A Híd, 2002. július-december (2. évfolyam, 59-84. szám)

2002-08-30 / 67. szám

10 a HÍD Kultúra 2002. AUGUSZTUS 30. Röviden ■ Gyorssegély a filmgyártásnak A rendszerváltás után egyetlen kormány sem tudta a nemzetközi rangú magyar filmgyártás akadályát, az új tulajdoni-pénzügyi viszonyo­kat elhárítani. A filmszakma az új kormánytól már 15,6 milliárd forintot kér. Ebből a kor­mány által arra érdemesnek tartott rendezők a kultusztárcától most 800 millió forint gyorsse­gélyt kaphattak. ■ Harlem Budapesten A feketék spirituálé hagyományából kinőtt és sok más zenei elemet magába foglaló gospel vi­lágelső együttese, a Harlem Gospel Singers meghívást kapott Budapestre. A kongresszusi Központban november 26-án lépnek fel. ■ Eltúnk-e Lakzi Lajcsi? A magyar kulturális közélet borzong Lakzi Laj­csi műsoraitól, műfajilag a lakodalmas rocktól, amelyet a legigénytelenebb zenei közönség, a borozás közben mulató, jobbára külvárosi-falu­si publikum igénytelenebb része kedvel, s a bal­oldali pénzügyi támogatottságú TV2 rendsze­res műsorát képezi. Lakzi Lajcsi most bejelen­tette: öt év után abbahagyja a műsorát. Mind­járt hozzátette azonban, hogy helyette valami hasonlót indít. Hát éppen ez az: hasonlót? ■ Naplegenda Az ősi magyar népzene elemeit a jelenkor mu­zsikával ötvöző Naplegenda táncelőadást au­gusztus 26-án ismét bemutatták a Budai Park­színpadon. A kritika szerint ez után a produk­ció után a folklórt nem kedvelő közönség is vonzódik. Peer Gynt, Caligula helytartója, Bánk bán ELSŐ ÉVADNYITÓ AZ ÚJ NEMZETIBEN Kelet-Közép-Európában a nemzeti színházak általában kiszolgáltatottak a tör­ténelemnek. A mi Nemzetinket is 1963- ban Aczél György elvtárs rob­bantana fel „56-os szellemisége” okán. Az Orbán kormány re­kordidő alatt felállított új Duna­­parti épületének még el sem kez­dődött az első teljes évada, már kormányváltás történt és Schwajda György drámaíró ren­dezőnek, a színház vezetőjének megbízatását nem hosszabbítot­ták meg. Az új miniszter, Görgey Gábor író által pályázat nélkül kinevezett új direktor, Huszti Pé­ter, a jobbára SZDSZ-közeli színházi szakma támadásai kö­vetkeztében már le is mondott. Helyére pályázatot hirdettek. Augusztus 21-én azonban Bosnyák Miklós, a Nemzeti Színház Rt vezérigaz­gatója megnyitotta az első évadot, A mű­sorterv: Ibsen: Peer Gynt ( rendező Kai Johsen), Székely János: Caligula helytar­tója ( ezt a Ceausescu korban született, diktatúra ellenes remek drámát az Erdély­ből Izraelbe emigrált, de már Pesten dol­gozó Taub János rendezi). Továbbá: Selmeczi György: A pesti szín (zenés ka­­valkád), Katona József: Bánk bán (rende­ző Vidnyánszky Attila), Bartis Attila: Anyám Kleopátra ( rendező Garas De­zső). Bartis Attila annak a Bartis Ferenc József Attila-díjas erdélyi költőnek a fia, AIDA Ahogy a Palace Theatre-ben elképzelték (Folytatás a címlapról) Van azonban az előadásban egy stílus­törés: Amneris alakja. Az őt életre keltő Idina Menzel játéka láttán a magyar néző a pesti Nagymező utcában érezheti magát egy operett előadás nézőterén. Ezt a tragi­kus szerepet Menzel művésznő olyan helyre-menyecskének fogja fel, úgy mondja el Woolverton szövegét, akárha Magyarhonban a hercig operettszubrett jópofáskodna a könnyed és kissé blőd hü­­lyéskedésre éhes publikumnak. Ez az egyiptomi szubrett-királynő annyira el­­könnyíti az előadást, hogy az még a túlzott drámai kultúrával nem vádolható ádag amerikai nézőt is zavarja. Máskülönben ebben az előadásban is, mint az amerikai produkciókban általá­ban, a világszínvonalú fénytechnika a leg­nagyobb színpadi erő. Ez már fénydrama­turgia. Nem csak beleszól a millió megte­remtésébe, hanem a szöveg, a zene és a szí­nészi játék mellett, sőt, helyett viszi előre a cselekményt. Egy példa a nagy kifejező erejű megoldások közül: amikor a pribé­kek betuszkolják Aidát és Radameszt a sír­kamrába, a kamra hirtelen elkezd kiseb­­bedni, s néhány másodperc alatt oly kicsi­re zsugorodik, hogy az