A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-11-29 / 80. szám

<■ * 10 A HÍD Kultúra 2002. NOVEMBER 29. Röviden ■ Krisztus Pilátus elótt Elkészült a megállapodás tervezet, amely szerint Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus elótt című festményét hazahozzák Kanadá­ból, s 2008-ig, de hosszabbítás esetén to­vábbra is a debreceni Déry Múzeumban marad, együtt a másik két hatalmas Mun­kácsy alkotással (Ecce Homo, Golgota). ■ Modern párválasztás A Bocskai István Szabadegyetem szervezé­sében dr Andreas Hejj müncheni egyetemi professzor tartott előadást Budapesten egv most kialakuló kutatási ágazatról: a modem párválasztás pszichológiájáról. ■ Európai filmhét Pedro Almodovar Oscar-díjas spanyol film­rendező fővédnökségével tart az Európai filmhét. Huszonnégy európai ország kétszáz városában mintegy másfél ezer filmet mu­tatnak be az Európa Bizottság kezdeménye­zésére. ■ Héjavarázs A Gyímes együttes új hangvételű CD-t adott ki Héjavarázs címmel. Ebből is bemu­tatnak részleteket december 27-én, a Kong­resszusi Központban a Matáv Szimfonikus­­sokkal együtt tartandó ünnepi koncerten. ■ Késik a Herczogh-per Martha Nierenberg magyar-amerikai állam­polgár indított pert tizenkét műtárgy vissza­szerzése végett a magyar állam, a Szépművé­szeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ellen. Az eljárást elhalasztották, hogy kivizs­gálják: a perlekedő fél anyagi igényeit vajon korábban már kielégítették-e vagy sem. ■ Karácsonyi könyvvásár Közel félezer könyv megjelentetésével ké­szülnek a kiadók az idei karácsonyi könyvvá­sárra. Bár ez az éves magyar könyvtermésnek csupán 5 százaléka, a karácsonyi vásár dönti el, hogy milyen évet zár a könyvkiadás. ■ Marton Éva főigazgató? A Magyar Miami Operaház intendáns-fő­igazgatói székére négyen adtak be Pályázatot: Marton Éva Hamburgban élő világhírű szop­ránénekesnő, aki a Metropolitan Opera tagja is volt, Szinetár Miklós, a Medgyessy kor­mány által kinevezett ideiglenes Főigazgató, Dékány Endre zeneszerző és eg)’ magát nyil­vánosan megnevezni nem Akaró pályázó. ■ Virágkötő verseny A Néprajzi Múzeumban idén is megrende­zik az ádventi virágkötő versenyt. A Közön­ség maga is résztvehet a versenyen. ■ Születésnapok Idén november 25-én volt kétszáz esztendős a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár. A jubileum alkalmából a Nemzeti Múzeum a saját negyvenhét gyűjteményét mutatja be a Széchenyi Könyvtár pedig az Osiris Kiadóval közösen három jubileumi kötetet jelentetett meg. ■ Jókai Anna 70 éves Hetven éves Jókai Anna, a magyar irodalom egyik legértékesebb, s legarányosabb alkotói pályájú írója. Irodalmi munkásságának kö­zéppontjában az igényes erkölcsi mérce áll. Kertész Imre irodalom-tudományi elemzése Nobel-díj kis vitával, nagy értékekkel Földessy Dénes Nincs rosszabb, mint ha egy kulturá­lis tudósításnak haditudósítás hatása van valamilyen veszélyes szellemi há­borúról. Lapunk kulturrovata ezt igye­kezett elkerülni, amikor sem a Nobel­­díj hírére alakult vitát, sem a Kertész- Bán vitát egészen addig nem tudósítot­ta, amíg egy irodalomtudományi, tehát tárgyilagos elemzés nem születik a No­­bel-díjas műről. Tamás Gáspár Miklós (TMG) filozófus örömteli cikkét ugyan a hírt bejelentő, s Kertész Imrének gra­tuláló tudósításban idéztük, de mellőz­tük belőle a vitaforrást. TMG ugyanis a Magyar Hírlapban e címmel jelentette be a díjat: „KERTÉSZ IMRE NO­­BEL-DIJAS. ZSIDÓ”. Nos, a cím utolsó, s valóban kivagyiságot sugalló szavára a Magyar Demokrata című jobbközép hetilap visszatámadott, mi­szerint a magyar irodalom egyetemes sikerét és örömét TMG a magyarság ar­­culcsapására szánt címmel jelentette be, s TMG-t a náci pribékek új változatá­nak nevezte. Majd Bán Pál Berlinben élő, nem is­mert 56-os menekült író támadott: ha­zai újságoknak nyilatkozta, hogy az 50- es évek végén Kertész, aki a barátja volt, szegénységére hivatkozva kérte, enged­je át neki a Csacsifogat című színművét, hiszen azt az ő, mint disszidens műve­ként úgy sem adják elő. Bán átengedte, s Kertész nevével játszották nagy siker­rel, ő vette fel a szerzői jogdíjat. Később azonban összevesztek, s a megsértett Bán most „kitálalt.” Mind Kertész né­met, mind a hazai kiadója