A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-04-26 / 49. szám
Időgépígéret Részletekek a 12. oldalon NEW YORK CITY $1.00 OUTSIDE NEW YORK CITY $1.50 VÁROSON KÍVÜL Jobb késón, mint soha Az amerikai katolikus hívők nehezen tudták felfogni, miért vett oly hosszú időt igénybe, mire a pajta végülis felemelte szavát az ügyben. (4. oldalon) Csendélet Molnár Ferenc “Csendélet” című egyfelvonásosának bemutatásával és Györgyey Klára bevezető előadásával emlékezett meg a világhírű színműíró halálának ötvenedik évforduiójárólal. (10. oldalon) 2002. ÁPRILIS 26. FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP 2. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 17. HÉT DÖNTÖTT A MAGYAR NÉP! Lapzárta után ■ „A. FÖLDÜNK, A VÉRÜNK ARAFATÉRT!” Az izraeli hadsereg szerdán visszafordított mintegy száz palesztin tüntetőt, akik az ostromgyűrűbe zárt Jasszer Arafat elnök rámailáhi főparancsnoksága felé tartottak. A katonák könnygáz- és hanggránátokat lőttek-a levegőbe, hogy feloszlassák a palesztin zászlók alatt vonuló tüntetőket, akik kórusban kiabálták: “A földünk, a vérünk Jasszer Arafatért”. Miután a tiltakozók nem juthattak át a főhadiszállás előtt emelt torlaszon, Rámalláh belvárosába vették az irány t, ahol békésen szétoszlottak. .Arafat hivatalát március 29-e, a Jordán folyó nyugati partján indított izraeli hadművelet kezdete óta, vesztegzár alatt tartja az izraeli hadsereg. ■ Tízezres tömegtüntetések PÁRIZSBAN Az Európai Unió tagállamaiban aggodalommal fogadták, hogy Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője is bejutott az elnökválasztás második fordulójába. A párizsi sajtó a francia demokráciát megrázó földindulásnak tartja Jean-Marie le Pen sikerét. Közben újabb tömegtüntetéseket tartanak Le Pen ellen. Talpra Párizs, ébredj föl! - skandálták a tüntetők, a franciák többsége azonban még nem tért magához a sokkoló vasárnapi eredmény óta. A francia elnökválasztások történetében még sohasem fordult elő, hogy szélsőjobboldali jelölt túljutott az első fordulón. Le Pen már negyedszer próbálkozott, és sikeréljen az is közrejátszott, hogy a szavazatok 16, többségében baloldali jelölt között oszlottak meg. A Nemzeti Front idegengyűlöletéről közismert elnöke ellen több francia városban is tízezres tüntetéseken tiltakoztak. Márer György A magyar választópolgárság többsége úgy vélte, hogy a az ország szekere nem halad a megfelelő irányba, tehát leváltotta a kocsist és új kézbe adta a gyeplőszárat. A kormánypárt nem kevés hibát követett el, ennek folytán voltaképpen csak magára vethet és önmagát hibáztathatja választási vereségéért. A FIDESZ nem ellensúlyozta eléggé hathatósan ellenfele különböző vádjait az első fordulót megelőzően. Nem domborította ki eléggé hatásosan azokat az eredményeket, amelyeket négyesztendős kormányzása alatt elért, jóllehet ezeknek jórészét maga a vetélytárs is elismerte. A szavazókat talán ezeknek a fiatal politikusoknak a kissé eltúlzott önbizalma is az ellenfél táborába késztette. Egy szónak is száz a vége, a választást nem az MSZP nyerte meg, hanem a FIDESZ vesztette el. Nem lehet persze figyelmen kívül hagyni a szocialisták erényeit sem. Az első igen ügyes húzásuk az volt, hogy nem a magát már lejáratott Horn Gyulát és nem is a párt elnökét, Kovács Lászlót, hanem a “pártonkívüli” Medgyessy Pétert jelölték kormányfőnek. Á másik dolog, amit saját javukra fordítottak, az a MIÉP