A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-06-14 / 56. szám
István király útja Részletek a 5. oldalon NEW YORK CITY $1.00 OUTSIDE NEW YORK CITY $1.50 VÁROSON KÍVÜL 2002. JUNIUS 14. 2. ÉVFOLYAM 56. SZÁM Új minisztériumot akar Bush Bush elnök belbiztonsági minisztérium létrehozását kezdeményezte. A törvényhozás két háza elé kerülő előterjesztés szerint az új intézménynek 169 ezer alkalmazottja és 37.4 milliárd dolláros költségvetése lenne. (4. oldalon ) Utolsók a világbajnokok A franciák az első két meccsükön még gólt sem rúgtak, így összesen egyetlen pontot tudtak felmutatni a harmadik kör előtt. A képlet így’ egyszerű volt: két góllal kellett volna megverni a dánokat. (13. oldalon) FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP 24. HÉT Lapzárta után Búcsúzik a főszerkesztő Nem könnyű elszakadni valamitől, ami hozzánő az emberhez és szinte szerves részévé válik. Valami ilyesmi történt “A HÍD” és közöttem. Előállhatnak azonban olyan körülmények, amelyek széttépik a köteléket és válásra késztetik a feleket. “Ez történt Lellén” - mondja a dal, jóllehet a színhely ezúttal New York. Szeretném megköszönni olvasóimnak azt a szeretetteljes támogatást, amely eddigi működésemet kísérte, hiszen enélkül szinte lehetetlen lett volna elérni oda, ahová ez a lap egy esztendő alatt eljutott. Remélem, hogy távozásom nem szakítja meg ezt az irányzatot és az olvasótábor úgy fog emlékezni rám, mint olyasvalakire, aki jó szolgálatokat tett nemcsak a kiadványnak, de a magy ar újságírásnak is. Minden erőmmel és igyekezetemmel azon munkálkodtam, hogy a tárgyilagosság tükrében tárjam olvasóim elé a történteket, így' minden befolyás nélkül alakíthassák ki önálló véleményüket és nézeteiket. Hiszem és remélem, hogy sikerült elérnem a célomat és utódom sem fog változtatni ezen az elven. Most tehát el kell énekelnem, hogy “Ballag már a vén diák...”, nomeg “Fel búcsú csókra, cimborák!”. Mégegyszer köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy olvasták írásaimat és tartsanak meg jóbarátként emlékezetükben! Márer György AHONNAN A SZÉL FÚJ? Márer György Józan ésszel senki sem hiheti, hogy a közel-keleti viszály könnyen megoldható kérdés. Jimmy Carter és Bill Clinton ugyan azt gondolta, hogy egy-egy kézfogással el lehet intézni a többezer éves ellentétet, de végülis kiderült, hogy a dolog nem olyan egyszerű. A terrorszervezetek, amelyeknek életelemük erőszak útján érvényesíteni politikai követeléseiket, ahelyett, hogy gyengülnének, egyre jobban erősödnek és már-már behálózzák az egész világot, állandó megfélemlítésben tartván az emberiség jórészét. Az al-Kaida hadat üzent Amerikának és szinte az egész világnak, a Hamas, a Jihad és pár másik palesztin terrorcsoport pedig Izraelnek. Jasszer Arafat, akinek ideig-óráig sikerült eljátszania a békegalamb szerepét, az elmúlt másfél évben igazán kimutatta a foga fehérjét, különösen azóta, hogy kiderült, nemcsak tudott a terrorcselekményekről, de fegyvereket is vásárolt elkövetőik számára. 2001 szeptember 11. óta szinte sehol a világon nincs nyugalom ezektől a bűnszövetkezetektől. Az Egyesült Államok meghirdette és megindította a harcot a terroristák ellen és sikerült is összeverbuválnia jónéhány szövetségest. A Közel-Keleten azonban annyira elmérgesedett a helyzet, hogy szinte napirenden vannak az öngyilkos merénylők által elkövetett tömeggyilkosságok. A viszályt miniszteri szinten sem sikerült megoldani és most az Egyesült Államok megkísérelte bevonni Mubarak egyiptomi elnököt is a közvetítésbe, akit az amerikai államfő szombaton vendégül látott Camp Davidben. Bush a kétoldalú megbeszélésen kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak az izraeliekkel és palesztinokkal karöltve azonnal meg kell kezdenie egy palesztin állam alapjainak lefektetését hangsúlyozván, hogy az ügy sürgőssége ellenére Washington egyelőre nem tud időrendet javasolni. “Nem állunk készen meghatározott naptári dátum kijelölésére, bár tisztában vagyunk azzal, hogy gyorsan meg kell kezdenünk a munkát” - mondotta. Mubarak ezzel szemben “egyetértés alapján megjelölt időrendet” sürgetett, amely egy állam, avagy amint Bush elnök nevezte, Palesztina létrehozásához vezet. (Folytatás az 5. oldalon) Jelentés a hazai színházművészetről Földessy Dénes Megnyílt a 2. Pécsi Országos Színházi Fesztivál. Idén Szűcs Katalin, a „Criticai Lapok” című, a színművészet immár évtizede fontos hazai folyóiratának főszerkesztője válogatta össze azokat az előadásokat, amelyek méltóak voltak a megméretésre a fesztiválon. A művészi érték egyszemélyes, mégis felelős eldöntésére hivatott nehéz, néha hálátlan feladatnak a teljesítése során százhatvanhárom előadást nézett meg. Szűcs Katalin tehát mindenképpen érdemes arra, hogy ne csak a fesztiválon szereplő sajátos értékekről, hanem a magyar színházművészet egészéről beszéljen a New York-i olvasóknak.- A pécsi nagyszínpadra a kiírás feltételei szerint nem lett volna elég úgynevezett nagyszínházi előadás - mondta. - Én viszont csupán ezért nem voltam hajlandó a magam értékelő listáját megváltoztatni. így az előírt tizenkettő helyett tizenhat produkció került be a fesztiválra, mivel ott volt a tarsolyomban még néhány nagyszínházi előadás.- Mit jelent a magyar színházművészet túlzott Budapest központúsága?- A főváros népességi aránya nyilván változatlan marad, de ez nem jelent egyfókuszú színházművészetet. Az egyik kisugárzási központ például már régen Kaposvár, vagyis a „vidék”. Remélem, hogy a válogatásom során izgalmasnak, fontosnak érzett előadások másoknak is értéket jelentenek, így a fővárosközpontúságot végképp nem igazolja, hogy nyolc budapesti, hat vidéki és két határon túli előadás szerepel a fesztiválon. Különben is, a Pesten lakó színész érvényesülése, anyagi érdeke szempontjából a film, tévé, rádió, szinkron közül jobbára már csak a szinkron létezik. (Folytatás a 10. oldalon)
