot üt a komcsikon és utódain, miközben saját jobbos káderein vágott akkorát, amekkorát még soha senki. S hogy mi lesz ezután? Az ég világon semmi. Még anyázgatnak majd egy kicsit mindkét oldalon és végül elül a vita. Nem fogunk megtudni semmit senki­ről, nem fogjuk megismerni sem a bal­­sem a jobboldali megalkuvókat és besúgó­kat. Kicsi ez az ország, kicsi a politikai elitje és kicsi a csőcseléke is. ÜFXeCYMINtSZrattGM ft £ ESKÜTÉTELT JEGYZŐKÖNYV £n........» Max* imffitM tép fia. tt&fes&sn. feegy * Magyar Héptöz&máá&utk hűséget ksseäL A Hfy- ftöaääiHttftfe és egyéb la^zatólyscfHW, hivws, tatf ätefeuA teimlíMm ét feííebtevaWim, pq. ranesätimfc « ttíüíjr a Magyar í­■sasig; rwk. és tttíiéMmlK. MSaégm éh •kz&ít% -és véeSeötw­*öíc teszek, minden cU#t»é«er* íMffriWft, ha kell WíW*tá*á**li* Ks&í&jr-fss, hmr «tótat, *tss»srit«C eivtáreatmat r&esYódem, fee-VWÄkSi és hM&í 4Í Mté, feagyoro. . - V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents