A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-03 / 1. szám
A HÉT 9 UCSU EGY LÓTÓL A N. Y. Times december 8-iki számában az első oldalon feltűnő helyen közli,, hogy D. A. gazdag bútorkereskedő Bob nevű lovát 34 évi hű szolgálat után 300 szentélyből álló alkalmazottai jelenlétében ünnepségek között nyugalombma, illetőleg egy közeli farmba Rülrite. A LOVAK iránt való megkülönböztetett tisztelet nem mai keletű. Emeltek már szobrot is lovaknak, igaz hogy csak a régi időben. Volt ló már konzul is a római császárság idejében, mindenki tisztelgett neki. csak épen a ló nem tudta önmagáról, hogy ő — konzul. Épugy mint azóta a legkevesebb konzul tudja önmagáról, hogy ő — ló. Különösen a versenylovaknak volt és van meg ma is igen jó dolguk. Indirekt tagjai az öszszes mágnás- és jockey-klubboknak. Márvánnyal ékesített istállókban hevernek s ha elhaláloznak — végre egy versenyló nem döglik meg mint egy konflisló — úgy szép mauzóleumot építenek nekik a főúri birtokokon. Gyakran államférfiakkal hasonlítják össze a lovakat — maliciózus emberek a lovak előnyére — és megtörtént eset, hogy Bottlik államtitkárt egv egyetemi jogi vitaestén egy kollegánk a vita hevében igy aposztrofálta : “A lónak négy lába van, mégis botlik, Bottliknak csak két lába van, mégis — ló.” A sors iróniája hogy az eset után után tiz évre a földművelésügyi minisztériumban ő lett a lótenyésztési csoport főnöke. Külön ' statisztikusok tudni vélik, hogy a regi világban több huszártiszt vesztette el kártyán a feleségét, mint a lovát. Ha ez a statisztika helyes, úgy intézményileg is a lótartás részesül előnyben a nőtartással szemben. * Fenti bevezető sorokkal nem a hangulatot kívánom emelni D. A. bútorkereskedő nyugdíjazott lova érdekében. Nagyon óvatosnak kell lennem, hogy se a nyugdijazót, se a nyugdíjast ne bántsam meg. Ellenkezőleg. Én ezt az esetet, épugy mint a N. Y. Times, melynek prioritása van a lónyugdijazás kommentálásában, igen érdekesnek Ítélem meg. Nem tudom, hogy D. A. vagy a ló felé tereljem olvasóim figyelmét. Nem tudom, hogy D. A. — kinek nevét célzatossággal nem említem — ezt a nagy bucsu-cécót: 300 alkalmazottja jelenlétében tényleg benső ösztönből kifolyólag, tehát meghatóan finom érzésektől vezérelve rendezte, nem tudom, hogy nem-e volt inkább póz, nem-e reklám — úgy értem: reklám a lónak, hiszen az amúgy is nyugdíjba megy, hanem azoknak, akik nem mennek farmra — nem-e fogadalom, melynek egészséges háttere az utolsó hetek tőzsdemozgalmával függhet össze, mindezt nem tudom és nem is fogom megtudni sohasem. Mert D. A. nekem sem mondana többet, mint a Times reporterének mondott; más viszont a lefolyt 34 év történetéről nem mondhat authentikusat, kivéve a lovat és azt hiába interpellálnám. Miután a D. A. és a lova közötti 34 éves viszonyt nem ismerem, igy semmi benső összefüggésekre nem támaszkodhatok és kizárólag külsőségekből lehet csak egy kerekded képet megkonstruálnom. És ez a külső kép nagyon D. A. javára billenti a mérleget. Kétségtelen, hogy Bob — igy hijják a lovat — nem reklamálta maga részére sem a nyugdíjazást, sem az ünnepséget, sem a farmra való küldést. Még akkor is, ha D. A. egyéni hiúságát legyezgette volna az a tudat, hogy 34 év után ünnepélyes keretben válik meg egyik cégvezetőjétől, aki