A Híd, 2002. január-június (2. évfolyam, 33-58. szám)

2002-02-22 / 40. szám

12 A HÍD Kultúra 2002. FEBRUÁR 22. Röviden ■ Még két hétig lehet jelentkezni Még két hétig böngészhetnek az intézmé­nyek kínálatából az egyetemeken, főiskolá­kon továbbtanulni kívánó diákok. A jelentke­zési lapokat március 1-jéig kell eljuttatni az Országos Felsőoktatási Felvételi Irodához. A felvételi eljárás díja az idén 2.800 forint, a je­lentkezéshez egy “A” jelű törzslapot és annyi “B" jelű intézményi lapot kell kitölteni, ahány helyre a diák pályázik. Az idei évben összesen 58.500 diákot várnak a felsőoktatási intézmények államilag finanszírozott kép­zésre, 3.500-zal többet, mint tavaly. Ebből nappali tagozaton 46 ezren, esti és levelező tagozaton 8 ezren, felsőfokú szakképzésben 4500-an tanulhatnak majd. 2001-ben 149 ez­ren jelentkeztek egyetemekre, főiskolákra és hasonló érdeklődésre számítanak az idén is. ■ Kimagasló díj a Hungarotonnak Az évente Cannes-ban megrendezett MIDEM zenei világtalálkozón Hollós Máté O zeneszerző, a HUNGAROTON magyar hanglemezkiadó vezérigazgatója átvette a MIDEM Klasszikus Zene Díját, amelyet a HUNGAROTON a “Legjobb különleges zene” kategóriájában Bartók összes művei­nek 29 CD-re felvett sorozatával nyert el. ■ Penészedik a Vaselescu GYŰJTEMÉNY Már látszanak a károsodás első jelei a védett - ám per alatt álló, több mint 300 - köztük Moholy-Nagy László, Szőnyi István, Kassák Lajos képből álló - ritka értékes Vasilescu gyűjtemény egyes képein, ezért valamennyit sürgősen át kellene szállítani a dunakeszi rak­tárból a Nemzeti Galériába. Ehhez a képeket felügyelő végrehajtó eddig nem járult hozzá. A hivatal bírságot helyezett kilátásba. A Kul­turális Orökségvédelmi Hivatal szakértői a helyszínen megállapították: a fűtetlen, ned­ves falú épületben megsérülhet a felbecsül­hetetlen értékű gyűjtemény. A hőmérséklet­változás és párásodás miatt bepenészedhet­­nek a fóliába csomagolt képek. A BENNÜNK ÉLŐ VÁROS Harmadszor gyűltek össze a kolozs­váriak évi találkozójukra, hogy élvezzék egymás társaságát és az est csemegéjét, a hazai művészek előadását. Akik azért jöttek, hogy kellemes szórakozásban legyen részük, nem csa­lódtak. A vendégek ízlé­sesen megterített, virág­gal díszített asztalokhoz ülhettek, amelyeken az étvágygerjesztőén feltá­lalt előétel már várta őket. A társaság beszél­getésbe merült ugyan, de majd mindenki leste hogy mikor kezdődik majd a műsor. A közön­séget elsőnek Bujdosó Enikő üdvözölte, megköszönvén jelenlétüket, majd átadta a szót a vendégművészeknek. Nagy Ist­ván a Marosvásárhelyi Nemzeti Szín­ház volt tagja, aki jelenleg az ot­tani GaGa Rádió ügyvezető igazgatója, lépett ki elsőnek, hogy elmondja humoros beve­zetőjét és meg kell hagyni, sem szellemességben, sem az azt ju­talmazó nevetésben nem volt hi­ány. Második jelenése során egy részeget játszott, aki megma­gyarázza a bizonyítványát és olyan nagyot alakított, hogy a közönség dőlt a kacagástól. Kilyén Ilka, a Ma­rosvásárhelyi Nemzeti Színház művé­sze leckét adott fel a közönségnek. Sen­Nagy István, Kiizén Ilka, Katona Károly ki sem tudta el­dönteni, vajon az éneke volt jobb, vagy a versmondása. Wass Albert ugyancsak örömmel hallgatta volna ezen az estén “Üzenet haza” című versét ennek a hölgynek előadásában. Egyébiránt azt is meg­tudtuk róla, hogy járja Erdély falvait, hogy ének- és szavaló művészetét megossza honfitársaival. Anyaorszá­gi vendégszereplése során nemrégi­ben estet adott a Vigadóban, ahol a köztársasági elnök felesége üdvözöl­te. Zsellér Évát nincs szükség bemu­tatni, hiszen ez a kiváló tehetségű szop­rán a Metropolitan és a City Opera tag­ja volt vagy kilenc évig. A Kolozsvári Zeneakadémián végzett, majd 