A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)
2002-09-06 / 68. szám
10 a HÍD Kultúra 2002. SZEPTEMBER 6. Röviden ■ Golgota Munkácsy Mihály három világhírű, hatalmas méretű festménye közül az egyiket, a Golgotát, amerikai-magyar tulajdonjogi vita okán valószínűleg az Egyesült Államoknak kell átadni. Gorge) Gábor kulturális miniszter most bejelentette, hogy a jogi tárgyalások jól állnak: várhatóan marad a Golgota, s így mindhárom festmény együtt növeli Debrecen város vonzerejét. ■ Szellemi tóke A kis országok nagy ereje a szellemi tőke, vagyis a tudományos képzés. A pártállam évtizedeiben azonban az egy etemi és főiskolai hallgatók számaránya tekintetében Magyarország Európának az Albánia előtti utolsó helyére csúszott le. Az elmúlt három évben viszont e fiatalok aránya a korábbinak 3,5-szörösére nőtt. ■ Elment a kabaréfónök Meghalt Marton frigyes rádiórendező, aki 1964-ben megalapította a Rádiókabarét, s annak nyugállományba vonulásáig, 1985-ig a vezetője volt. Ezzel a magyar humor számára jelentős fórumot teremtett, amelyben csak a lehetséges legkisebb mértékig tűrte meg a politikát. így hatalmas hallgató tömeget vonzott s e tömegnek segített elviselni egy idegen megszállás fenntartotta diktatúrát. Ma, a tévé térnyerése óta is olykor - főleg az igen népszerű szilveszteri kabarék estéjén - nem egyszer a Rádiókabaré, tehát a hangra, szövegre épülő humor az élettel telibb, csattanósabb. Számtalan magas művészeti díj és kitüntetés tulajdonosaként, 74 évesen hunyt el. ■ Bizonytalanság a könyvszakmában Bizonytalanság van a franciaországi magyar könyvkiadó és könyvkereskedő szakmában. Amikor ugyanis kiderült, hogy Pokorny Zoltán édesapját az állambiztonsági szervek kegyetlen terrorral ügynökmunkára kényszerítették, az idős ember elmondta: a rendszerváltáskor az őt irányító tiszt azzal köszönt el tőle, hogy Franciaországba meg)' és ott régi könyv kereskedőként tevékenykedik. ■ Kodály emlékfesztivál Vasárnap megkezdődött a Kodály Zoltán születésének 150.. évfordulója alkalmától rendezett emlékfesztivál a vízivárosi kapucinus templomban. Kodály mellett Liszt Ferenc, Farkas Ferenc és Dohnányi Ernő művei is megszólaltak. BECSENGETNEK Földessy Dénes Lapunk e számának megjelenésekor a legtöbb iskolában megkezdődik a tanév. Ahogy odahaza mondják: becsengetnek. A mintegy félszáz-ezres létszámú mai newyorki magyarság gyerekeinek azonban nincs rendes, hétfőtől péntekig minden napos magyar iskolájuk. Ezt a mondatot úgy írom le, mint mindannyiunk szégyenét! Mert anyanyelven oktató hivatalos állami alapiskolájuk másoknak van. Mondják, hogy a spanyoloknak, s a nagy szabad ország, az Egyesült Államok sokféle nemzetiségének. Nekünk nincs! Miért? Nem az új haza hibájából. Az Egyesült Államok nem csak a szabadság legerősebb országa a világon, hanem pénze is van hozzá, hogy ne csak megengedje, hanem támogassa is a nemzetiségek anyanyelven oktató iskoláját. Régebbi tárgyalások szerint a magyaroknak is épületet húztak volna fel, konyhával, könyvtárral ellátott modem iskolában tanulhatnának a magyar családok gyermekei. De nem lett belőle semmi, mert - New York drága város. Különösen drága a belvárosa, Manhattan. Míg itt havi ezer dollár körüli bért kell fizetni egy szobás lakásért, például a mesés éghajlatú Las Vegasban ennek az összegnek a feléért, jó esetben már a harmadáért is két-három szobás lakás jár, s ehhez épületcsoportonként négy úszó medence, felnőtteknek is, gyermekeknek is külön egyegy fedett és egy-egy szabadtéri medencével. Nem véletlen, hogy az ottani magyar klubnak mára hat-ezer tagja van. Érthető tehát, hogy a lakásgondok, az árviszonyok okán a newyorki magyarság annyira széttelepült, hogy ha a magyar iskola felépült volna bárhol New Yorkban, hajnalonta öt-fél hat óra körül kellett volna elindulni a busznak, hogy a gyerekeket mindenünnét összeszedje és bevigye az iskolába. Ehhez pedig anyának, kisgyereknek hajnali négy-fél ötkor kellett volna felkelni. Ez a körülmény az állami-városi jó szándék és segítő készség ellenére kivégezte a magyar anyanyelvű rendes New-york-i iskola tervét. Azóta - csend van! Éppen ez a csend a bűn. A belenyugvás, amely mindig talál mentséget, hogy úgymond az olvasztó tégely ellen nem tehet semmit, a friss, az úgynevezett megélhetési emigránsok ha megszedték magukat, úgy is hazamennek, s gyerekeik otthon pótolják az anyanyelvi hiányokat, hogy a Szent István templomban van szombati magyar iskola, hogy idekint csak angolul lehet igazán érvényesülni. De az olvasztó tégely ellenére már az Egyesült Államokban született, másod-, sőt, harmadgenerációs spanyolok tízezrei beszélnek anyanyelvi szinten spanyolul, a megélhetési emigránsok nyaranta odahaza nagy pénzért, magántanárral pótoltatják az anyanyelvi kultúra egyre nagyobb hézagait, a