A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-10-11 / 73. szám
12 A HÍD Kultúra 2002. OKTÓBER 11. Röviden ■ Törócsik kálváriája A tavasszal végre felépült új Nemzeti Színházban Törócsik Mari lett volna a világ színháztörténelmének első női Lear királya, de a bemutató elmarad, s szerep híján Törócsik szerződését felmondták. A művésznő perrel fenyegetőzött, de Román Sándor koreográfus a tavasszal bemutatandó Magyar rapszódia című táncdrámába - sokak szerint stílustörő módon - eg}' prózai szerepet írt bele, amit Törócsik elfogadott. Hát!? ■ Kárpitremekek A két Ferenczy-díjaskárpitművész, Nyerges Éva és Oláh Tamás alkotásaiból nyílott kiállítás a budapesti újlipótvárosi Klub Galériában. Október 8-ig minden hétköznap délután látható. ■ Iskolaháború Jászladányban A jászladányi szülők nem nézték jó szemmel, hogy a jelentős számú helybéli cigánylakosság gyerekei azonos osztályokba járnak az övéikkel. Ezért a község egyetlen s állami iskolája mellett alapítványi iskolát szerveztek, ahol úgy vélték: döntési joguk van a cigány gyerekek kizárására. Ezért az alapítványi iskola működési engedélyét a minisztérium megvonta, s az egyetlen állami iskolában pszichológusok segítenek az ellentétek feloldásában. ■ Alulmaradt a Medgyessy kormány „Szakmai körökben meglepetéssel fogadták, hogy a kormány a pénzügyi tárca javaslatára jövőre 25 százalékra akarja emelni a könyv- és zeneműkiadás, a filmgyártás és forgalmazás forgalmi adóját” - írta a Népszabadság. Kulturális adóemelési ügyekben tehát maga a kormánypárti sajtó is a kormány ellen fordult. Medgyessy Péter miniszterelnök ugyanis a választási kampányban nyilvánosan a szavát adta, hogy például a tankönyvek ingyenesek lesznek, s ez nem történt meg. Az SZDSZ közeli Magyar Hírlap ezért a legnagyobb súlyú sajtóműfajban, szerkesztőségi vezércikkben minősítette Medgyessy Pétert: az újság szerint egy miniszterelnök legfontosabb vagyona a szavahihetősége, amit most részben elveszített. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója szerint: „Az adónövelés tönkretenné az egyetlen, túlnyomórészt piaci alapokon sikeresen működő kulturális ágazatot, a könyvkiadást." Grunvalszky Ferenc filmrendező, a filmtörvényt előkészítő szakmai kerekasztal tagja így vélekedett: „Az intézkedés azonnali áremelést idézne elő a filmszakmában és további súlyos likviditási gondokat okozna.” A Népszabadság összehasonlító táblázatot közölt, amely szerint az Európai Unióban a könyvkiadást terhelő adókulcs átlagosan 4-6 százalék, de az Unión kívüli országok ádaga is csak 8,8 százalék, sőt, Lengyelországban és Litvániában nincs is ilyen adó. Magyarországon jelenleg 12 százalék, ami most 13-mal, vagyis 25 százalékra nőne. Végül Pető Iván, a parlament kulturális bizottságának elnöke - aki a liberális SZDSZ-t, annak korábbi elnökeként a pártállami utódpárt oldalára vezette - a saját megfogalmazása szerint nem jóléti, hanem politikai taktika céllal, de bejelentette a viszszakozást: "Nincs értelme, hogy a költségvetés szempontjából kis összeg, néhány milliárd forint miatt a kormányzat ellentétbe kerüljön a véleményformáló értelmiséggel.” Hallhatjuk-e a Bolondok énekét? ÜLDÖZÖTT FILM MAGYARORSZÁGON Földessy Dénes Okkal hivatkozunk a rendszerváltás utáni új pénzügyi támogatási szerkezet hiányára, amikor a változatlanul nemzetközi rangú magyar filmművészet mennyiségi tekintetben haldoklik. Még sem lehet