A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)
2002-03-08 / 42. szám
THE BRIDGE EPENDENT AMERICAN WEEKLY FOR THE HUNGARIAN COMMUNITY FÜGGETLEN AMERIKAI HETILAP .Lapzárta után Az nőknek nevezetes napja... Van az évnek egy napja, amikor a férfinép apraja-nagyja megfogadja: ma egy kicsit más lesz, mint a többi, átlagos napon. Március nyolcadika ugyanis a NŐK NÁPJA. Bizony, csupa nagybetűvel, hiszen ennyit feltétlenül megérdemelnek. Vajon egy ilyen nemzetközi ünnep változtat-e valamit a férfi hozzáállásán a nőkhöz? Erre napra, talán.... Ilyenkor a férfinép meghunyászkodik és megpróbál hízelegni asszonyának, nőismerőseinek. Ezen a napon elnézzük a postás hölgy7 lassúságát, széles mosoly kíséretében átengedjük a zebrán a hölgy-gyalogosokat és kisebb-nagyobb virágcsokrokkal próbálunk újabb eg}' évre bérletet váltani azokban a kedves és hőn szeretett szívekben. Sajnálatos dolog, hogy egyre többen a csokorra, avagy ajándékra költött összegből következtetnek az ajándékozó szeretetének fokára. A virágboltok alkalmazottai ezt aztán alaposan ki is használják. Ezen a napon általában izgatott férfiakkal van tele a város. Csokrot szorongatnak a kezükben, vagy a boltokat járták ajándékok után kutatva. Délutánra már javul a helyzet, ekkor azonban megjelennek a nők, akik cipelik haza a munkahelyükön kapott ajándékokat. Másnap már csak kókadozó virágok és gyűrött csokipapírok emlékeztetnek az ünnepre, pedig milyen jó lenne, ha minden 24 órában képesek lennénk legalább feleannyira odafigyelni a másikra, mint ahogv a NŐK NAPJÁN tettük. Most pedig hadd hajtson fejet szerkesztőségünk tisztelegvén a gyengébb nem előtt! Újabb esély az emberibb ÉLETHEZ Ez év március 1-jétől a használt lakások vásárlásához nyújt kamattámogatást az állam, mégpedig 10 százalékos mértékben. (8. oldal) Eltemették Hidegkútit Közel ezren vettek részt Hidegkúti Nándornak, az Aranycsapat legendás középcsatárának temetésén. (13. oldal) Egy tucat év és Európai szintre érünk A BÉKE ÁRA Márer György Még a derűlátónál is bizakodóbb lenne az, aki egy percig is azzal áltatta magát, hogy a tálibok gyors összeroppanása után befejeződtek az afganisztáni hadműveletek. Minden bizonnyal az történt, hogy ezek az uralmon lévő szélsőségesek egyszerűen csak belátták: képtelenek lennének háborút folytatni az amerikaiak vezette szövetséges fegyveres erőkkel, amelyeknek felszerelése százszorta ütőképesebbé teszi őket a sajátjuknál. Látszólag feladták tehát a harcot, hogy átszervezzék erőiket és áttérjenek a gerilla harcokra, amelyekhez igen jó lehetőséget és terepet biztosít országuk túlnyomó része. Öt hónapja folyik a háború és az al-Kaida harcosok a napokban bebizonyították, hogy nem lehet megfeledkezni róluk. Többszáz arab, üzbég, esetleg csecsen, akik Gardez helységtől délre a hegyekben rejtőznek, alapos próbára tették az amerikaiakat és afgán szövetségeseiket visszavervén erőiket, majd pedig elutasítván megadásra tett felszólításukat. Az amerikai erőket ebben a csatában érte az eddig elszenvedett legnagyobb afganisztáni veszteség. Nyolc amerikai katona életét vesztette és vagy negyven megsebesült a háromnapos harcok során. Nem vitás, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei előbb-utóbb leverik a “nem afgánokból összetevődő tálib ellenséget” - amint a Pentagon nevezi őket - de az amerikai győzelem minden valószínűség szerint nem lesz könnyű. Számos oka van annak, hogy az al -Kaida harcosok miért tanúsítanak ilyen kemény ellenállást. Talán a legfőbb, hogy rengeteg köztük a külföldi. Az afgán földművesek és kétkezi munkások, akik a tálibok soraiban harcoltak, jórészben sikeresen visszailleszkedtek régi életükbe. Sok pakisztáni fiatal, akit a kalandvágy hajtott, hogy részt vegyen az amerikaiak ellen indított új szent háborúban, avagy dzsihádban, visszatért hazájába. Az arab, üzbég és csecsen militánsoknak, akik csatlakoztak az al-Kaida csapatokhoz és együtt harcoltak a tálibokkal, nincs ilyen kényelmes lehetőségük. Egyesek ugyan elmenekültek a Közel-Keletre, vagy Ázsiába, de a hazatérés sokuk számára nemcsak veszélyes, de szinten leheteden. Nem maradt tehát más módjuk, mint elrejtőzni a hegyekben, vagy más gyérlakta vidékeken és kivárni, amíg az amerikaiak és szövetségeseik belefáradnak Afganisztán belső politikai harcaiba villongásaiba és faképnél hagyják az egész országot. Voltaképpen két választásuk van. felvenni a harcot az afgán hegyekben, avagy bekerülni egy guantanamoi börtönzárkába. így nem csoda, ha ezek az emberek megvetik a halált és hajlandóak az utolsókig harcolni. Ékes példája volt ennek a Mazar-i-Sharifban levert fogolylázadás. (folytatás a 4. oldalon) Svájc igennel szavazott A svájciak az előzetes végeredmény szerint igen szűk többséggel támogatták a vasárnapi népszavazáson az ország csatlakozását az ENSZ-hez. (3. oldal) Gaál Péter Az elmúlt évek belpolitikai csatározásai hangosak voltak a számháborútól. Emlékezhetünk még arra, hogy a Fidesz által megjósolt évi 6 százalékos gazdasági növekedés mekkora vitát váltott ki. Azóta megszokottá vált ez az irányzat, és bár az elmúlt évben a növekedés “csak” 4,5 százalékos volt, de még így is Európa harmadik legerőteljesebb fejlődését értük el. Most, a választási kampány hajrájában ennél jóval bátrabb előrejelzést mondott Matolcsy György, gazdasági miniszter. Bejelentette, hogy a következő tíz évben a magyar gazdaság évi 6-7 százalékos növekedést fog elérni és 2014-re az akkori európai középmezőny átlagszintjétfogja mutatni. Vagyis a gazdasági tárca vezetője úgy véli, hogy a magyar gazdasági csoda nem szűnik, illetve nem törik meg! Bizakodásának alapja a következő: bár a szeptember 11-i terrorcselekmény óta világszerte elmélyülő gazdasági válság tapasztalható, ám mi mégis képesek voltunk a növekedésre. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy fél évszázada nem tapasztalt gazdasági stratégia vette kezdetét. Az állam akkor költ sok pénzt beruházásokra - vagyis élénkíti a gazdaságot, munkalehetőségeket teremt, stb.- amikor mások a veszteségek elkerülése céljából nem eszközölnek befektetéseket. így aztán a fellendülés kezdetére erős vállalkozásokkal, iparral vehetjük fel a nemzetközi versenyt. Ezt ugyan az egyetemen tanították annak idején, de annyira eltért az elmélet a gyakorlattól, hogy 20 éve elérhetetlennek tűnt egy ilyen magyar gazdasági stratégia. Ráadásul Matolcsy szerint az élénkülés már a jövő évtől várható! Van tehát egy évünk, addig pedig egyre több kis- és középvállalkozás kap lehetőséget a fejlesztésre. Ezt szolgálja a Széchenyi-terv. Az ötlet lényege röviden: olyan gazdaságfejlesztési taktikát kell kialakítani, amely győzelemre segíti az egész stratégiát. Vagyis, ötven évi tapasztalat után világos, hogy a központi tervezés nem vezet sehová. A tervutasításos gazdaságirányítás csak csődöt eredményezhet. (folytatás a 7. oldalon)
