A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-01-18 / 35. szám
4 A HÍD Amerika hírei 2002. JANUÁR 18. TÖBB SZEM MEGSEM LAT TÖBBET? Kenneth Lay, Paul O'Neill pénzügyminiszter és Donald Evans kereskedelmi miniszter Röviden ■ Jeggyel látogathatók a WTC romjai Szerdától jeggyel látogatják a szeptember tl-i terrortámadás által lerombolt Világkereskedelmi Központ romjait azok a turisták, akik az újonnan kiépített emelvényekről kívánják megtekinteni a szomorú látványt. A jegyek ingyenesek, ám az egy hete megnyitott szemlélőállások iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a hatóságok a túl hosszú várakozási idő lerövidítése végett félórás látogatásra jogosító jegyeket bocsátottak ki. Az egyik közeli múzeumnál kiosztott belépők lehetővé teszik, hogy elkerüljék a téli fagyban a többórás sorbanállást mindazok, akik meg akarják tekinteni a Világkereskedelmi Központ tornyainak Ground Zero néven elhíresült romjait, és a helyszínen kívánnak meghajolni a szeptember 11-i terrortámadás csaknem háromezer áldozatának emléke előtt. ■ Megérkeztek Guantánamóra az első afgán foglyok Megérkeztek az első afganisztáni foglyok a Kubában lévő amerikai, guantanamói támaszpontra - jelentette be pénteken este Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter és Richard Myers, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. A húsz foglyot szállító repülőgép csütörtökön szállt fel az afganisztáni Kandahár repülőteréről. Az illetőket a különösen veszélyes bűnözőknek “kijáró” biztonsági körülmények között szállították el Afganisztánból, és a guantanamói támaszponton is szigorú őrizet alatt lesznek. ■ Lezuhant egy F16-os New Jersey államban lezuhant egy Fl6-os katonai repülőgép. Az első jelentések szerint a pilótának sikerült katapultálni. Egyelőre úgy tudni: a pilóta katonai gyakorlaton vett részt. A szerencsétlenség Atlantic City közelében történt. A repülőgép az ' egyik főútvonal mellett zuhant le. Egyelőre még nem tudni, vannak-e áldozatai a szerencsétlenségnek, amelynek nyomán a becsapódás helyén hatalmas tűz ütött ki. ■ Powell tárgyalt Musarraffal Colin Powell amerikai külügyminiszter 8- án, kedden telefonmegbeszélést folytatott Pervez Musarraf pakisztáni elnökkel, és megvitatta vele, hogy melyek a terrorizmus ellen folyó harc időszerű teendői, illetve milyen további lépésekkel lehetne előmozdítani a feszültség feloldását Pakisztán és India között - közölte Richard Boucher washingtoni külügyi szóvivő. Boucher üdvözölte, hogy Musarraf elnök nyilvánosan és határozottan elítélte a terrorizmus minden megnyilvánulási formáját. (Korábban hasonló szavakkal méltatta a pakisztáni vezető állásfoglalását Tony Blair brit miniszterelnök is.) Az amerikai szóvivő szerint Washington elvárja Pakisztántól a további fellépést a terrorista szervezetek ellen, hiszen ezek mind magára Pakisztánra, mind az ország szomszédaira veszélyt jelentenek. Richard Boucher megjegyezte: Washingtonban érdeklődéssel várják Pervez Musarrafnak a közeli napokban elhangzó beszédét, amelyben a pakisztáni elnök fel kívánja vázolni az országa által követendő utat. (folytatás a címlapról) Onnan kezdődően megindult a lavina. A vezetők azt gondolták, hogyha egy árucikk milliókat hozott, akkor a dolog ugyanúgy fog működni másikakkal is. A villamosság, a fapép, az acél, a TV reklám idő, a hitelbiztosítás, mind új és új lehetőségeket kínált a villámgyors növekedésnek indult Enron számára. Ezután következett, hogy az ügyletek oroszlánrészét az interneten bonyolították. Nemsokára úgy könyvelték el a vállalatot, mint a háló legnagyobb kereskedelmi birodalmát a világon. Ennek megfelelően részvényeinek az ára is felszökött. Az évi forgalom 100 milliárd dollár fölé emelkedett, az alkalmazottak száma pedig meghaladta a 20 ezret. Megszédülve a hatalmas haszontól a vállalat egyik piacot a másik után akarta meghódítani. Erőműveket épített a világ minden táján, majd tényezővé akart válni a globális vízellátásában. Közben emelte webkapacitását és egyre mélyebbre hatolt az Internet hullámzó gyorsadatszolgáltató ügyleteibe. Mindehhez 10 milliárd dolláros beruházásra volt szükség, miközben egyre kevesebb jövedelem folyt be a vállalat pénztárába. A tőzsdén persze ebből vajmi kevés jutott az Enron támogatók tudomására. A vállalat pénzügyi vezetése korlátozott társas viszonyok létrehozásával próbálta eltussolni a dolgot és a nehézségeket ezekre a leányvállalatokra hárította, mint jogilag különálló cégekre. Végül azután ezek alkották a