A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)

2002-04-19 / 48. szám

10 A HÍD Kultúra 2002. ÁPRILIS 19. VÉGSŐ BÚCSÚ HOFI GÉZÁTÓL Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Hofi Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt szombaton Buda­pesten, a Farkasréti temetőben. Az életé­nek 66. évében elhunyt művész ravatalá­nál kollégák, barátok, politi­kusok, közéleti személyisé­gek, vadásztársak felváltva álltak díszőrséget. Mádl Fe­renc köztársasági elnök táv­iratban fejezte ki részvétét Hofi Géza családjának. A végtisztességen jelen volt Szentgyörgyi András, a köz­­társasági elnök titkárságának vezetője. A Magyar Köztár­sasági Érdemrend Tiszti­­keresztjé-vel és a Pro Cultura Urbis díjjal kitüntetett érde­mes és kiváló művész ravata­lánál Schiffer János főpolgár­mester-helyettes búcsúztató­jában úgy fogalmazott: elment egy igazi melós, a kőbányai munkás, a közönség napszámosa. - Talán az utolsó a mindany­­nyiunkban megbúvó kisemberből, aki he­lyettünk is kimondta az igazat. Úgy mondta ki, hogy a nevetéstől ocsúdva ma­gunk is megdöbbentünk egyszerűségén - tette hozzá. Szavai szerint Hofi Géza az a kisember volt, aki magában hordta az igazmondás bátorságát. Olyan színésznek ismerte a közönség, akin nem állt jól a ki­rályi jelmez. Nem szívesen tolmácsolta más szövegét. - Hofi Géza nem az elmúlt években lett bátor. Egész életében körkö­rös harcot vívott a butaság, a képmutatás, a pöffeszkedés, a nagyképűség, az aljasság és a hazugság ellen - fejtette la a főpolgár­mester-helyettes. Schiffer János hangsú­lyozta: Hofi Géza temetése a mai hangza­varban, csendre int. Hoffmann Géza ra­vatalánál a méltóságteljes csendben el kell gondolkodnunk a holnapon. - Nagyon so­kan tőled tanulták meg, te értetted meg velük a bibói gondolatot: demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni. Te igazi demokrata voltál - bú­csúzott Schiffer János. Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatója emlé­kezetbe idézte, hogy az el­ső vers, amit Hofi Gézá­nak meg kellett tanulnia Rózsahegyi Kálmán szí­niiskolájában, Ady Endre költeménye volt: Az Értől az óceánig. Ez lett ked­venc verse. Hozzáfűzte: róla szól minden betűje. Sas idézte a művész által szeretett József Attila-i so­rokat: "... aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. O oda született, a kőbányai nyomornegyedben, egy proli­házban, a porcelángyár mellett, ahová rendszeresen visszajárt magába szívni a valódi levegőt - mondta. Kifejtette: min­den gondolata, mondata, színpadi magán­száma és poénja onnan és abból táplálko­zott. Az ott élő emberek indulata, igazság­érzete, keserű, fájdalmas humora jutott és került általa színpadra, rádióba és a televí­zió képernyőjére. - “Az a valóságból táp­lálkozó, tartalmas, nagyon mély, emberi, néha durva plebejus humor, amire viszont épp oly vevő volt a gyári munkás, a vidé­ki paraszt, mint a vájt fülű intellektus, mert érezték igazságát, mert igazságérzete megfellebbezhetetlen volt. Ezért szemé­lye etalonná vált Magyarországon. Hofi Géza a színpadon élt, tehát meghalni csak álmában tudott. Elment a bölcs bohóc, a gyémántra csiszolt színpadi mester, a nagy vadász, barát, a testvér, elment a vi­lág legszomorúbb boldog komédiása” - vett végső búcsút Sas József. Horváth Ádám rendező búcsúztatójában beszélt arról, hogy Hofi Géza jelenség volt. Olyan jelenség, amely egy ponton áldás­képp besuhan egy ország életébe és aztán tovább megy. Nincs se előtte se utána ha­sonló - fogalmazott. A barátok nevében Benedek Fülöp köszönt el Hofi Gézától. A sírnál Kerényi Imre úgy búcsúzott: he­lyezzük sírba a méltót, méltó módon. A Madách Színház igazgatója felsorolta a művész összes díját, amelyekkel “hódolói elhalmozták.” Hofi Gézát a Farkasréti te­mető művészparcellájában, a Fővárosi Önkormányzat által adományozott dísz­sírhelyen temették el. A nagy visszatérés Gaál Péter Április 12.