A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-31 / 5. szám
2 A HÉT A zarándokút kulisszatitkaiból ÖNZŐ ÜZLETI ÉRDEKEK LAPPANGANAK SZABÓ JÁNOS ROM. KATH. PAP RÓMAI ZARÁNDOKUTJA MÖGÖTT. — PROFITRA MEGY A ZARÁNDOKLÁS A Haller-Szabó-féle római zarándokúinak nevezett hajózási üzlet kulisszatitkairól, politikai hátteréről, az amerikai magyar katolikus papság tartózkodó álláspontjáról ezzel az üzlettel szemben több ízben megemlékezett A HÉT. A zarándokút politikai hátteréről A HÉT budapesti tudósítója rántotta le a leplet, amikor megállapította, hogy Haller István, a Tanítói Bank volt elnöke, aki eljátszotta és elspekulálta a bank üzletfeleinek a pénzét és aki kinos panamáival, kijárásával a saját pártjában is lehetetlenné tette magát, a zarándokút révén akar újra a nyeregbe kerülni és az amerikai magyarság révén igyek szik feltámadni az erkölcsi halálból. A zarándokút, amelynek a sikerre való kilátásai eddig sem voltak valami nagyon kecsegtetők, most üzletileg is botrányba fullad, mint minden olyan üzlet, amely erkölcstelen bázison indult meg. Az a néhány pap, aki eddig is támogatta a zarándokut-iizletet, most kezd végre átlátni a rendezők játékán és megriad attól a felelősségtől amellyel a híveinek tartozik. A jelentkezések is olyan szórványosak, hogy az egész zarándokut-üzlet vagy abbamarad, vagy pedig belefullad egy olyan hangos skandalumba, amilyen kevés volt még a botrányokban különben elég gazdag amerikai magyar közéletben. A vállalkozás. félig-meddig máris felbomlott, az egyik üzlettárs kilépett a bizniszből és most pereli a vállalkozás másik két partnerét: Szabó János trentoni plébánost és Szabó Alajost, a plébános öccsét. Hogy a helyzetet megérthessék A HÉT olvasói, élőiről kell kezdeni a zarándok-biznisz ismertetését. • Az üzleti szerződés. A zarándokút ötlet tulajdondonképen Grosz Ferenc plébánosé volt, aki megkezdte ebben az ügyben a tárgyalásokat a Nemzeti Szövetség itt járt megbízottjaival : Kőrössy Endre lelkésszel. G r ö s z plébánosnak azért lett volna szüksége a Nemzeti Szövetségre ebben az ügyben, mert úgy gondolta, hogy nem árt, ha a zarándokút háta áll. Grosz plébános gyanútlanul közölte is az egész zarándokuttervet Szabó trentoni plébánossal, akinek ekkor az jutott eszébe, hogy sokkal jobb lenne, ha ezt az üzletet ő bonyolítaná le. Nemsokára elutazott Magyarországba, ott megállapodott. Hallerrel és bizonyos ébredőszervezetekkel, amelyek hálából a Haller rehabilitálása érdekében kifejtendő működéséért kijárták Szabó plébánosnak, hogy a zarándokút sikere esetén Szabót kinevezik kanonokká és Szabó plébános a zarándokút után nem is tér vissza Amerikába, hanem Budapesten marad. Szabónak tehát egyetlen törekvése volt: minél nagyobb számú tömeget csalni a zarándokúira és minél több pénzt kivenni a bizniszből, mert hiszen azzal, hogy meg lesznek-e elégedve a zarándokok, neki anynyival kevésbé kell törődnie, mert ő amúgy se tér többé viszsza Amerikába. A Hallerrel kötött megállapodás ez volt: Haller István kap Amerikában teljes ellátást, havi kétszáz dollár fizetést és a bruttó-bevétel fél százalékát. A fizetésen kívül kb. másfél ezer dollár ütné tehát Haller ur markát a zarándokút közepes sikere esetén. Kik a vállalkozók? 