A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-10-18 / 74. szám
10 a HÍD Kultúra 2002. OKTÓBER 18. Röviden ■ Magyar Nobel-díjasok Eddig tizenhárom magyar részesült Nobel-díjban. íme: Lénárd Fülöp (fizika 1905.), Bárány Róbert (orvosi 1914.), Zsigmondy Richard (kémiai 1925.), Szent-Györgyi Albert (orvosi, 1937.), Hevesy György (kémiai 1943.), Békésy György (orvosi 1961.), Wigner Jenő (fizikai 1963.), Gábor Dénes (fizikai 1971.), Wiesel Elie (béke 1986.)), Fölényt János (kémiai 1986.), Oláh György (kémiai 1994.), Harsányi János (közgazdasági 1994.) és Kertész Imre (irodalmi 2002.). ■ Írózsenik Nobel-díj nélkül Az eddigi nyolcvan irodalmi Nobel-díjas között akad mintegy harminc-harmincöt, akinek irodalmi értéke nem állta ki az idő rostáját, a világirodalom olvasói már rég elfelejtették a nevét. Csak néhány at említünk: a spanyol Jósé Echegaray, a svéd Erik Axel Karlfeldt, a Párizsba menekült cárhű orosz Ivan Bunyin, s az 1980-ban Nobel-díjat kapott lengyel Czeszlav Milosz, utóbbi kettőt egyértelműen politikai aktualitása s nem irodalmi értékei alapján tüntették Id. Másfelől igencsak meglepő azoknak az irodalomtörténeti nagyságoknak a névsora, akik nem kaptak Nobelt, - illetve fel sem terjesztették erre őket - így' Tolsztoj (Háború és béke, Karenina Anna, Feltámadás), a világ modem drámairodalmát remekművek sorával megteremtő Ibsen, avagy' Alberto Moravia (Egy aszszony meg a lánya, A megalkuvó. Megvetés), Graham Green (A csendes amerikai). A legmeglepőbb hiány zó talán Marcal Proust, aki a gyermekkor középpontú világkép modelljét alkotta meg a világirodalomban Az eltűnt idő nyomában című regényével. ■ Emléktábla Nyíró Józsefnek Budapest, Hegyvidék nevű budai XI. kerülete a Szilágyi Erzsébet fasor 36. számú ház falán Nyíró Józsefnek, „ a székelység és az egyetemes magyarság írójának” emléktábláját avatta fel. E házban élt és alkotott 1942-től az orosz megszállás kezdetéig, 1944-ig. ■ Siker Indianapolisban Kelemen Balázs, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tavaly diplomázott hegedűművész elnyerte az első díjat a világ egyik legrangosabb hegedűversenyén, Indianapolisban. E mellett a nyolc különdíjból is hatot ő szerzett meg. Kapott a Naxos lemezcégtől egy lemezre szóló felkérését. Számtalan hangverseny meghívása sorában 2004-ben a Carnegie Hall-ban mutatkozik be a New York-i zeneértő közönségnek. „Legfontosabb, hogy minél magasabb szinten tolmácsoljam a zene mély értelmét, s ezzel az emberek lelkét segítsem megvilágítani” - mondta. ■ Ki az elnök? Sándor Pál filmrendező - aki Rákosi Mátyás egykori titkárságának volt a vezetője - lett a Magyar Producerek Szövetségének elnöke. Ő irányítja a magyar filmgyártás finanszírozási rendszerének megreformálását. ■ Nemzetközi hárfafesztivál A felújított gyönyörű gödöllői királyi kastélyban, a magyar királyok nyári rezidenciáján vasárnap fejeződött be a IV Nemzetközi Hárfafesztivál. A legtöbb résztvevő művész Németországból és Ausztriából érkezett. Érdekessége: az e fesztiválon mindig uralkodó klasszikus stílus mellett a bécsi Monika Stadler pop- és tánczenékből állította össze műsorát. Első Nobel-díjas írónk: Kertész Imre Földessy Dénes Egy' magyar zsidó kamaszfiú megjárta a náci holocaust poklát. Amikor íróvá nőtt, emlékei alapján 1958-ban megírta a Sorstalanság című regényét, amely csak 1975- ben jelenhetett meg. írói küzdelmeiről 1985-ben keserűen vallott Gályanapló című kötetében:- Mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett magyar író leszek: a magyar nyelv mindig másodrendű, mindig félreismert, félreértett nyelv lesz: a magyar kultúrának soha nem lesz helye abban a kultúrában, amely számít, amely egyetemes, mert a magyar kultúra mindig másodvonalbeli, félreismert, félreértett kultúrának látja