A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-12-06 / 81. szám
Részletek a 4. oldalon “Földet Életjáradékért” A kormány pénteken elfogadta a “földet életjáradékért” programot, amelynek alapján földtulajdonnal rendelkező 60 év feletti nyugdíjasok felajánlhatják földtulajdonukat életjáradék fejében. (7. oldal) A “visegrádiak” egyeztetnek A visegrádi együttműködésben résztvevő négy ország miniszterelnöke budapesti találkozóján megállapodott abban, hogy egyeztetett álláspontot képvisel az EU-csatlakozási tárgyalások végső szakaszában. (9. oldal) OUTSIDE NEW YORK CITY $1.50 VÁMSON KÍVÜL Elbúcsúzik FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP NEW YORK CITY .00 2002. DECMBER 6. 2. ÉVFOLYAM 81. SZÁM 49. HÉT “TOLVAJ BANDA” Újabb botrány helyszíne volt a Parlament. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke nemes egyszerűséggel “tolvaj bandának” titulálta a Fideszt. Nem lepett meg az, hogy Kuncze véleménye ez. Gondoljunk csak vissza a választási kampányra. A Szabad Demokraták leghatásosabb plakátjai nem szóltak másról, mint arról, hogy a Fidesz az elmúlt 4 évben lopott. “LOP-STOP” plakátjuk a kampány slágerévé vált. Túlzás volna tehát meglepődni azon, hogy Kuncze ekként értékeli az Orbán-kormány időszakát. Akkor hát miért a botrány? Talán magyarázatot kapunk a kérdésre ha végigtekintünk azon a polémián, ami végül a sommás kijelentést szülte. A politikai vita derekán Kuncze Gábor felállt és az előző kabinet “pénzügyi tranzakcióira” hívta fel a figyelmet. Ráadásul azt is elmondta, hogy szerinte nem alaptalan az a kijelentés, hogy milliárdok tűntek el kézen-közön. Példaként aztán ismét előkerült a Millenáris Kht, a Magyar Fejlesztési Bank, a Happy End Kft. Kaya Ibrahim a máig ismeretlen cégvásárló és persze az ugyancsak kideríthetetlenné vált Joszip Tot is, aki szintúgy több száz milliót zsebelt be és tűnt el, nyomtalanul. A legutóbbi botrányos esetről Kuncze már nem is beszélt. Arról, hogy kiderült: két hajléktalan kapott az állami alapítású banktól , az autópályaépítést finanszírozó pénzintézettől megbízást. Történt ugyanis, hogy az építést megelőző terület-ellenőrzésre kiírtak egy pályázatot. A jelentkezők arra vállalkoztak, hogy a leendő pályatest területét aknamentesítik. Tehát ellenőrzik, hogy nincsenek régi bombák és töltények az autópálya tervezett nyomvonalában. A győztes aztán gyorsan tovább adta alvállalkozónak a Gaál Péter munkát. Ő felvette az egymilliárdot, az alvállalkozó két cég pedig - a gyanú szerint semmit sem csinálva - felvett 500 milliót. A két cég közül az egyik egy külföldi állampolgárságú menekült volt, a másik pedig egy hazai hajléktalan, akiről a családja már tíz éve nem tud. Ügyes. A győztes 500 millióval lépett le, a két kft. pénzével pedig vajon ki? Kuncze tehát megfogalmazta vádjait és feltette a kérdést: lehet ezeket a dolgokat büntetlenül csinálni? Válasz persze nem érkezett. Viszont felállt egy Fideszes képviselő és megkérdezte: miért járt az SZDSZ-es Eörsi Mátyás a Defend Kft. - ez a cég volt többek között az autópályaépítés lőszermentesítője - ügyvezetőjénél? Csak nem azért, hogy a cég és a képviselő megegyezzenek peres ügyükben? És lám, megegyeztek, a Defend elállt attól a pertől, amelyet első fokon megnyert a képviselővel szemben, akinek 800 ezer forintot kellett volna kifizetni. A kérdező bűnös lépést sejtetett a dolog mögött, hogy mit is pontosan, azt nem árulta el. (Csak nem zsarolták meg a céget?) A kérdésre adott választ, amit az SZDSZ-es államtitkár mondott el, végig fütyültek és kiabáltak a fiatal demokraták. Mintha nem is akartak volna figyelni Szalay Gábor érveire. Erre szól aztán Kuncze hátrafordult és megszólalt: “Mi van, tolvajbanda, nem tetszik a válasz?”. El is szabadult a pokol. Répássy Róbert Fideszes honatya fel is ugrott és elismételve ezt a mondatot kijelentette: becsületsértésért beperli Kunczét. Mire a pártelnök hozzáfűzte: áll elébe, de szerinte nem becsületsértés volt amit elkövetett, hanem titoksértés. Szomorú. Elég ha csak arra gondolok, hogy: “Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Különben is, nem a Parlament az ilyen ügyek kitárgyalásának a helyszíne. És azt sem félek leírni, hogy ha Kunczénak igaza van, sőt, bizonyítékai vannak, akkor miért nem tett még senki sem feljelentést a Fidesz zavaros ügyében? (Akarom mondani tettek már, de nem magánemberek, hanem a Miniszterelnöki hivatal.) Felesleges volt ebbe belemenni. Legalábbis jóizlésű ember nem hozza magát ilyen kínos helyzetbe. De ugye a politika színtere nem a gráll-lovagokról híres. De nem ám! Mert itt van például a másik botrányhős, az éppen lemondani készülő elnökasszony, Körmendy-Ékes Judit. O volt a Fidesz média császára, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke. Szakmai munkáját nem kívánom megítélni, mert ahhoz nagyon kevés információhoz juthatott a hozzám hasonló tévés újságíró. De azt láttuk az elmúlt négy évben, hogy bármit is csinált Körmendy, azért őt senki nem vonta felelősségre. Pedig még bíróság is elitélte embercsempészetben való közreműködés vádjával. Merthogy ő volt az az ügyvéd, aki az orvosgenetikus, Czeizel Endre által illegálisan amerikába juttatott csecsemők ügyében eljárt. Igaz, hogy az ítélet csak első fokon született meg, de megszületett. Nem mondott le az elnökasszony! Most meg az derült ki, hogy telekspekuláció révén súlyos milliókat vágott zsebre. Merthogy az állam által fillérekért megszerzett földterületet ugyancsak bagóért megvette, majd most 200 szoros áron eladta. Ügyes! Láthatjuk aki közel van a tűzhöz, az hamar milliárdos lehet. És akkor most Körmendy aszszony felállt és kijelentette: “távozik az ORTT éléről”. De miért csak most? Csak nem azért, mert volna egy alku, amely szerint ha most eltűnik, akkor elnézik neki ezt a kis földspekulációt? Hogy miért néznék el? Mert távoztával a magyar médiumok teljes felügyelete kerülne a kormány kezébe. Ez pedig többet ér, mint Körmendy bőre. Hát itt tartunk, ez van ma, a harmadik évezred elején Magyarországon. Parlamenti tudósítóinknak nincs is nehéz dolga. Elég ha csak elővesznek egy Mikszáth tárcanovellát és a neveket kijavítva lehozzák az egészet úgy, ahogy a “Mester” azt megírta. Kár, hogy O ezt az egészet több, mint 100 éve vetette papírra. Még nagyobb kár, hogy ennyi idő alatt semmi sem változott.