ezen idő alatt sem fizetésemelést, sem drágasági pótlékot, sem gyermeksegélyt, sem betegápolási pótdijat, sem ruha-átalányt nem kért, hanem a zab és széna dotációt mindig egyenletes prüszköléssel fogadta s cserébe egyenletes lelkesedéssel vezette a céget s annak áruit a kijelölt rendeltetési helyekre, — mondom még akkor is, ha D. A. kicsiny feltűnési viszketegségből inkább önmagának rendezte volna a búcsút Bob-tói, mint Bobnak, kit előzetesen nem is informált szándékáról, akkor is bizonyos meghatottsággal gondolok D. A.-ra, mert a gondolat és annak tetté való teremtése egyaránt finom volt. Ennyi D. A.-ról és szép gesztusáról. Most egy pillanatig Bob-nál is kell időznöm, mert ö nélküle nem lett volna sem jubileum, sem búcsú, sem nyugdíjazás, sem cécó, sem végül cikk a Times-ban az első oldalon. Ami engem fúr és — ezen a kérdésen meditálva — nem hagy nyugodni egy percig sem, az, hogy az egész ügyről mindenki tud, mindenki beszél, ideértve D. A. bútorkereskedő konkurrenseit is, csak épen Bob nem tud az egészről semmit sem. Vájjon érdekelné-e, ha tudná? Vájjon fontos volna-e, értékes volna-e neki az a tudat, hogy D. A. igy rótta le háláját iránta? Mert D. A.-nak fontos volt, értékes volt, benső szükségnek látszott lenni. De Bobnak? Kétezerötszáz év előtti elődjének is meglehetősen irreleváns volt, hogy a császár konzullá proklamálta. — Itt egy konfúzióval állunk szemben. Még akkor is, ha az egész ügy és ünnepség csak szimbolikus akart lenni. Bob-nak kizárólag csak az a fontos, ami most jön részére: a nyugalom. Egyforma ráció kocsihuzás mellőzésével. Elképzelem, hogy ha D. A. ilyen szolemnis keretben válik meg egy hűséges állattól, amely neki 34 év leforgása alatt igen sok szolgálatot tett, úgy az egyszerű bútorkereskedő Bob adósának érzi magát és a neki biztosított nyugalom egy kedves farmon D. A. lelkiismeretét kissé könnyíteni fogja. Feltételezem, hogy D. A. a környezetében levő összes emberekhez és állatokhoz mindig és akkor is igen jó és megértő, amikor nemcsak búcsúról van szó, vagy amikor a N. Y. Times reporterének silhouette-je jelenik meg a láthatáron. Mert ha Bob jubileál és búcsúzik, úgy kizárólag D. A. bemondására építem fel a szivhezszóló történetet, egy kiérdemült ló búcsújáról. De ha a 300 főből álló vezérkar egy másik tagja fog legközelebb jubilálni, úgy legyen meg annak a jubilánsnak is az érzése, hogy D. A. nemcsak egy elcsigázott lóhoz tud jó lenni, hanem az emberekhez is, akik még több megértéssel és melegséggel honorálják a hasonló ritkán tapasztalható gesztusokat, mint évezredek előtt vagy manapság akár egy lókonzul, akár egy eastsidei — nyugdíjazott ló. György Miklós dr. SZÍVÓS TESTVÉREK A legújabb magyar lemezek. Valódi Victrolák és egyéb hangszerek 36 FIRST AVE. 2. és 3. utca közt, New York Alapítva 1850 Manhattan Savings Institution 154-156 East 86th St. a 3-ik és Lexington Ave. között. Az egyedüli KÖLCSÖNÖS TAKARÉKPÉNZTÁR Yorkvilleben. Ezt a bankot csakis a betevők javára igazgatják. Ez a bank 75 esztendeje állandóan osztalékot fizet. Negyedévi Osztalék A negyedév 1924 December 31-én telik le és az évi osztalék = NÉGY SZÁZALÉK = Nyitva hétfőn este. Főiroda este 9 óráig. Fiókiroda este 6.30 percig. Fiókiroda: 644 BROADWAY, Bleecker St. sarkán.