1986- ban, Japánban megnyerte a “Pillangó­­kisasszony” énekversenyt és onnan ívelt felfelé pá­lyája. Ezen az estén a kön­nyebb műfajt, az operettet választotta. Csodás hang­jával és előadói készségé­vel elbűvölte hallgatósá­gát. Katona Károly a Ko­lozsvári Nemzeti Színház nyugállományban lévő művésze, nem először sze­repelt New Yorkban. Kedves és vidám előadás­módjával, valamint gyö­nyörű orgánumával ezút­tal is learatta a neki kijáró sikert. Újvári Miklós csak egy számot gitározott, de azt jól. A világjáró Farkas András, aki már 107 or­szágot hagyott maga mögött, nemcsak az énekesek kíséretét látta el, de a talp­­alávalót is ő játszotta a népnek. A műsor kiváló volt, a zene hangulatos és rá­adásul még a vacso­ra is megfelelt a magyar konyhamű­vészet előírásainak. Aki nem jött el, saj­nálhatja, a-vagy kipótolhatja jövőre. A Budapest Klezmer Band New Yorkban Az olvasó joggal vetheti fel a kérdést, vajon mi is az a klezmer, mit jelent maga a szó? Eredete az arámi, vagy ha úgy tet­szik arameusi nyelvre vezethető vissza és két összetevője van a “kli” és a “zemer” je­lentése pedig az ember, aki a dal hordozó­ja. Maga a zene a kelet-európai falvakban és városokban született. Hangulata vidám és szomorú történeteket, boldogságot, szenvedést, örömet és bánatot, tehát em­beri érzelmeket, gyengédségben gazdag lelki megnyilvánulásokat fejez ki. A Bu­dapest Klezmer Band pedig megfelel a szó értelmének, mert valóban hordozza a szebbnél-szebb zsidó dalokat szerte a vilá­gon Európa országaiban ugyanúgy, mint Izraelben és Amerikában. A fennállásának tízéves évfordulóját ünneplő, világhírű zenekar, szinte a repü­lőgépről lépett a dobogóra New York­ban. Már péntek déli első jelenése a Ro­ckefeller Egyetem Caspary előadótermé­ben telt házat vonzott és a siker átütő volt. Szombaton este New Jersey Tenafly vá­roskájának Zsidó Közösségi Központjá­ban adott hangversenyt az együttes és a tetszésnyilvánítás, az ünneplés ott sem maradt el. Vasárnap a szíhhely a Bnai Zion 39. utcai székháza volt, ahol közön­ségcsúcsot állított fel a zenekar. A terem zsúfolásig megtelt, szinte állóhely sem maradt. Dr. Hámori Péter, a Magyar Klub szervezője nyitotta meg a zenedél­utánt érdekes módon, ugyanis rövid üd­vözlet után, további beszéd helyett in­kább a zongorához ült és az anyáknak ajánlván, eljátszotta a “Jiddische Mame” című dalt. Útána Czinkota Mihály arany­diplomás színművész mutatta be az együttest, ízelítőt adván a zsidó zenekul­túra széleskörű ismeretéről. A Klezmer Band tagjainak bevonulását dörgedelmes taps kísérte, pedig a közönség közül sokan még nem is sejtették micsoda zenei él­ményben lesz részük. Érdemes néhány szót szólni a zené­szekről, elsősorban az alapító Jávori Fe­rencről, vagy amint becézve szólítják, Fegyáról, aki nem­csak a zongorista, de egyben zeneszerző és énekes is. A hege­dűs a csinos Fenyő Katalin új tag de jól beleillik a csapatba, a harmonikás az örök­ké kedvesen mosoly­gó Nagy Anna, a trombont Tamás Gábor fújja nagy lelke­sedéssel, a bőgőt Kiss Gábor szólaltatja meg komoly hozzáértéssel, a dobnál a víl­­lámkezű Végh Balázs tartja kordában, az­az ütemben a társaságot, végül, de egyál­talán nem utolsó sorban a klarinéton Kohán István játszik, mégpedig Benny Goodman virtuozitásával. Aki meghall­gatja, bizonyára osztani fogja ezt a magas­röptű dicséretet. A hangverseny kereté­ben egyik fergeteses szám követte a mási­kat. Amikor pedig részletek hangzottak el a “Hegedűs a háztetőn” című musicalből, a hangulat a tetőfokára hágott és csakúgy zúgott a “bravo” meg a taps. Végül a hét zenész eljátszotta az utolsó dalt, de a kö­zönség nem akarta leengedni őket a dobo­góról. A vastaps még sokáig hangzott.

Next

/
Thumbnails
Contents