mérget, amely a vállalat halálát okozta, mivel el kellett ismerni, hogy szerves részei voltak az Enronnak és az összesítés több, mit egymilliárd dollárjába került a részvényeseknek és hozzájárult a 2001 harmadik negyedévének 618 millió dolláros veszteségéhez. A hosszú időn át derűlátó Wall Street válaszokat követelt a társas viszonyokat illetően. A Részvényeladásokat Ellenőrző Bizottság és a kongreszszus megindította a hivatalos vizsgálatot. Ahányszor csak válaszolt az Enron, mindig újabb meglepetések pattantak ki. Az évi mérleget készítő hites könyvvizsgáló cég dolgozói rendkívüli utasítást kaptak a vállalat ügyvédeitől, amely elrendelte az okmány készítéséhez szükséges adatok megsemmisítését. A részvényárak egyre estek, a hitelezők kezdték lehívni a kölcsönöket, végül a vállalat december másodikán csődöt jelentett. A dolog azonban nem ilyen egyszerű! Az Enron vezetősége nem egy olyan dolgot követett el, amely voltaképpen már bűnügynek számít. A vállalat ugyanis kisebb-nagyobb támogatásokat nyújtott a politikusok egész hadának választási kampányaihoz, beleértve az elnököt is. A vezetők, amikor már látták, hogy több kettőnél, megkísérelték érvényesíteni befolyásukat a szövetségi kormánynál és elsimítani az Enron egyre mélyülő nehézségeit. Mennyiben sikerült, majd elválik a nyomozás során, amelyet a kongresszus illetékes bizottságai, valamint az igazságügy-minisztérium folytat? Egy bizonyos, hogy igen magasrangú személyiségek nevei kerültek közszájra, köztük az alelnöké, a texasi kormányzóé, az igazságügy-miniszteré, aki kivonta magát a nyomozás irányítása alól érdekütközésre hivatkozva... és még lehetne sorolni. A vállalat legmagasabb beosztású vezetői már jóelőre eladták részvényeik komoly hányadát, hiszen náluk jobban senki sem tudta mikor kell megszabadulni tőlük. Arról nem beszélve, hogy közvetlenül a csőd bejelentése és 4000 alkalmazott elbocsátása előtt a vállalat 55 millió dollárt fizetett ki késleltetett bonuszként 500 dolgozónak. Ezek közül 11 vezető beosztásban lévő személy 500 ezer és 5 millió dollár között ingadozó összeget vághatott zsebre. A csőd, amely 31 milliárd dollárt ölel fel, a legnagyobb mérvű az Egyesült Államok történetében. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: hogyan juthatott idáig a dolog, hiszen a köztulajdonban lévő vállalatoknak kötelező az évi mérleg nyilvánosságra hozása, amelyet hites könyvvizsgálóknak kell elkészíteniük. Miként lehetséges tehát, hogy a cég, amely az Enron mérlegét készítette és egyike a legnagyobbaknak az országban, nem vette észre, hogy milyen kisded játékok folynak a vállalaton belül? Az érem másik oldala még ennél is fonákabb, hiszen ezen az oldalon a Részvényeladásokat Ellenőrző Bizottság áll, amely a szövetségi kormány ellenőrző szerve és feladata már a nevében is benne foglaltatik. Vajon ennek a szervnek miért nem tűnt fel, hogy ez a vállalat 1999-ben 40 milliárd dollár hasznot jelentett, majd 2000-ben ezt az összeget 101 milliárdra növelte? Nyilvánvalóan érdemes lett volna belenézni az ügyvitelbe! A vesztesek persze - mint mindig - a kisemberek, hiszen az Enron dolgozóinak nyugdíjalapját vállalati részvények képezték, amelyeknek az ára 84 dollárról 30 centre, tehát szinte nullára esett. Azokról nem is beszélve, akik életük kis megtakarított pénzét ezekbe a részvényekbe fektették. Az események azt mutatják, hogy ezúttal valami furcsa véletlen folytán, nem érvényesült a több szem többet lát elve! Bin Laden Iránnal is tárgyalt Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (C1A) egyik volt tisztje, a héten megjelenő könyvében azt írja, hogy Oszama bin Laden a kilencvenes évek közepén kapcsolatot kezdeményezett az iráni titkosszolgálattal, és terrorista cselekmények elkövetésére irányuló együttműködést javasolt Teheránnak. A könyv szerzője Robert Baer, a CIA operatív tisztje volt a Közel-Keleten és Tádzsikisztánban. Állítása szerint egy Abdallah Nuri nevű tádzsik törzsfő, aki Afganisztánban tevékenykedett, különösen sokat szorgoskodott Irán és Oszama bin Laden, az al-Kaida terrorhálózatot finanszírozó, szaúdi származású dúsgazdag férfi szövetségének létrehozása érdekében. Baer tudomása szerint legalább egy személyes találkozót össze is hozott Oszama bin Laden és egy meg nem nevezett iráni titkosszolgálati tiszt között. A találkozó eredményét az amerikaiaknak nem sikerült megtudniuk, de a könyv szerint meggyőződésük volt, hogy bin Laden összehangolt merényletsorozatot akart javasolni az Egyesült Államok ellen.