tiltakozott, irigységnek nevezte a régi vita felmele­gítését, Kertész pedig így fogalmazott: „A Csacsifogat nem része életművem­nek!” Szerencsére a vita elült. Most azonban eme irodalmi botrá­nyokról az olvasókat megillető tárgyila­gos beszámolót röviden - mert ennyit ér! - s a lényeggel, vagyis irodalmi elemzéssel együtt tudósíthatjuk. Az Új­vidéki Egyetem magyar tanszéke az évente megtartott kortárs irodalmi vitá­jára - fontos: még jóval a Nobel-díj előt­ti - Kertész Imre irodalmát tűzte ki. Ugyancsak fontos a résztvevők sora: a délvidéki és az anyaországi irodalom­­történészek között ott volt Pomogáts Béla, az írószövetség eddigi elnöke, avagy Huszár János szabadkai magyar főkonzul és Kristóf Lázár belgrádi ma­gyar nagykövetségi tanácsos. A Nobel-díjas Sorstalanságról rend­kívül mély elemző vita alakult ki. Meg­állapították, hogy a Kertész-művek mindig sejtetik a társadalomban a nyo­masztó abszolút tekintély létét, ám nagyszerű módon, egyúttal érzelmileg el is távolítanak attól. A szerző finom iróniájáról elhangzott egy elemzés, mi­szerint „ a pozitív értékszempontokat kereső gondolkodást használja a tragi­kum eszközeként.” A legérdekesebb Kappanyos András budapesti esztéta elemzése volt. „Külö­nös, hogy a Nobel-díj bizottság a holokauszt kérdéséből kiiktathatónak tartotta az erkölcsöt, ám még különö­sebb, hogy Kertész a regényben meg is teszi ezt.” Ugyanakkor - derült ki Kap­panyos elemzéséből - egy magasabb szinten, írói bravúrral meghagyja a mo­rális, vagyis az erkölcsi ítélet kialakítását az olvasó belső örömének. A kétnapos irodalomtudományi konferenciának ta­lán ez volt a legelismerőbb megállapítá­sa. Bánk bán meghódította Los Angelest A Los Angeles-i magyar filmna­pokon amerikai diadalutat járt be Káéi Csaba, fiatal magyar filmren­dező operafilmje, a Bánk bán. A nagy szakmai és közönségsiker mel­lett a minősítés mértékét megszabó, rangos amerikai szaklapok mintá­nak nevezik arra, hogy hogyan kell operafilmet készíteni, méghozzá olyan eredménnyel, hogy a képi és hanghatások egymást erősítik fel. Méltán, hiszen a költői pillanatok sorában olyan bravúr is van, hogy amikor Bánk Gertrud fejére olvassa bűneit, a királynő látomásaként a földönfutóvá tett magyarok Krisz­tus tizenkét tanítványának ruhájá­ban jelennek meg. A nagyszerű al­kotógárdában két amerikai kötődé­sű magyar is van: Rost Andrea (Gertrúd), aki tagja a Metropolitan Operának, és a Hollywoodban élő, Oscar-díjas ötvenhatos menekült operatőr Zsigmond Vilmos. A siker talán hozzájárul e film el­leni baloldali bojkottnak a megszű­néséhez. A kormányváltás után ugyanis a Bánk bán operafilmet, amelynek ősbemutatójával előzőleg Orbán Viktor megnyitotta az újjá­varázsolt Uránia Nemzeti Filmszín­házat, Fidesz-filmnek nevezték, s pénzügyi ellenőrzések sorát indítot­ta a gyártással kapcsolatban (ered­ménytelenül!). Ennek hatására az Intercom nevű nagy hazai mozicég elállt a film forgalmazásától. Vagyis egy remekművet politikai okból el­zártak a közönség elől. Gödörben a magyar színházművészet? Csiszár Imre nemcsak az egyik legmarkán­sabb, legrangosabb magyar színházi rendező. Szakmai hitelét e mellett az is növeli, hogy egyik politikai táborhoz sem tartozik. Most kíméletlen bátorsággal nyilatkozott arról, amit szerinte a színházi szakmában sokan tudnak, de nem mondanak ki. Állítja: a színházakban a hangulat szörnyű! Mint vélekedett: „Úgy érzem, a színházi szakma néha saját maga ássa a sírját, néha meg ássák helyette, neki. A gödör, a szakadék egyre mélyül, a jajkiáltások már ki sem hallat­szanak a mélyből. Régen feltűnő volt, ha egy színész panaszkodni, balhézni, morogni kez­dett. Ma már nem is nagyon panaszkodnak, másrészt, valljuk be, az már nem is nagyon feltűnő.” Elmondta: mindez a vidéki színházakban és a fővárosiakban egyaránt így van. A legna­gyobb baj, hogy egyre kevesebb az olyan nagy színi művész illetve rendező, akihez a többiek mérhetik magukat. Mindez kormá­nyoktól függetlenül a modern világ kizáróla­gos üzleti szellemének és azzal összefüggés­ben a közönség művészet iránti érdeklődését, igényességet lenyomó, műveletlen, kiskirályt közéleti embereknek. - például sok önkor­mányzati képviselőnek is - betudható.

Next

/
Thumbnails
Contents