'Mikor Haller kiérkezett Amerikába, akkor hozzáláttak a dolog részletes megszervezéséhez. Az üzlettársak a következők voltak: Szabó plébános, Haller, Szabó Alajos és Hahn Mihály, Szabó Alajost kétségkívül az kvalifikálta arra, hogy amerikai magyar zarándokokat vezessen Rómába a pápa elé, hogy bookmaker-irodája volt és van jelenleg is Budapesten. Ennek a buki-nak kellene tehát a zarándokút egyik vezetőjének lennie. A biznisz-részét a zarándokúinak, továbbá a szervezés munkáját Hahn Mihályra bízták, aki eddig a movziszakmában dolgozott, nem egészen fajtiszta római katolikus, ellenkezőleg: ama Azrák törzséből származik, akiknél Szabó ur szerint a baj nem a vallás, hanem a faj. Erőteljes és szépen kifejlődött antiszemitizmusát azonban Szabó plébános ur jelenleg felfüggesztette Hahn urnái és bevette őt az üzletbe 250 dollár alaptőkével. A konzor cium egész alaptőkéje ezer dollár volt és ezzel az egyezerrel akarták lebonyolítani a zarándokutat, ezzel az ezerrel óhajtották fizetni a hirdetéseket és kibérelni azt a bizonyos hajót, amely a zarándokokat Rómába és Pestre vitte volna. A terv az volt, hogy ezt a hajót teljesen a zarándokok foglalják el. Ily módon nem lett volna különbség az osztályok között, mindenkit egy osztályon szállítottak volna. Azonban már az első hetekben kiderült, hogy nem lesz majd annyi utas, mint amennyire számítottak, igy tehát nem bérelhetnek ki egy külön hajót, hanem egyszerűen eladják majd a hajójegyeket a zarándokoknak. Az üzleti számítás ekkor ez volt: A jegyért oda-vissza fizetnek Szabóék 130 dollárt. Egy hét Rómában, egy hét Pesten 60 dollár. Vasúti költség, vízumok, stb. 50 dollár. Összesen belekerült volna tehát egy zarándok a vállakozóknak 240 dollárba. Miután pedig ők 350 dollárt vettek el egytől, minden zarándok után 110 dollár lett volna a tiszta haszont. Fedélközön viszik az utasokat! Közben azonban olyan rosszra fordultak az üzleti kilátások, hogy ezen a terven is változtatni kellett. Összesen tiz jelentkező akadt, aki a követelt 25 dollárt előre lefizette és ezzel biztosította a részvételét. Szabó plébános tehát gondolt merészet és nagyot és elhatározta, hogy ha kevesebb a jelentkező, akkor legyen több a haszon egy-egy zarándokon. A zarándokok, akik ma azt hiszik, hogy őket második osztályon vagy legrosszabb esetben harmadosztályú modern kabinokban fogják szállítani, az előtt a helyzet előtt találják majd magukat a hajón, ha ugyan egyáltalában lesz zarándokút, hogy fedélközön viszik őket. Fedélközi utasokként mennek majd Rómáig, ahol nem a városban fognak lakni, hanem rajt maradnak a hajón és minden nap vonaton utaznak majd be a Civita Vecchia-i kikötőből Rómába. Arra is számítanak a rendezők, hogy Budapesten a legtöbb zarándok elunja majd a közös lakást és étkezést és a rokonainál fog lakni, tehát a költség még kevesebb lesz. Közben azonban az a baj történt, hogy a társak közül Hahn kiugrott az üzletből és szerződésszegés címén beperelte Szabóékat. Jelentkezők azonkívül nem igen akarnak jelentkezni és tiz jelentkezővel mégsem lehet zarándok utat rendezni. Kié a felelősség? A zarándokút abban a pillanatban megbukott, amikor a katolikus papok rájöttek arra, hogy fedélközön viszik a füveiket és hogy a felelősség kizárólag őket fogja terhelni a zarándokok utjáért és ellátásáért, miután Szabó plébános nem jön vissza' többé és mint kanonok Budapesten marad. A katolikus papok rájöttek arra, hogy ez az egész biznisz az ő bőrükre megy: nekik kell zarándokokat toborozni. Szabó lesz a kanonok. Haller lesz a nagy katolikus vezér, a két Szabó vágja majd zsebre a pénzt, ezzel szem ben a felelősség teljesen az övék lesz, mert a póruljárt zarándokok nem fordulhatnak majd se Haller, se Szabó plébános, se Szabó bukméker ur ellen. Amerikai magyar papi körökben kíváncsian várják ennek az ügynek a fejleményeit és azt, hogy ki fogja hát tényleg a zarándokutat megcsinálni: Szabó, Marcinkó vagy Grosz? mögött egy erkölcsi (?) testület