mindent a rendszerváltásra fogni. Erről szól a Bolondok éneke című film születésének és üldöztetésének története. Bereczki Csaba erdélyi fiatalember a kommunista Ceausescu rendszer magyarüldözése miatt, sorköteles lévén, egy orvos barátja segítségével inkább elintézte, hogy bekerüljön a nagyváradi elmegyógyintézetbe, inkább mint hogy a Ceausescu hadseregbe munkaszolgálatra vigyék. Ebből az élményből született a Bolondok éneke című filmforgatókönyv, miután már áttelepült Pestre s elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A forgatókönyvet Franciaországban írta, franciául, s 1999-ben beküldte egy pályázatra. A rangos pályázatot Gerard Depardieu és a volt francia kultuszminiszter Jack Lang alapította, s a kétszázötven pályamű közül nyolc forgatókönyvet legjobbnak választottak ki. Köztük a Bolondok énekét. A történet: egy francia fiú orvosi miszszió tagjaként Erdélyben dolgozik, s bekerül az elmegyógyintézetbe. Néhány hét múltán jobban érzi magát oda odabent, mint a Ceausescu uralta országban kívül és „szabadon”. Bereczki Csaba Franciaországban a pályázat révén pénzt szerzett a forgatókönyv megvalósításához, sőt, négy jelenetet leforgatott a gyönyörű francia filmsztárral, Fanny Ardant-nal. Idehaza elnyerte a TV2 negyedmillió forintos támogatását, a milleniumi pályázat alkalmából pedig a magyar kultusztárca is adott 120 ezret. A forgatást 2001. őszén kezdték el és idén januárban már be is fejezték. Néhány név a főszereplők közül: Maia Morgenstern, Julie Depardieu, Eperjes Károly, Andorrai Péter, Bánsági Ildikó. A mai filmgyártási árakhoz képest a költségvetése közepes nagyságú, s elég volt a forgatásra. A Bolondok énekének sorsa mégis bizonytalan. Ennek okairól Bereczki Csaba így nyilatkozott:- A Rogerius Film elnevezésű produceri céget 2000 elején hoztam létre, hogy a Bolondok énekét elkészítsük. Majd társultam Suha Györggyel, akinek volt egy cége és szeretett volna reklámfilmeket gyártani, de ahhoz kapacitása és szakismerete nem volt. Végül is nem a magyar, hanem az amerikai Delaware-ben bejegyzett másik cégével lépett be a vállalkozásba. Megrendelések, munkák erről a szálról nem érkeztek. A forgatás befejeződött, már vágtuk a filmet, amikor a választások megkezdődtek. A két választási forduló között tulajdonostársaim hozzáállása kezdett megváltozni. Letiltottak a számlakezelésről, holott producerként nekem kellett a pénzeket utalni. Majd kijelentették: találtak szabálytalanságokat, „disznóságokat”, s ezért föl is jelenthetnének. De hozzátették, hogy 30 millió forint ellenében kilépnének a cégből. Ezt persze visszautasítottam, mivel tudtam, hogy nincs miért feljelenteniük. Nem fizették ki az operatőrt, a gyártásvezetőt, a színészeket és a nyersanyagot. A filmjogokat sem vették meg, pedig volt rá pénz.- Ekkor indult a sajtóban a lejáratás ellenem - folytatta Bereczki Csaba - Rágalmak, hazugságok jelentek meg rólam s a film készítésének körülményeiről. A helyreigazítást elutasították. írásban felszólítottuk a jelenlegi ügyvezető igazgatót, hogy számoljon el azzal a 23 millió forinttal, amely a letiltásom után maradt a számlán, de nem tették meg. Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy mire költötték ezt a pénzt. Nincs takargatnivalóm, ezért pert indítok, és mindent rendezünk. A magyar filmgyártásban nem volt még példa arra, hogy háromnegyed részben már elkészült filmnél, ahol még a pénz sem fogyott el, egy cég úgy dönt, hogy nem fejezi be a filmet. Az üzlettársam és az ügyvezető nem filmes emberek, őket nem érdekli az egész, mert vélt vagy valós politikai befolyásukban bíznak. A cél a pénz, nem a film. Máskülönben az Orbán kormány vége fele ő volt a MOKEP filmforgalmazó állami vállalat vezérigazgatója, de menesztették. Ö maga szerint a film év végére elkészül. Reméli: nem lehet jogállamban a végtelenségig szélhámoskodni, sőt, a filmszemlén be is mutatják. Mindenesetre a francia részvétel okán ennek az országnak a filmsajtója - amely hasonlóan a francia média szabadsággal kapcsolatos kérdésekben megnyilvánuló kíméletlenségéhez - árgus szemmel figyeli az eseményeket, hogy a világsajtó elé tárja ezt a feltehetően politika mögé húzódó szakmai féltékenységet. A néma közönség Kárpáti Tünde Az először 1936. márc. 20-án a régi Magyar Színházban bemutatott és több mint száz előadást megélt A néma levente című Heltai Jenő darabbal nyitotta meg a 2000. szeptember 26-tól ismét Magyar Színházzá visszakeresztelt Hevesi Sándor téri színház idei premierjeinek sorát. Heltai annak idején egy olasz novella ötletét dolgozta fel verses drámává. A téma ugyanaz, mint Shakespeare Makrancos hölgyéé: a gőgös nő meglakoltatása egy szerelmes férfi által. A reneszánsz korában játszódó történetet puritán díszletek között Schäffer Erzsébet nagyon szép kosztüméivel kivitelezte a Magyar Színház. A darab legjobban és leggazdagabban jellemzett figurája a főszereplő Zilia változatos női alakja, akit a magyar színházi világban az egyik legszebb színésznőként számon tartott Gregor Bernadett személyesít meg. Alakítása azonban hiányolja nemcsak azt a szenvedélyt és forróságot, amely ezt a szerepet jellemzi, de a humort is, amely ennek a verses vígjátéknak egyik legfontosabb eleme. Játéka hűvös és távolságtartó marad, nem itatja át az a hév, amely egy fiatal, szerelmes nő szívében rejtezik. Szerelmesét, Agárdi Péter magyar vitézt Mihályi Győző alakítja, aki a magyar színpadokon évtizedek óta az egyik “ügyeletes szépfiú”, azaz ügyeletes bonviván. Játékstílusa olyan finom eszközökkel átszőtt, oly lírai és kifinomult, hogy semmi csodálkozni való nincs azon, hogy bár már az ötödik iksz felé közeledik, mégis bonviván-szerepkörrel kínálják meg a rendezők. Kettejük szerelméről, illetve egymás megleckéztetéséről szól a komédia - elvileg, gyakorlatilag azonban hiányzik kettősükből - leginkább Gregor Bernadett alakításából - a humor és a vidámság, az érzelmek szabad vagy éppen visszafojtott, eltitkolt áradása. A darab vígjátéki vonulatát mindössze a királyi pár képes kidomborítani, fesztelenül játszanak, lubickolnak fennségesnek egyáltalán nem nevezhető csínytevéseikben, szópárbajaikban. A Bede Fazekas Szabolcs és Ruttkay Laura által megszemélyesített páros azonban hiába csempészi vissza a színpadra a darab lényegét, a humort és a nevetést, epizódfiguráik csak percekre vidíthatják fel a publikumot. E ritka pillanatokhoz csadakozik a Magyar Színház egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjének, Soltész Erzsébetnek a molierei komédiákra emlékeztető cserfes komoma-alakítása is. Remélhetően ezen epizódfigurákat megtestesítő színészek vidám játékának köszönhetően a feltűnően csendes nézőtér a vígjáték későbbi előadásai során egyre jobban feloldódik, csakúgy mint a főszerepet játszó színészek a premieren még fel nem szabadult játéka.