-én tartotta premierjét a Karinthy Színház. Buda népszerű teát­ruma. Karinthy Márton rendezésében apja, Karinthy Ferenc darabját, a “Szel­lemidézést” vitte színre. Az immár húsz éves színház- és persze Karinthy Már­ton- ezzel a darabbal tisztelgett az apa, a 10 éve elhunyt Karinthy “Cini” és a nagyapa, Karinthy Frigyes emléke előtt. Igazán izgalmassá tette a bemutatót az a korántsem megszokott körülmény, hogy az eredeti főszereplő, a nagy írót, Karin­thy Frigyest megformázó Tahi Tóth László az eredeti bemutató előtt lemon­dott a szerepről. Helyére Balkay Géza ugrott be. Négy hét alatt készült fel az a Balkay, aki évek óta nem volt látható színpadon. A színházi szakmában azt re­besgették róla, hogy nagyon beteg. A be­mutató előtt két órával még csak a rende­ző, Karinthy Márton tartózkodott a szín­házban. Láthatóan ideges volt.- Ilyen előzmények, Tahi visszalépé­sét , illetve Balkay beugrását követően nem mindegy hogyan sikerül a premier.- Miért lépett vissza Tahi Tóth?- Talán mert megérintette a Nap! Nagyszerűen dolgozott, kitűnő volt a próbákon, de az utolsó pillanatban talán megijedt. Nem könnyű szerep ez, nagy­apám bőrébe bújni embertpróbáló fel­adat.- Sikerülhet ez Balkaynak?- Sikerülhet! Géza zseniális színész, páratlan intellektussal. Én mindent meg­tettem, hogy visszatérhessen. Minden rajta áll, vág}' bukik. A művész a bemutató előtt másfél órával vasaltan, kipihenten érkezett. Látható és érezhető volt a kollégák és a színházi közreműködők megnyugvása, illetve a főszereplő iránti szeretete. Ez segítette Balkayt, aki valóban nagyszerű volt a színpadon! A Vasárnapi Blikk a premier után beszélgetett a színésszel.- Visszatértél, újra színpadon vagy.- Igen, sikerült! Megérkezett a hívó szó és éltem vele.- Sokan tartottak attól, hogy nem fog sikerülni, hogy hosszú idő óta tartó me­nekülésed ismét a pohárig vezet.- Tudtam, hogy ezt fogod felhozni. Nem! Nem vagyok beteg, csak a kör­nyezetem túlságosan aggódik értem. Persze nem vagyok absztinens. De ah­hoz senkinek semmi köze, hogy miként építek fel magamban egy alkotói állapo­tot. Az igaz, hogy nehéz alkat vagyok. Nem hagyok magamon segíteni. Vi­szont rájöttem, hogy annak nincs értel­me amit csináltam. Tehát vége, ismét dolgozni fogok. A színház az én életem!- És eddig miért nem sikerült a vissza­térés?- Nem hívtak! Rosszkor lettem sza­badúszó, akkor amikor már a társulaton kívüli színészek zöme nem tudott megél­ni. Márpedig én kilenc éve azt éreztem sehol sincs hely a számomra. Persze itt­­ott felléptem, kaptam szerepeket, a Nemzetiben, a Pinceszínházban és a Ko­libriben is. Még Szolnokon is játszottam. De minden megváltozott. Már a Kato­nában eltöltött 11 év után is azt éreztem, hogy váltani kell.- Sikerült?- Úgy hiszem, igen. Persze soha nem lehet a dolog tökéletes, de amit eltervez­tem, azt megcsináltam! Ezzel persze még nincs vége a szerepformálásnak. Eddig a próbán alakult a figura, ezentúl az előadásokon fog. Persze ez azon is múlik, hogy ezt miként teszik lehetővé a partnerek. Most csodálatos a helyzet, Esztergályos Cecíliával még soha nem dolgoztam, ez az első közös munkánk. De ő is azt gondolja a színházról, amit én. Félszavakból megértjük egymást. Ez fantasztikus élmény. Olyan az egész, mint amikor a bor aszúsodik. Minél öre­gebb a nedű, annál pompásabb az íze. Közben mégis azt érezzük, mintha friss diplomásként álltunk volna a színpadra. Viszont a mesterségbeli tudás, az elmúlt 20 év tapasztalata egyre inkább előjön. Ez a csoda!- Akkor sínen vagy?- Sínen, és már nincs visszaút. Kap­tam egy lehetőséget, éltem vele és ismét színpadon, újra otthon vagyok! És ez már így is fog maradni. Reményik Sándor posztumus díja Reményik Sándor - a román uralom alatt választott írói álnevén: Végvári - munkásságához fűződik a Trianon okozta társadalmi gondolkodás legmagasabb színvonalú költői feldolgozása a két világháború között. A Magyarországért Alapítvány a 26-ik alkalommal kiadott Magyar Örökség Díjjal posztumus tün­tette ki az 1943-ban elhúnyt Reményik Sándort. Püski Sándorék kitüntetése A Magyar Művészeti Akadémia köz­gyűlése a 2001-es Akadémiai Arany­érem kitüntetést Püski Sándor könyv­kiadónak és feleségének adományozta. Tangórajongók estje A Magyar Harmonika Társaság rend­szeresen szervez hangversenyeket Pesten az V. kerületi Zrínyi utca 5-ben. Április 30-án különleges műsort kínál: az argen­tínai Che Tango együttes Ernesto Arenson zeneszerző vezetésével, három hangszerre, énekre és egy táncospárra kidolgozott számokkal, sokat ígérő est keretében lép fel.

Next

/
Thumbnails
Contents