szombati iskola csak az egyház tiszteletre méltó segítsége, de elveszi a gyerekek szabadnapját és sosem olyan eredményű, mint a magyar nyelv hétfőtől péntekig tartó minden napos oktatása, hogy angolul úgy is tökéletesen megtanul a gyerek az itteni nyelvi környezetben. Egyik legnagyobb baj, hogy azokban a családokban ahol mindkét szülő magyar és odahaza magyarul beszélnek, ími-olvasni a gyerekek nem tanulnak meg tökéletesen. Akadnak kéreglelkű szülők, szerencsére nem a többséget jelentő munkások és fizikai dolgozók soraiban, hanem sajnos az értelmiség köreiben, akiknek elve: felejtse el a gyerek a magyar nyelvet. Ezt én most nem minősítem. Csakhogy a modem világban, vagyis a gyakran változó lakóhely, az egész világra kiterjedő folyamatos kapcsolatok, a gazdasági élet két, sőt, többnyelvűséget egyre inkább igénylő jellege okán jól meg is lehet élni az Egyesült Államok és Magyarország közti üzleti, turisztikai és sok más jellegű kapcsolatból. Ha az ifjú nemzedék mindkét nyelven tökéletesen ír, olvas és beszél. Ezért káros a New-york-i mindennapos magyar iskola körüli belenyugvó csend. Ha nem is látszik még egy gyakorlatias megoldás, mégis beszéli kell róla. Például a magyar szervezetek rendezésében egy erről szóló, útkereső konferencián. Csak mozduljunk már meg végre! Kilencvenöt éves besúgó emlékiratai A Békés megyei Tótkomlóson bemutatta Utolsó fellebbezés című művét a világ minden bizonnyal legidősebb, 95 éves elsőkönyves írója, Lehóczky Pál. Őt 1950-ben besúgásra kényszeríttették. Eg)' környékbeli tűz után ráfogták: ő gyújtogatott, hogy megsemmisítse a falu közellátásához kellő kenyérgabonát. Biztos alibije volt, de a kommunista Dumitrás Mihály bíró halálra ítélte. Majd kivégzés előtt az ávósok felkeresték a cellájában, s felajánlották, hogy ha nyilatkozatban besúgási feladatot vállal, szabadon engedik. Élni akart, aláírt. A számtalan hasonló eset a kommunista terror és a jogellenes állam legszennyesebb megnyilvánulásainak egyike volt. Azokban a szigorú, vagy inkább talán őrült években tíz naponta hat ember kapcsolatairól, kijelentéseiről kellett jelentenie. Ez egészen 1957-ig tartott, amikor már elterjedt róla, hogy besúgó, s nem tudták használni, mert senki sem állt beszélt előtte. Asszonyt sem talált, nőtlen maradt. Sokszor öngyilkossági kényszerképzetei voltak. Könyvét Varga Zoltán, a Szegedi Rádió vezetője gondozta. Az öreg a könyvbemutatón elmondta: - Tudom, hogy az összes aljas ávós, aki erre a mocskos munkára kényszeríttet, magányosan, elhagyta halt meg, csak egy él itt Komlóson, de ki sem mer lépni az utcára. Ötvenkét esztendeje vártam erre a megszabadító pillanatra, hogy bárki elolvashassa a megalázásom, a rabságom történetét. Én most már, 95 évesen egyenes fejjel járok s kérem, hogy a megbékélés jegyében hagyják megszólalni a magamfajta megalázott embereket. A száz esztendős Országház és építője Szombaton augusztus 31-én volt kerek száz éve, hogy elhunyt a magyar Országház építője, a magyar építőművészet egyik legnevesebb egyénisége, Steindl Imre. Ebből az alkalomból sírjánál, a budapesti Fiumei úti temetőben rendeztek ünnepséget, amelyen Európa, sőt, számtalan művészettörténész szerint a világ legszebb parlamentjének értékeire is emlékeztek.- Ha Steindl Imre csak az Országházat tervezte volna - hangzott el - neve akkor is örök időkre fennmarad. A pesti Duna-parton a világ egyik legszebb épülete áll. Száznyolc méteres kupola magasságával kontinensünk egyik legnagyobb középülete is. Szabadon látogatható, s ezzel a magyar építészeti kultúra hírnevét és a turizmus bevételét egyaránt szolgálja. A munkálatokat 1885. októberében kezdték el, mert a képviselők számára az akkori parlament Bródy Sándor utcai épülete kicsinek bizonyult A pályázatot a már neves építész Steindl Imre nyerte el, aki Pesten született, Budán és Bécsben tanult, s 1869-től professzora volt a budapesti műegyetemnek. Az ő tervei alapján építették a budapesti Rózsák terén álló gyönyörű Szent Erzsébet templomot, az Állatorvostudományi Egyetem Rotten:■ m biller utcai pavilonjait, s a régi Pázmány Péter Tudományegyetem Múzeum körúti épületeit, és Schuller Frigyessel közösen ő tervezte a Váci utcai pesti városházát. Számos régi műemléket is az ő tervei alapján rekonstruáltak, így például a Város ligeti Vajdahunyad várat, avagy a magyar építészet egyik csodáját, a kassai Szent Erzsébet székesegyházat. Fő műve az Országház 1902. október 8- án készült el, nem sokkal Steindl Imre halála után. Igen sok építészeti értéke, újdonsága közül csak egyet említünk meg: ez volt a világ első központi fűtéses parlamentje. Steindl az épület alól a környező terekre, utcákra kivezető kanyargós légutakkal oldotta meg, amelyek a benti levegő hőfokát télen enyhébbre mérsékelték, nyáron pedig hűvösebben tartották.