időközben csilla­gos menybolttá, világegyetemmé lett színpadi látvány egyik emlékeztető, pici csillagává válik. A fényrendező Natasha Katz az Aida-musicalért megkapta a 2000. évi Tony-díjat. Bizony, a modern elektrotechnika meg a komputer az igazi művész kezében költé­szetté válhat. Az amerikai musical­színház másik nagy erős­sége: a tánc. Igaz ugyan, hogy idekint sincs elég univerzális musical-mű­vész, aki egy személyben kiváló énekes, táncos és színművész, - vüágszerte ritka az ilyen egyetemes tehetség - az amerikai tán­cosok általában mégis rendkívüli teljesítő képességűek. Magyar néző nem hisz a szemének, ha olyat lát, mint ebben az Aida előadásban: a rabszol­gacsoportot játszó tánckar egyik tagja ép­pen csak lép kettőt, oldalt kitámaszt és megcsinálja a helyből szaltót. Ha ez Pes­ten történik, az ügyeletes színházi titkár rémülten hívja a mentőt, hátha baja esett a kis művésznőnek. E táncosnő Kyra Litde DaCosta, aki a Howard Egyetem színész­táncos szakán végzett, s ezzel a szereppel mutatkozott be a Broadwayn. Fel kell írni a koreográfus nevét: Wayne Celentino, aki 1993-ban a remek Tommy rockopera tán­caiért megkapta a Tonyt, még előtte pedig a Fred Astair-díjat. Kiemelkedő színész a gyönyörű New akit 1956. támogatásáért előbb halálra ítél­tek, majd kegyelmet kapott, de akit a Securitate vallatás közben fél fülére meg­süketített. Máskülönben Bartis Ferenc 1989-ben járt New York­ban és tartott az itteni magyar­ságnak politikai és irodalmi tár­gyú előadást. Végül Magyar Rapszódia címmel táncjátékot mutat be Román Sándor társu­lata. Műsoron tartják az első cson­ka fél évad két bemutatóját, Ma­dách: Az ember tragédiája (ren­dező Szikora János) és Shakes­peare: Vihar (rendező Schwajda György) című drámáját. Ugyanakkor Vasziljevnek, a mind a szovjet, mind a jelenlegi orosz kultúrpolitika zseniálisan formabontó „kívülállójának” Shakes­peare: Lear királyának vendégrendezésére vonatkozó meghívása - amelyben vala­mennyi szerepet nő alakított volna - nyil­vánossággal nem közölt okból elmarad. FD England-i bennszülöttlány, Maya Days, aki Londonban éveken át játszotta a Szu­persztár Mária Magdolnáját, s ezúttal a címszerepet alakítja. Eszköztelen, mély já­tékos, nagy kisugárzó erővel s szépen éne­kel. Az Aida tehát kiválik a musicalátlagból, mégis - elfedi a művészet hatását. Nem a gádástanul bitorolt darabcím, s az opera és a musical műfajok közötti értékrend okán, hanem az átlag amerikai közönség opera­­kulturájának szintje miatt. Mert miközben a newyorki átlagnéző elégedetten ballag haza fele az előadásról, azzal a büszke tu­dattal, hogy ő most látta az Aidát, vajon mikor fut össze valakivel, aki megkérdi tő­le: melyiket? Nemzetközi fesztiválokon a fiatal filmesek Augusztus 27. Montrealban, Toron­tóban, valamint San Sebastianban - há­rom rangos nemzetközi filmfesztiválon - versenyeznek magyar alkotók művei az elkövetkező hetekben. A Montreali Filmfesztiválon Kamondi Zoltán Kí­sértések című filmje szerepel a hivata­los versenyprogramban. A szeptember 2-áig tartó rendezvénysorozaton Gu­lyás Gyula Fény hull arcodra című filmjét is műsorra tűzik, a film tenge­rentúli premierjeként. Három nappal később Torontóban kezdődik nemzet­közi filmfesztivál, két magyar filmmel a programban. Mundruczó Kornél és Pálfi György az idei magyar filmszem­lén megosztva nyerte el a külföldi kriti­kusok Gene Moskowitz-díját. Mindkét alkotó meghívást kapott Torontóba. Mundruczó Kornél filmje, Szép napok az Ezüst Leopárddal, a legjobb első­filmes díjjal alapozta meg a nemzetközi filmvilág érdeklődését, Locamóban. A Szép napok látható lesz többek között a chicagói, az edinburghi és a denveri filmfesztiválokon is. Pálfi György, Hukkle című munkáját - amely az idei filmszemlén a legjobb első film díját nyerte el - a torontói bemutatót követő­en európai premierként, a szeptember 19-én kezdődő 50. San Sebastian-i filmfesztiválon vetítik.

Next

/
Thumbnails
Contents