A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-11-08 / 77. szám
10 a HÍD IC ULTÚRA 2002. NOVEMBER 8. Röviden ■ Aranyperamis Az idei magyar játékfilmszemle során lapunk egyetlen művészfilmet elemzett: Gárdos Péter rendező Az utolsó blues című moziját. Néhány napra rá, a szemle záró ünnepségén e film megkapta a legjobb operatőrnek járó díjat. A legnagyobb kitüntetést azonban most nyerte el Nílus partján: a Kairói Nemzetközi Filmfesztiválon a világ tizenkilenc remeke elől elvitte a nagydíjat, az Aranypiramist. Kairóban a világ egyik legrangosabb, úgynevezett A kategóriás fesztiválját rendezik. A második, vagyis az Ezüstpiramissal járó díjat pedig - megosztva - a török-görög-magyar koprodukcióban született Nagy ember, kis szerelem című mozi kapta meg, amelynek Szekeres Dénes, a Tivoli Filmgyár igazgatója volt a producere, hasonlóan Az utolsó blues-hoz. ■ New Yorkban a Görög Nemzeti Színház A világ drámairodalmának bölcsője Görögországban volt, s a klasszikus görög műveket jelenleg is Athénban, a Görög Nemzeti Színházban képesek a legklasszikusabb szellemben előadni. Ezért a New-York-i színházszerető publikum számára ritka alkalom, hogy a városban vendégszerepei a Görög Nemzeti Színház. A City Centerben mutatják be Szofoklész: Antigoné című tragédiáját, e hét szerdájától kezdve vasárnapig, öszszesen hat előadásban. ■ Halászati múzeum Baján Baján van a Duna folyó legnagyobb halászati múzeuma, beleértve valamennyi országot, amely mellett e folyam elha'ad. A most felújított múzeumban kiállították az igazi bajai halászlé receptjét is. Ennek azért van jelentősége, mert a bajai halfőző ünnepe eddig három alkalommal került be a Guinnes rekordok könyvében, a közös főzés kategóriájában. E júliusban szokásos rendezvényen legutóbb huszonöt-ezer család, illetve baráti társaság főzte a bográcsban a halászlét. ■ Életműdíjat kapott Tarr Béla Jeruzsálemben November 5. Életműdíjjal tüntették ki Tarr Béla magyar rendezőt a Jeruzsálem! Filmfesztiválon - tájékoztatta a Magyar Fúmunió sajtóirodája kedden. A közlemény szerint a Jeruzsálemi és a Tel-Avivi Cinematheque novemberben egész hónapos vetítéssorozatot rendez Tarr Béla filmjeiből. Az eseményen látható lesz a Családi tűzfészek, a Hotel Magnezit, a Szabadgyalog, a Macbeth, a Panelkapcsolat, az Őszi Almanach, a Kárhozat, a Sátántangó, az Utazás az Alföldön és legutóbbi rendezése, a számos fesztiválon sikeres Werckmeister harmóniák. A sajtóiroda tájékoztatása szerint november 8-17. között Theszalonikiben rendeznek filmfesztivált, ahol szintén bemutatják Tarr Béla teljes életművét. ■ A KORMÁNYPÁRTOK ELUTASÍTJÁK November 6. Az MSZP és az SZDSZ a Magyar Rádió Közalapítvány beszámolóit - az 1997-es kivételével - elutasítja, a Fidesz és az MDF viszont azok elfogadását javasolja - hangzott el az intézmény 1997. áprilisa és 2002. márciusa közötti működéséről szóló beszámolók és az azokhoz kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatok általános vitáján. MINDSZENTI, NAGY IMRE ÉS A SZÍNHÁZ MAGÁNYOSSÁGA Földessy Dénes Elemzésre ösztönző kettős bemutatót tartottak a New York-i Magyar Színházban. A két produkció történelmi, nemzetiségpolitikai és szízbázmávészeti tanulságokat egyaránt felmutatott. Színházvezetési telitalálat: többrétegű aktualitással került műsorra Varga László: Az utolsó ítélet előtt című, eredetileg kétszemélyes ( Mindszenti és Nagy Imre) történelmi kamaradrámája, hiszen az időszerűség felső rétegében akaratlanul is az egyik mai irányzattal, vagyis Nagy Imrének 1956. középpontjába helyezésével vágott egybe, míg a mélyrétegében ott van a politikusi megtérés és a néphez való, a mártíromságig vallott igazi hűség is. Mindszenti Magyarország bíborosa, Nagy Imre pedig kezdetben hithű kommunista politikus. Az író előbb ütköztet, aztán találkoztat, az emberi megtisztulás és felmagasztosulás útjain. A bíboros és a bolsevik főkáder egyénisége kiváló