A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-04-12 / 47. szám
10 a HÍD Röviden ■ Pápai kitüntetés II. János Pál pápa a Nagy Szent Gergely Lovagrend nagy tiszti keresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést adományozta Nemeskürty István volt millenniumi kormánybiztosnak. Az elismerést Páskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek adta át hétfőn, Budapesten, a Prímási Palotában. Nemeskürty István a katolikus egyház tanításával egybehangzó millenniumi tevékenységéért részesült az egyik legmagasabb pápai kitüntetésben. Paskai László beszédében Nemeskürty' István millenniumi tevékenységének eredményeként méltatta, hogy' a keresztény magy arság értékei megerősödtek, és Esztergom városa méltó helyet kapott a millenniumi ünnepségsorozatban. Az elismerést 1831-ben XVI. Gergely pápa alapította, s odaítélését X. Pius szabályozta 1905-ben. A kitüntetésnek ezt a fokozatát Magyarországon eddig Nemeskürty' István mellett csak Semjén Zsolt, a kulturális minisztérium egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára vehette át. ■ Eötvös Péter átvette a Kossuth-díjat Eötvös Péter zeneszerző, karmester hétfőn átvette a Kossuth-díjat Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Budapesten - közölte az elnöki sajtóiroda. A Magyar Köztársaság elnöke - a kormányfő előterjesztésére - március 15. alkalmából adományozta a Kossuth-díjat Eötvös Péternek, nemzetközileg is elismert zeneszerzői és karmesteri tevékenységéért, a XX. század zenéjének avatott tolmácsolásáért, a magy ar zeneművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért. Eötvös Péter külföldi tartózkodása miatt nem tudott megjelenni a március 15-i díjátadó ünnepségen. ■ PUUTZER-DÍJAK ODAÍTÉLÉSE Az amerikai újságírás rangos kitüntetéseinek, az idei Pulitzer-díjaknak hétfői odaítélése során a fő témaköröket tekintve a tavaly szeptember 11-i terrorcselekmény-sorozat feldolgozása játszotta a központi szerepet. A díjazottak közül kiemelkedett a The New York Times szerkesztősége, hét Pulitzer-díjjal. Idén 86. alkalommal osztották ki a magyar származású Joseph Pulitzer újságíró és kiadó nevét megörökítő sajtódíjakat a New York-i Columbia Egyetemen. A The New York Times gárdája nyerte el az elismerést a közszolgálati újságírás kategóriájában, a “Kihívás a nemzet ellen” című riportsorozatáért. A bíráló bizottság szerint, szintén szeptember 11. kapcsán nyújtott kiemelkedő teljesítményt a másik nagy New York-i újság, a The Wall Street Journal, a “szalagcím-hírek” műfajában. A lap szerkesztőségi irodái is használhatatlanná váltak a mindössze egy sarokkal odébb összeomlott Világkereskedelmi Központ romhalmaza mellett, így csak hallatlan erőfeszítések árán, más helyszínen sebtében berendezett szerkesztőségben tudták véghezvinni a bravúrt, a szeptember 12-i szám megjelentetését. A kommentár műfajban Thomas Friedman, a The New York Times újságírója kapott Pulitzer-díjat. Szintén a The New York Times gárdája részesült az elismerésben két fotós műfajban. A külföldi riportok szerzői közül az ugyancsak New York Times-os Barry Bearak, a lap újdelhi társ-irodavezetője kapott Pulitzert, az afganisztáni “mindennapok” bemutatásáért. Az országos riport kategóriában a The Washington Post gárdáját találták a legjobbnak az “Amerika háborúja a terror ellen" című sorozatért. ______Kultúra___________________________ __________________2002. ÁPRILIS 12. CH^vCHILL A COMÓI TÓNÁL? Nagy fényképész volt, aki 57 évvel ezelőtt feltehetően rájött, hogy mi volt Winston Churchill titokzatos olaszországi látogatásának célja. Christian Schiefer 1998- ban elhunyt svájci fotóriporterről a közeljövőben dokumentumfilmet mutat be a svájci tv. Schiefer képei bejárták a világot és sokan ismerik Mussolini és az olasz fasiszta párt vezetőinek fejjel lefelé felakasztott hulláiról készített fotóit. 1945 szeptemberében a Schweizer Illustrierte magazin küldte a Comói-tó partjára, hogy fényképeket készítsen az üdülő brit politikusról. Schiefer azonban áthatolhatatlan falba ütközött. A volt kormányfőt, aki lánya társaságában “Warden ezredes” álnéven érkezett Olaszországba, olyan erős biztonsági háló vette körül, hogy már magában ez a körülmény felkeltette a gyanút látogatása célját illetően. Bár az olasz hatóságok felajánlották saját embereiket, a személyi kíséret vezetője a Scotland Yardot vette igénybe. Churchillnek még a közelébe sem engedtek senkit. Brit részről mindig tagadták, amit sokan feltételeztek: Winston Churchill ezek szerint azért utazott volna a Comói-tóhoz, hogy megszerezze azokat a kompromittálónak tartott leveleket, amelyeket egykor Benito Mussolinival váltott és amelyekről másolatok is léteztek Olaszországban. Churchillt a tóparti Moltrasióban Alexander tábornok látta vendégül Guido Donegani olasz gyáros villájában, az Apraxinban. A vendég hivatalosan kedvenc időtöltéseinek, a csónakázásnak és az akvarellfestésnek szentelte magát, de a vülát a katonai hatóságok rendelkezésére bocsátották és ideszállították azt a titkos dokumentációt, amelyet a brit titkosszolgálat, az Intelligence Service szedett össze azokon a helyeken, amelyeket a szökésben lévő Mussolini és kísérete érintett. Churchill a villában valószínűleg átnézte és megsemmisítette a dokumentumokat. Majd személyesen is felkereste a helyeket, ahol az állami iratok megfordulhattak. Meglátogatta a domasói bankfiók vezetőjét, akinél ideiglenesen elhelyezték az okmányokat, piknikéit annak a villának a kertjében, amelyet a partizánok kisajátítottak, és lerakatnak használtak a Mussolinitól elkobzott arany és iratok számára. Az eredeti leveleket állítólag sikerült megszereznie, a másolatokat viszont nem - írja a régi történetet a napokban újra felidéző római II Messaggero. 