A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-04-05 / 46. szám
10 a HÍD Kultúra 2002. ÁPRILIS 5. BASSZUSGITÁROS NÉLKÜL AZ OMEGA Földessy Dénes Először éri zenész veszteség az immár negyven esztendeje játszó, nemzetközi rangú magyar rockegyüttest, az Omegát. Történetük jellemző a korra: indulásuk idején őket is, az egész rockműfajt és ifjú közönségét is, a pártállam és a megfigyelésüket végző Állambiztonsági Szolgálat “hosszúhajú hülyegyerekeknek” nevezte, és “antimarxista gondolkodás” címén ellenségnek tartotta. Az OMEGA és publikuma azonban rövidesen bebizonyította, hogy nem hülye. Velük rokonszenvező újságírók közöltek cikkeket az OMEGA tagjainak intelligenciájáról: Benkő László billentyűs és zenekarvezető okleveles villamosmérnök, Kóbor János énekes pedig építészmérnök, aki már a műegyetemisták római nemzetközi versenyén elnyerte a szállodatervezés díját. Molnár György a balettintézetben végzett, Mihály Tamás basszusgitáros Mihály András karmesternek, az operaház akkori főigazgatójának a fia, és Debreceni Ferenc dobos is intelligens ember. Zenei színvonalukkal évtizedeken át sokszor több tízezres közönséget vonzottak egy-egy hangversenyükre. Aki már hallotta például a “Léna-dal” e kemény zenei műfajból kibontott líráját, avagy a Gammapolis című szimfonikus űrrock lemezről a “Hajnal a város felett” című zeneművet, megértheti publikumuk zenei igényességét is. A “Gyöngyhajú lány’’-nyal például 1970-ben a Yamaha világfesztiválon három díjat is elnyertek. A magyar rockzene a szülőföld szeretetének, a hazafiasságnak egyik póztalan kifejezése is lett. A világ első OMEGA- rajongók klubját például nem odahaza, hanem a svájci Luzemben, magvar disszidens fiatalok alapították meg. Ha nem jutott pénz az élő, a közönség előtti koncertfelvétel statisztáira, a pécsi első. hazai OMEGA klub fiataljainak tömege ingyen ment statisztálni. Végül ebben az angol-amerikai zenei műfajban, az együttes sokszor szinte uralta az európai hangversenycsarnokokat és lemezpiacot. A végső győzelmet a pártállammal szemben az úgynevezett “keményvalutáért”, tehát a konvertibilis pénzbevételért folytatott harc idején érték el, amikor az ország évente már több “keményvalutát” kapott az OMEGA külföldi jogdíjából, mint a győri vagongyár exportjából. A rendszerváltáskor és utána sem adták fel tartásukat. A Horn kormány idején nem mentek el a nekik nyújtott kitüntetés átvételére, majd resztvettek a Fidesz kampányban. A már Amerikában élő sokezer OMEGA rajongó rosszkedvvel olvassa majd, hogy négy évtized óta először megtört a nagy csapat egysége. A német Zweite Deutsche Fernsehen ( 37 millió néző!) tévéshowjára a zenekarból Mihály Tamás indokolás nélkül nem ment el Hamburgba. A producer különgépet küldött érte, amit Európába utoljára Mick Jaggerért küldtek, de Mihály azzal sem ment. Ez a tévéműsor új német kiadású OMEGA lemezek, öt koncertes német, majd további svéd, svájci és lengyel hangversenykörutak előzetese volt, a legnagyobb német magazinok címlapfotóival. Az OMEGA ezért Mihály Tamást kizárta a zenekarból és új basszusgitárost keres. „Kinek a pap, kinek a papné” - tartja a mondás, amelyet nyugodtan alkalmazhatunk Székely Mendel Melinda esetében. Ez az erdélyi képző- és színművész, sőt költő képtelen volt beleilleszkedni az amerikai életformába és a hazatelepülést választotta. Férje, Mendel György, aki a „Time” magazin szerkesztőségének munkatársa volt, elfogadta a korai nyugdíjajánlatot, illetve a budapesti tudósítói megbízatást és a család hazaköltözött, de nem Erdélybe, hanem Veresegyházat választotta otthonául. Melindáról annyit, hogy még Marosvásárhelyt elvégezte a „Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémiát”, majd a szatmári „Harag György Északi Színház” tagja lett, ahol rövidesen elnyerte a „Legjobb magyar színésznő” díjat. 1988-ban vándorolt be Amerikába, ahol egyéni fellépései, színházi szerepekkel váltakoztak, TV bemondó volt, majd megjelent első verses kötete, amelynek lapjain a költeményeban” bemutatták Szakcsi Lakatos Bélával közösen készített CD felvételüket. A két művész ugyanis még New York-ban jött a gondolatra, hogy Melinda verseit Szakcsi zongorakísérettel fesse alá. Nagy nemzeti ünnepünkön, március tizenötödikén, a budapesti „Átrium Galéria” helyiségében megnyílt Székely Mendel Melinda képzőművészeti kiállítása, ahol nemcsak szobrait és térplasztikai alkotásait ismerhette meg a közönség, de ízelítőt kapott verseiből is, magának a költőnek előadásában és ismét Szakcsi Lakatos Béla zongorakíséretével. Melinda talán maga sem számított akkora sikerre, mint amilyet a tárlat hozott. A kiállítótermet ugyanis zsúfolásig megtöltötte a közönség és szinte mindenki megjelent, aki valamit is számít a hazai művészvilágban. Székely Mendel Melindának ez volt a hazai első, de minden bizonnyal nem utolsó kiállítása, illetve költői estje. „A híd” pedig innen a túlpartról kíván további eredményes Hazai siker két saját képzőművészeti alkotásaival illusztrálta. Műveit New York, New Jersey, Connecticut és Denver államokban állította ki. 2001-ben napvilágot látott első CD lemeze, amelyen verseinek mondanivalóját Szakcsi Lakatos Béla, világhírű zongoraművész kísérőzenéje domborítja ki. Székely Mendel Melindára talán legjellemzőbb az, amit a New York-i magyar diplomáciai testület vezetője mondott róla, amikor bemutatta a közönségnek a főkonzulátuson rendezett kiállításán és önálló estjén: „Amit a színpadon nem volt alkalma elmondani, azt áttételesen alkalmazta a költészetben és képzőművészeti munkáiban, szobraiban és térplasztikáiban.” A siker a hazai földre is elkísérte ezt a hármas tehetséggel megáldott hölgyet. Január 23-án, a budapesti „Fészek Klub