önmagát. Illúzió, amit művelek, és erre tékozlom az életemet, amely úgyszintén illúzió. És mégis, akár a rovar, amely azonnal újrakezdi csápjában cipelni az építőanyagot, bár a hangyabolyt széttaposták, eláztatta az eső: én is mindig újrakezdek egy mondatot, egy konstrukciót. Ki lát? Isten? Most, hetvenegy éves korában, csodálatosan meghazudtolta reménytelenségét: elnyerte a magy ar irodalom első Nobel-díját. Hurrá! Tamás Gáspár Miklós filozófus, - aki az SZDSZ eddigi egyik vezető egyéniségeként, pártjának a kommunista utódpárttal történt másodszori koalíciója miatt szembefordult az SZDSZ-szel - így méltatta az örömhírt a Magyar Hírlapban:- Kertész Imre kérlelhetetlenül, megalkuvásra képtelenül, baljósán, egyben azonban szelíden, udvariasan, derűsen és kedélyesen, szeretetre méltóan és mosolygósán mondja el újra és újra, hogy ő megpillanthatta a dolgok centrumát, amelyben azért alázható meg, gyilkolható meg, mocskolható be az ember, mert egyszerűen az, aki. Az ember esetleges és esendő és eseti lényege tökéletes indoka a halálos ítéletnek... Mindenki potenciális elítélt és fegyenc. Az emberekkel bármit meg lehet csinálni, ennél fogva mindent meg is fognak velük csinálni. Hacsak... Nos, szinte Tamás Gáspár Miklós e bekezdésének záró szaváról, hogy' tudniillik „Hacsak...”, erről szól a Sorstalanság, amelynek egyéni irodalmi színvonalával Kertész Imre megszerezte a magyar irodalomnak az első Nobel-díjat. Vagyis elpusztítható az ember, hacsak ki nem fejleszti magában azt a gondolkodást, azt a magatartást, amiről a Sorstalanság szól. Nem csak a zsidóság fájdalma erős benne, hanem az egyetemes emberiségé. A náci haláltáborok lidércéből kibontja az egyetemes veszélyt. A Sorstalanságból áthallik a szovjet haláltáborok áldozatainak sorsa is, mert Auschwitz gondolati szerkezetéből felismeri az egészen a 80-as évekig élő szovjet rendszer szerkezetét, emberi sorsait. Kertész Imre írói tisztességére jellemző, hogy a díj hírének reggelén azt nyilatkozta a Magyar Rádió berlini tudósítójának: számos magyar író megérdemelte volna a Nobel-díjat, például Krúdy Gyula. Tegyük hozzá: Krúdy mellett többen is. Jókai, Móricz Zsigmond, Kosztolányi, hogy csak példálózzunk. Móricz és Herczegh Ferenc a jelöltségig el is jutott, illetve azt megközelítette Illyés Gyula, Weöres Sándor, Szabó Magda, Mészöly Miklós, Nádas Péter. De az irodalom értékelése szubjektív, szemben az objektív tudománnyal, amelynek eredményeit egyértelműen, tárgyilagosan lehet látni. Ézért a tudományos díjakat sokkal kevésbé vitathatjuk, mint néha az irodalom díjait, s így oda könnyebb a viszonylag érdemteleneket is besorolni. A magyar irodalom azonban kicsit a gettóra is hasonlít, mert nem lehet belőle kitömi. A mindössze tizenöt millió ember ajkán élő magyar nyelvet szinte csak a magyarok beszélik. Csakhogy a magyar nyelv ebből eredő bezártságát a modem nyomdatechnikával felgyorsult könyvkiadás kibonthatja, mégpedig a fordítások révén. Hiszen az idegen nyelven kiadott magyar művek elég jól ellensúlyozzák ezt a szinte a nyelvi gettót. Jól tudták ezt a szovjet megszállók is: a kulturális gyarmatosítás végett ezért nyomták el a műfordító társadalmat. Az ő uralmuk alatt állt pártállamban, Magyarországon a fordítói jogdíjak olyan alacsonyak voltak, hogy' a műfordítást ezzel érdektelenné tették. Ez is már sokkal ügyesebb kulturális elnyomást eredményezhetett, mint a sztálini évek módszerei. Akkor ugyanis már néhány nappal a szovjet orosz megszálló csapatok érkezése után a könyvtárakat kész listával keresték fel az NKVD- sek. (Az NKVD a KGB korábbi neve.) A „listás” könyvek sorában ott voltak Reményik Sándornak, a Trianon okán kiáltó írók és költők közül a legértékesebbnek a kötetei is. Bevezetője volt ez a kezdetben még tervezett lassú eloroszosításnak, amelyet Sztálin halála után feladtak ugyan, de ravasz minimum programnak maradt meg a magyar nyelv gettójának zárva tartása. Ennek álltak útjában a fordítók. Újabban szabad utat ad a világhírnévnek a film. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című hallatlanul jó ifjúsági regényét több nyelven összesen tizenegyszer filmesítették meg, de sajnos a legtöbb mozi az író halála után született. Lefordított színpadi művei hasonló nemzetközi népszerűséget szereztek neki. Kertész Imre ügyes volt: megszervezte műveinek rendszeres német nyelvű kiadását, s így túllépte a mindössze tizenöt millió ember beszélte magyar nyelv gettóját is. Még a Sorstalanság Nobel-díja előtt, de már e díj valószínűségének napjaiban Koltai Lajos, az immár közel húsz hollywoodi filmet forgatott világhírű magyar operatőr elkészítette a regényből írott filmforgatókönyvet. Egyébként vele az év elején közöltünk interjút A HID-ban. Most a regényről ezt nyilatkozta a Heti Válaszban:- A Sorstalanság az utóbbi évtized egyik legnagyobb magyar irodalmi sikere külföldön. Németországban évek óta jegyzik az eladási listákon. Kertész Imre ’’rendhagyó holocaustregénye” 1975-ben visszhangtalanul jelent meg a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál, a hazai kritika is csak a 80-as évek közepén vett róla tudomást (vagy’ mertek róla tudomást venni. A szerk. ) Minthogy az irodalmi alapanyag, illetve a megfilmesítendő mű ismertsége a nemzetközi filmforgalmazásban nagy jelentőségű, a Sorstalanság adaptációján igen sok múlik: szerencsés esetben olyan alkotás készül belőle filmen, amelyet sok száz európai, esetleg amerikai moziban tűznek műsorra. Az utóbbi évtizedekben két sajátos megközelítésű híres film született a holocaustról: a Schindler listája és Az élet szép című olasz mozi. Kertész Imre művének megfilmesítésében azonban az a vonzó, hogy ezekhez képest teljesen új, hiteles interpretációval szolgál a XX, századi európai történelem legmegrázóbb eseményéről. A film két-két és fél órásnál nem lehet hosszabb és 2003 őszére tervezzük a forgatást. Felmerül a kérdés: milyen nyelven beszéljenek a szereplők? Koltai Lajos szerint ahhoz, hogy a regényhez méltó filmet rendezzen, jelentős összegre van szükség: jelenleg a költségvetését mintegy 6-8 millió euróra becsülik. Ez az összeg túl nagy ahhoz, hogy kizárólag magyar forrásokból fedezzük, tehát koprodukcióra van szükség. Amennyiben az amerikai filmtőke meghatározó szerephez jut, valószínűleg ragaszkodnak majd hozzá, hogy a gyermekszereplők angolul beszéljenek a táborban. A német producer pedig valószínűleg a német nyelvet pártolja. Megjegyzem, több olasz cég is jelezte, hogy szívesen társulna. En egyik idegen nyelvet sem szeretném, jobb lenne, ha a különböző nemzetiségű szerepek alakítói a szerep saját anyanyelvén beszélnének, s az angol csak feliratként jelenne meg. Szempontom érvényesítéséhez jelentős magyar részvételre van szükség. A finanszírozás kérdése még nem dőlt el. Ami a szereposztást illeti, jó kamaszfigurákat bizonyára találunk, és a főhős családtagjait is a legkiválóbb karakterszínészek alakítják majd. A filmben a szó hagyományos értelmében nem lesz sztárszerep. Ennyit az első magyar irodalmi Nobeldíjról. S még annyit: vajha nekünk is lehetőségünk lett volna, hogy a majd fél évszázadig elfojtott nemzeti irodalom és filmművészet például feldolgozza az idén negyvenkilenc éve a szovjet gulágokről hazaengedett néhány száz magyar fogoly lelki történetét, avagy a kommunista partizánok 1944. őszi negyvenöt-ezres magyar áldozatszámú tömegmészárlásait a Délbácskában. Ünnepel az egész egyetemes magyar irodalom. A HÍD szerkesztősége, a lap olvasóinak nevében is, örömmel és tisztelettel gratulál a már Berlinben élő Kertész Imrének.