1945. október 28-án a genfi Voix Ouvriére című hetilap közölt egy képet, amely Churchillt ábrázolja, amint papírokat szór egy kandalló tüzébe. Schiefer a római lap szerint már korábban megsejtette a valóságot. Miután hiába próbálkozott hosszú ideig azzal, hogy az angol politikus közelébe férkőzzön, a villa gondnoknőjét környékezte meg. Feltűnt neki, hogy az asszony szokatlanul hallgatag és láthatóan megfélemlítették. Ám tőle csak olyan ártatlan pletykákat tudott meg, hogy Churchill már három akvarellt festett és a fürdőszobában virágos köntöst ölt. Az asszony riadtságára ez nem adott választ. Végül, némi ellenszolgáltatásért a kíséret néhány tagja lehetővé tette számára, hogy titokban készítsen néhány fényképet Churchillről, amikor a villa kapujánál álló kocsijához lépett. Ez a lehetőség azonban nem elégítette ki a fotóst, aki az adott pillanatban odalépett a politikushoz és engedélyt kért még egy felvételre. Churchill felháborodva kergette el: “Svájci? Mit akar tőlem? Tűnjön el a szemem elől. Nem tudom elviselni a fényképészeket” - morogta. A titokban készített felvételeket 1945. szeptember 19-én jelentette meg a Schweizer Illustrierte. A Hídember díszelőadása “A Hídember” című történelmi nagyjátékfilm díszbemutatóját - gróf Széchenyi István halálának 142. évfordulóján - hétfőn tartották az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A néhány napja felavatott filmszínház újabb premierjén részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János, az Országgyűlés elnöke. A legnagyobb magyar életét feldolgozó alkotást Bereményi Géza rendezte; a forgatókönyvet Bereményi Géza és Can Togay írta. “A Hídember” címszerepét Eperjes Károly alakítja, a főbb szerepekben Irina Latchina (Crescence), Cserhalmi György (Wesselényi Miklós), Darvas Iván (Metternich), Nagy Ervin (Kossuth Lajos), Can Togay (Batthyány Lajos), Sinkó László (Zichy gróf), Kováts Adél (Caroline Mead) látható. Széchenyi testvéreit Gáspár Sándor és Gáspár Tibor, apját, Széchényi Ferencet Blaskó Péter, anyját, Festetics Júliát Básti Juli alakítja. A kisebb szerepekben látható például Álmási Éva, Bagó Bertalan, Bárdy György, Bodó Viktor, Bubik István, Derzsi János, Garas Dezső, Haumann Péter, Helyey László, Hirtling István, Kaszás Attila, László Zsolt, Schell Judit és Szarvas József. A 145 perces alkotás jeleneteit többek között Sopronban, Komáromban, Keszthelyen, Gödöllőn, Pilismaróton, Fertőszéplakon, Pilisszentkereszten, Hollókőn, Kecskeméten, Szilvásváradon, Noszvajon, Horvátországban, az Al-Dunán és Bécsben forgatták. Budapesten a Lánchídnál, a Magyar Tudományos Akadémián, a Városházán, a Duna-palotában készültek felvételek. Emellett a Mafilm fóti és Róna utcai stúdióiban építettek forgatási színtereket. “A Hídember” az előzetes értesülések szerint 1,8 milliárd forintból készült. A hétfői díszelőadást követően április 11-ig, az országos bemutatóig, csak az Urániában vetítik; a filmszínház vezetőjének tájékoztatása szerint már nagy szántban keltek el jegyek. Szállingóztak olyan hírek, hogy “A Hídember” bemutatója előtt és közben a Fiatal Baloldal (FIB) tartott volna tiltakozó megmozdulást az Uránia előtt, ám a szervezet végül elállt szándékától. Elhunyt Hofi Géza Elhunyt Hofi Géza színművész, humorista. A Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészt álmában érte a halál. Hofi Géza - eredeti nevén Hoffmann Géza - 1936. július 2-án született, nyilvános szereplését munkásként a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában kezdte. Tehetségére 1960-ban figyelt fel Szendrő József, aki a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. 1963-ban tért vissza a fővárosba, majd az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vidéki városokban lépett fel paródiákkal. Ismertté 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált. 1969-ben a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek 1982-ig volt tagja. 1983-tól a Madách Kamara Színház társulatában folytatta pályáját. Ott mutatta be “Hofélia” című önálló estjét, amely több százszor került műsorra. Az “Élelem bére” című műsorát, amelyet 1987 óta adott elő, még ennél is többször láthatta a közönség. Mindkét produkciót Hofi Géza írta és szerkesztette. Kiemelkedő sikerének titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a gyors reagáló-képesség, a politikai humor.