lélektani forrás ahhoz, hogy a szerző elemezze kétféle közéleti magatartás formáit és politikai téren közelítse a színházművészet alapcélját, az emberkutatást. A bíboros egyértelmű, változatlan egyéniségével, sorsvállalásával szemben a kommunista miniszterelnök drámaibb: önmagán belül ütközik. A két alkat azonossága a magyarság életlehetőségei között egymással kerül szembe: jó sodrású drámai vonulat és világos gondolatkötegek jellemzik e drámát, s a végül megtalált, de már tragikus sorsazonosságot. Sziki Károly azonban monodrámát rendezett az eredetileg kétszemélyes darabból, s ezzel mindjárt a nemzetiségi színház kockázatos életét jelezte. Egy színész, egy gázsi! Sziki, a rendező ötletesen, szerencsésen valósította meg a színpadi jelenidőt, vagyis a színházművészet egyik igényét. Gépi hanggal jelenítette meg a dráma több szereplőjét: a kommunista bíróságokat, s az legfőbb hőst, a harcoló magyar népet. Nagy Imre bábváltozata, annak ellenére, hogy már a régi keleti kultúrák óta szemléletes játék, most a publikum számára érezhetően groteszk volt. Varga László szerzői gondolatai segítségével azonban végül kísértetiessé tették a látványt, múltidéző mártírsorsot, tragikus kísérteiét jelenítettek meg. Jó hír: a New York-i magyar színházi közönségnek van játékkultúrája. A másik mű ( Harminc év után ) afféle feszültségoldó szalondarab. Am az előadása feltárta e színház helyzetét. Cserey Erzsi és Sziki Károly az egykori szerelmespár színpadi megteremtését kellemesen indították, de a - már egy évvel ezelőtt, a tavaly karácsonyi remek előadás kritikájában is felvetett - színházellenes körülmények, például a play back, vagyis az ének gépi zenekíséretének művészi kockázatai ezúttal elvitték az előadást. Fontos tanulság, főképp a színházat fenntartó illetékesek számára, hogy a nemzetiségi színházi küldetéshez a meglévőnél több pénz, s kielégítőbb műszaki ellátás kell. Különben teret nyer az elmúlt évtizedekben ideáramló, pénzt kereső hazai hakniszínészet, mondhatni: üzleti színészet, amely művészet helyet csak ilyen-olyan színvonalú szórakoztató ipar. A vége az lehet, hogy az itt megfelelő mértékű segítség és állami hátország nélkül élő, s igenis remek színészi, énekesi meg színházszervező tehetségek ellenére vége a New York-I magyar színházi életnek. Kormány lapok támadták Márton Andrást Hírt kaptunk róla, hogy az SZDSZ- hez közeli Magyar Hírlap megtámadta Márton Andrást, a New York-i Magyar Kultúrintézet vezetőjét. A vád: az eredetileg színész Márton olyan színmű Budapestről történő kihozatalát és New York-i eladását részesítette előnyben, amelyben ő maga az egyik főszereplő. Ez pedig a művészi tisztességgel szemben áll. Márton tiltakozott: pályázaton nyert erre lehetőséget, s a színmű bemutatását úgy kérték tőle. Ugyanakkor azonban már egy éve, itteni bemutatkozása alkalmával bejelentette, hogy bemutatják ezt a művet, s több New- York-i szót emelt ellene. Másnap az MSZP közeli Népszabadság vette át a bírálatot. E lap cikkében is megszólaltatták Mártont, aki ugyancsak védekezett. A kulturigazgató véleményével szemben azonban a kultusztárca MSZP-és politikai államtitkára határozottan kinyilvánította, hogy ez a művészileg tisztességtelen, s mindig is fellép az ilyesmi ellen. A sajtótámadás sorozatból kiderült, hogy Márton a szóban forgó darabot már itteni vezetői beosztása idején is menedzselte: szervezte az előadás finnországi, Helsinki-i bemutatóját. Mindezek alapján kialakult olyan vélemény is, hogy a kormánylapok azért támadják Márton Andrást, mert az előző kormány, vagyis a mai ellenzék nevezte őt ki a New York-i Magyar Kulturális Intézet vezetőjének. A Magyarországon most igen erős baloldal-jobboldal médiaháború idején azonban e támadások során a jobboldali sajtó nem vette védelmébe Márton Andrást, vagyis mindkét politikai oldal véleménye azonos lehet a kérdésben, illetve Márton Andrást illetően.
