A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)

2002-04-19 / 48. szám

12 ahíd Színes 2002. ÁPRILIS 19. SÖR A TAXIBAN Korszerű mackóízlés Gaál Péter Gyakran néznek rám az emberek úgy, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Nem hisznek a fülüknek, amikor kiderül, hogy egyeden csepp alkoholt sem iszom. Koccintáskor, születésnap, vagy szilvesz­ter esetén se, de azért a poharat kézbe ve­szem. Mivel mindenkit elfoglal a saját ita­la, én azonnal leteszem a magam innivaló­ját az asztalra és kész. Nem is tűnik fel senkinek, hogy bele sem kortyoltam a pi­ába. Bevallom azért nem iszom, mert nem ízlik az ital. A bortól ég a gyomrom, mert sok a savam. A töményét egyszerűen nem bírom lenyelni, éget. A sör keserű. Édes­szájú lévén nem szeretem. A pezsgő pedig a sok szénsav miatt felfúj. Mentheteden vagyok, nincs más megoldás, mint a tej. Azt viszont szeretem! Van még egy dolog, ami miatt szívesen lemondok az italozásról. Gyermekkori él­ményem olyan mélyen agyamba véső­dött, hogy azt onnan ki nem lehet törölni. Ugyanis volt a szomszédunkban egy csa­lád. Idős férj és felesége, illetve a házaspár felnőtt fia és annak asszonya. Az idős Pa­pa minden héten legalább egyszer berú­gott. De oly nagyon, hogy állandóan ke­­zét-lábát törte részegségében. Addig ment ez így, amíg egy taxi el nem gázolta. Bele­halt. Fia ugyancsak szerette a piát. O azon­ban szorgalmas ember lévén mindig ak­kor látott neki a ház tatarozásához, amikor alaposan be volt rúgva. Rendre felmászott a tetőre és igazgatta a cserepeket. Soha nem tudott ép bőrrel lejönni a tetőről. Volt amikor mind a két kezét és mind a két lábát eltörte a zuhanást követő földet­­érésben. Májzsugorban halt meg. Felesége özvegyen követte a sírba. Őt is a szesz emésztette el. Szerencsétlen Mama min­denkit elkísért az utolsó útjára, férjét, fiát, menyét, majd a fájdalomban szabályosan megszakadt a szíve. Hát ezért sem iszom. Nagy betegség az italozás. Ráadásul úgy tűnik mentheteden az, aki borban, sörben, pálinkában, stb, keresi az igazsá­got. S bár azt soha nem találja meg egyet­len alkoholista sem, de önmagát rendre kí­nos helyzetbe hozza. Ittas vezetés és gázo­lás, garázdaság, erőszakos cselekmények, ölés. Mind-mind az italra vezethető vissza. Nemrégiben például egy részeg férfi azzal fenyegette meg Kínában a rendőrsé­get, hogy ha nem adnak neki in­ni, felrobbantja magát. A 37 éves Fan Csing-csün Senjang városá­ban jól becirokpálinkázott, majd egy taxiba vette be magát és kö­zölte a sofőrrel, hogy robbanó­szerkezet van nála, amit műkö­désbe hoz, ha nem kap még va­lamit inni. Az autót — tisztes tá­volságban - körülvevő rendőrök némi tanakodás után ráálltak, hogy teljesítsék a követelést és elrohantak sörért, amelyet fel is szolgáltak Fannak. Ezután a férfi kényelmesen sörözni kez­dett az autóban, a rendőrök pedig feszült idegekkel várakoztak. Fan jól bírta a sört is, nem tagiózta le az ital. Csaknem két és fél órán át tartott már a rendőrök számára igencsak kényelmeden, Fan számára viszont igen kellemes hely­zet, amikor meglepetésszerű rendőrku­tyás támadást intéztek a részeg ellen és végre legyűrték. Fannál nem találtak semmiféle robba­nószerkezetet. Csin-csüng azóta kijózano­dott és azon elmélkedik, vajon mennyit kap ezért a sörözgetésért. Aligha érte meg - úgy gondolom! A medvék a jelek szerint már a méznél is jobban szeretik a fűrészekhez használt bio­­repceolajat. Az Ausztriában jelenleg szaba­don élő 25-30 medve által okozott károk között ugyanis az első helyen áll a repceola­­jas hordók kilyukasztása és dézsmálgatása. Az osztrák macik a Természetvédelmi Vi­lágalap (WWF) osztrák szervezetének szakértője szerint mos­tanra szinte kivétel nélkül felébredtek téli álmukból. Valószínű, hogy a még nem túl nagy népességükben idén is van szaporulat, de bizonyíték erre még nincs, mert a ké­sei nagy havazások mi­att a medvék lakta vi­dékek még nehezen járhatók. A medvék Ausztriában Karintiában, Stájeror­szágban, Tirol keleti részén és Alsó-, valamint Félső-Ausztriá­­ban élnek - derül ki a Szövetségi Környe­zetvédelmi Hivatal (UBA) jelentéséből. A stájerországi mackók a legszaporábbak: 1990 és 1999 között legalább 18 bocsot hoztak a világra. Karintiában viszont csök­ken az utódok száma, mert a szomszédos Szlovéniában vadásznak a medvékre. Ausztriában a szakértők szerint mintegy 100 medve számára van megfelelő termé­szetes élettér. A mackók okozta károkat pontosan jegyzik, ám eddig nem voltak vé­szesek: a kárösszeg 1999-ig évente 100-130 San Diegóból St. Louisba érkezett az amerikai Erik Linbergh, aki arra vállalko­zott, hogy megismétli nagyapja, Charles Lindbergh 75 évvel ezelőtti legendás re­pülését az Atlanti-óceán fölött. A nagyapa volt az első, aki - törékenynek