előretörése volt, illetve az a hírverésük, hogy Orbán öszsze fogja szűrni a levet Csurkával és áttolódik majd a szélső jobboldalra. A miniszterelnök pedig nem vette a fáradtságot, hogy élesen elhatárolja magát ettől a lehetőségtől. Nomeg adós maradt azzal a válasszal is, hogy az MSZP pedig majd az SZDSZ-re fog támaszkodni, hogy többségbe kerüljön, amely párt legalább annyira szélsőbal, mint amenynyire a MIÉP szélsőjobb. Végül aztán jött Kövér László “akasztófahumora”, amit az ellenfél kissé még el is túlzott, nomeg alaposan kihasznált és ez feltette a pontot az i-re. A FIDESZ végül azt hitte, hogy az ország történetében példa nélkül álló tömeget vonzó nagygyűlés visszájára fordítja az első nekirugaszkodásban elszenvedett vereséget és nem vette figyelembe azt, hogy a választás sorsa nem az utcán, hanem a szavazófülkékben dől el. Az igazság az, hogy az ötlet valójában nem volt rossz, de az időzítés sok kívánnivalót hagyott maga után, ha ugyanis az esemény az első fordulót megelőzően történt volna, úgy esetleg az eredmény is másként alakul. Lehetne még sorolni a hibákat és erényeket, de ez már eső után köpönyeg. (folytatás a 9. oldalon) Egy vérbeli1 5 6-os A Magyar Kulturális Központ “Találkozások kivételes személyiségekkel” előadássorozat keretén belül, Márton András igazgató április 19-én Jeszenszky Gézával, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövetével folytatott kötetlen beszélgetést. Ezeknek a találkozásoknak célja, hogy a meghívottak megismerkedhessenek a vendég életével, munkásságával, majd kérdés-felelet útján emberközelibb képet kaphassanak az illetőről. A véletlen folytán ez az est nem egészen két nappal a hazai választások második fordulója előtt zajlott le. A nagykövet az erre utaló kérdésre mint a köz szolgálatában álló személy válaszolt, bár kifejtette: a kormány képviselőjeként természetesen megbízóival rokonszenvezik. Kijelentette azonban, hogy bármi legyen is a szavazás eredménye, a magyar-amerikai kapcsolatok nem fognak sok változást mutatni. Beszélt a FIDESZ előző szombati nagygyűléséről a Kossuth téren, amelyet összehasonlított az 1956. október 23-án ugyanott lezajlott tüntetéssel. Felhozta beszélgetését feleségével, aki résztvett mindkét megmozduláson és kijelentette: az előbbin a legfiatalabbak, az utóbbin a legidősebbek között találta magát. Jeszenszky 15 éves volt az 1956-os forradalom idején. Ott volt a Bem téren és számos más megmozdulás alkalmával. Beszélt a negyvenes évek végén és az ötvenesek elején elszenvedett elnyomásról, amikor nem volt szabad nyugati zenét hallgatni és tilos volt az “ízléstelen jampec tánc”. Természetes volt tehát, hogy a magyarság csodálattal tekintett az Egyesült Államok felé és példájául választotta. Az USA 1956 után még ádázabb ellenség lett a hatalom szemében, de a nép nem úgy érzett, még azután sem, hogy ‘56-ban elmaradt az amerikai segítség. Ma már szövetségesek vagyunk és a nagykövet feladata a magyarság tájékoztatása az Egyesült Államokról. Megtudta a hallgatóság, hogy 16 éves korában tanult meg angolul. Érettségi után kétkezi munkás lett, majd angol szakon tanult az Eötvös Egyetemen. Két évig kalifomiában folytatott tanulmányokat, végül történész lett. A nyolcvanas évek végefelé egyike volt az MDF’ alapítóinak és mint angolul beszélő értelmiségi kötelességének tartotta, hogy találkozzék diplomatákkal, újságírókkal. (folytatás a 10. oldalon)