tűnő, Spirit of St. Louis nevű, egyfedeles gépén, - 1927. május 20-21- én, egymaga és le­szállás nélkül tette meg az 5750 kilomé­teres utat New York­ból a párizsi Le Bourget repülőtérre, 33 óra és 32 perc alatt. Unokája május elsején ismétli meg a mutatványt egy kor­szerűbb, de hasonló­an kicsiny, Lancair Columbia 300 típusú gépen. A 75 évvel ez­előtti repüléshez kapcsolódó ünnepé­lyes megemlékezés azonban már a hét végén elkezdődött, amikor Erik Lindbergh San Diegóból St. Louisba re­pült - akárcsak annak idején nagyapja, aki­nek gépét San Diegóban építették, útját pedig St. Louis-i üzletemberek finanszí­rozták. A Lindbergh-unoka gépét az Ore­gon államban található Bend műhelyei­ezer schilling között volt. A méhkaptárokat nem látogatják túl gyakran, viszont nagyon szeretik a bio-repceolajat, ugyanakkor nem lelkesednek a biológiailag lebontható, de szintetikus hidraulika-olajért. A bio-repce­olaj az erdészetben használatos gépi fűré­szekhez szükséges, és a hordókat általában kint hagyják a terepen, így szinte terített asztalt kínálnak a mackóknak. A salz­burgi állatkertben már azzal is kísérletez­tek, hogy a repceolaj­hoz adalékot keverve elriasszák az éhes ma­cikat a “fűrészétek­től”, de nem találtak megoldást. Lehetne a bioolaj helyett petró­leumot használni, de ezzel kár lenne szeny­­nyezni és rongálni az erdőket. A teafa-olaj­nak két nagv hátránya is van: nagyon drága, és nem lehet elvárni az erdészeti munkásoktól, hogy egész nap szagolják. így ma csak egy megoldás kínál­kozik: nem hagyni a hordókat az erdőben. A másik gond az ausztriai medvenéppel, hogy túl bátor: nemigen fél az embertől. A szakértők külön csoportot hoztak létre a medvék elriasztására: ártalmatlan gumilő­szerrel és petárdákkal zavarják el az embe­rekhez túl közel merészkedő mackókat, de azok többsége rettenthetetlennek bizo­nyult. Csupán egyet sikerült végleg elűzni az emberek közeléből. ben készítették, összesen 289 ezer dollá­rért. Műholdas kapcsolatteremtő eszközök és biztonsági fékrendszer is található rajta, átlagsebessége 296 kilométer óránként. A Spirit of St. Louis 10 580 dollárba került, átlagsebessége óránként 174 kilométer volt. Az egyébként Seattle közelében élő, pilóta- és művész­ként tevékenykedő Erik Lindbergh a várakozások szerint nagyapjához képest jóval rövidebhen, 17-21 óra alatt teszi majd meg ugyanazt az utat az Atlanti­óceán két partja kö­zött. Erik már a hét végén átutazott New Yorkba, a két hét múlva esedékes, óceán fölötti repü­lőút kiindulópont­jára. A repülésnek jótékonysági célki­tűzései is vannak. Bevételéből támogatnak egy St. Louis-i alapítványt, illetve Erik Lindbergh fel kí­vánja hívni a figyelmet egy, az ízületek el­változásával járó reumás betegségre (rheumatoid arthritis), amelyben ő maga is tizenöt évig szenvedett, mielőtt gyógy­szeres kezeléssel sikerült meggyógyítani. „Félrelépő” aknászcsizma „Félrelépő” aknászcsizmát fejlesztett ki egy francia mérnök. Christophe Cayrol csúcstechnológiát képvise­lő csizmája automatikusan elrándítja viselőjének lábát, mihelyt az re tett taposóaknához közelít. A 41 éves mérnök lábbelijéhez fémdetektor és antenna is tarto­zik, továbbá a ábszárakra csatolható két elektródasor - ezek adják a lábaknak közvetlenül az „elrándítási pa­rancsot". A csizma viselőjének lépteit amúgy a derék­szíján lévő kis doboz, irányítja. A lábbeli működése azon alapul, hogy csaknem minden aknában van fém alkatrész, amelyet érzékelnek a detektorok. Ezek vészjelzésüket a derékszíjon hordott doboz­nak továbbítják, amely azután elektromos impulzusokat adva a lábszárakon lévő elektródaso­­roknak, módosítja a csizma viselőiének lépéseit. Cayrol már elindította a szabadalmaztatási el­járást és a francia hadsereg érdeklődést mutat az aknaelhárító csizma sorozatgyártása iránt. A feltaláló szerint az aknacifrárító csizma legfőbb előny e, hogy viselőjének reakcióideje 20 ez­­redmásodperc, míg a korábbi riasztókkal- amelyek akusztikusán jelezték az aknát - tízszer las­sabban képes csak reagálni az ember a veszélyre. Egyben hangsúlyozta, hogy az aknaelhárí­tó csizma nem akna felderítésére szolgál, hanem a nehezen megtisztítható terepen segít az aknátlanításban. Egy pár csizma elkészítése 15(K) euróba kerül majd. ENSZ- statisztikák sze­rint a világon évente 25 (XX) ember hal meg vagy lesz nyomorék taposóaknák felrobbariása kö­vetkeztében. Szakértői liecslések szerint jelenleg több mint hatvan országban 100-250 millió taposóaknát rejt a talaj. Különösen súlyos a helyzet mintegy húsz. országban, ahol az. elmúlt években harcok folytak - például Afganisztánban. Kambodzsában, Angolában. Szomáliában, Mozambikban, Horvátországban és Boszniában. Lindbergh unoka nagyapja nyomán

Next

/
Thumbnails
Contents