A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-07-18 / 29. szám
A A HfiT 6 ♦ DAYTONI POR. Irta: ANDOKRA SÁNDOR. Ez a pör a maga valódi amerikai izében, megnyilatkozásában, nívóján annyira mulatságos, illetve nevetséges, hogy komolyan alig van kedve az embernek foglalkozni vele. Végre Daytonban vagy a Tanganyika-tó környékén éppen úgy nem dől el a tudománytalan és tudományos világszemlélet küzdelme,, ahogy nem dőlt el 1832- ben a párisi tudományos akadémián megtartott világhirü Cuvier-Geoffroy Saint Hilaire vitában sem, pedig ott különb helyen különb ellenfelek vitatták ugyanezt a kérdést. És most csak azért írunk róla, mert egy bosszantó gyanú motoszkál a fejünkben és nem hagy nyugton. Ezek a száz százalékosak elsikkasztják dr. Haeckel Ernőt. Már tudniillik a tudományosabbja. És valószínűleg azért sikkasztják el, — ha egyáltalán ismerik — ezt a világhirü és Darwinnál semmivel sem kisebb tudóst, mert német volt. Jóllehet, ez a nemrégiben elhalt tudós az egész vitát, a párisit, a daytonit és minden még ezután elkövetkezendő, a tudatlanság és tudás közt a leszármazástan kérdésében dúló vitát örökre lezárta a tudomány javára. Egyetlen mondattal zárta le. Csakhogy e mondat mögött egy általa megirt tudományos könyvtár és egy hoszszu és becsületes élet hűséges munkálkodása áll. Hadd idézzük e rövid mondatot a maga eredeti szövegezésében. Mert ez már törvény, és nem teória. A nagy élettani törvény “Die Keimesgeschichte ist eine schnelle und kurze Recapitulation der Stammesgeschichte.” Ez az egész. És ez minden. Minthogy igy nagyon szakszerűen hangzik, először is fordítsuk le, aztán hígítsuk föl a kristályosán tömör mondatot. Végre nincsen alkalma mindenkinek könyvtárakat bújni és nem jövedelmező dolgokban turkálni. Tehát: “A csiratörténet gyors és rövid megismétlése a törzstörténetnek.” Csiratörténet: maga az egyed, állat vagy ember, a fogantatása pillanatától. A kutyánk, macskánk, kanári madarunk és jó magunk is, de külön-külön. A törzstörténet: az egész kutya-fajta, macska-fajta, madárfajta, ember-fajta millió és millió esztendős élettörténete a mai napig. Tehát két tényező áll egymás mellett: az egyed, és az ő fajtája. És dr. Haeckel Ernő a szemünk elé tárta, hogy én, te, ő, mi, ti, ők megismételjük és végig csináljuk azt az átalakulási folyamatot gyorsan — az ember például kilenc hónap alatt — az anyánk méhében, amit a fajtánk végig csinált a kezdetkezdetétől a mai napig. Szándékosan nem mondunk fejlődési folyamatod, csak átalakulást. Ha tehát a szerves élet a langyos tengerekben keletkezett és ott élt az első ős,, mint egysejtű lény, oszlás által szaporodva évmilliókig, akkor a fogantatásom pillanatában én is egysejtű lény voltam 9 hónapig langyos vízben élve és oszlás által szaporodva, akár tetszik ez a daytoni nagytiszteletü urnák és híveinek, akár nem. Ők bizonyára rózsabokorban jöttek a világra! Ha aztán évmilliók múlva az egysejtű lények közös szervezetet alakítottak és munkafelosztás alapjára helyezkedve például lándsa-halakká lettek, szemük még nem volt, mert nem kellett nekik, kis buta fejüket befurták az iszapba és igy éldegéltek néhány millió -esztendeig, hát jó magam is, a daytoni nagytiszteletü ur is az anyánk méhében, fogantatásunk után néhány hétre olyan szabályszerű lándsa-halacska-embrió voltunk, hogy nincs az a szaktudós, aki meg tudott volna különböztetni bennünket a ma is élő lándsa-hal embrióitól, ha anyánkat a terhessége néhány hetes korában fölboncolták volna és jó magamat, izgága honfit és eljövendő Hét-munkatársat a mellé a lándsa-hal mellé tettek volna. Nincs az a szigorú hatósági szemle, vezetve a daytoni nagytiszteletü által, amelyik csak egy árnyalatbeli különbséget tehetett volna közöttünk. Három hónapos koromban tetötől-talpig szőrös voltam, akár a csimpánz-embrió, kezeim, lábaim összerakva, nagy kuksi fejem lehajtva, pont úgy mint a csimpánzé. Ha akkor boncolják néhai anyámat és engem a hasonló korú és csimpánz-anyából kivett csimpánz-gyerek mellé ültetnek, nincs az a daytoni nagytiszteletü, aki különbséget tud tenni köztünk. Három hónapos koron túl mi elszőrtelenedünk és a világra már kevés szőrzettel érkezünk, mert fajtánk sok százezred évvel ezelőtt és pontosan kimutatható okokból elszőrtelenedett. Mi ezt az elszőrtelenedési folyamatot örököljük és végig csináljuk. A csimpánz-gyerek még nem örökölheti, mert az ő fajtája még el nem szőrtelenedett. Ő tehát végig szőrös marad s úgy is jön a világra. Miért van igy? Ennek igy kell lennie, mert igy parancsolja az átöröklés törvényszerűsége, a sejt-memória. De ezt megint csak hiába magyarázhatnánk Daytonnak es Senegambiának. Ámbátor az iskolázottabb Szenegáloktól, ha netán olvasnák ezt az irásunkat,i bocsánatot kérünk, hogy őket daytoni alapon kezeljük. Az ö földjükön még nem hoztak törvényt a leszármazástan ellen. És most gyerünk vissza a bibliához. A világ keletkezésével s az ember származásával a Mózesi I. és a Mózesi II. könyv foglalkozik. Időrendben van vagy háromezer esztendő a két könyv között. Megállapításait vegyük egész komolyan, mint ahogy egy szempontból ez a bibliai megállapítás életbevágóan, halálosan komoly. Halálos komolyság van abban, hogy az együgyű, tudományos kritika és felszerelés nélküli ősember hogyan igyekezett tisztázni a mindenséghez való viszonyát s a maga származását. Milyen gyötrő kíváncsiság kínozhatta, amig ezt a mindennél fontosabb problémát együgyű, tudománytalan, sötétben tapogatózó álom-kóros gyerekek módjára meg nem oldotta. De megoldotta a maga módján és aztán belenyugodott. Ahogy Daytonban is megnyugosznak a tizenötezer esztendős koponyák. A megoldás természetesen egészen más s a kellő tudományos felkészültséggel és megfelelő műszerekkel ellátott ember számára ez már nem kielégítő. Ilyennek találta a francia Lamark, aki 1809-ben kiadott könyvében az ember származására más tételeket állított föl. Az egyház megtámadta tételeit és ö bizonyítani nem tudott. Ötven évre rá, Darwin 1859-ben kiadott munkájában rengeteg tudományos felkészültséggel,, az átöröklés, a fajkiválás a létért való küzdelem tanaival magyarázta a Lamark-elméletet. De közvetlen szemlélet után bizonyítani 0 sem tudott. Hiszen pár százezer év folyik le, mig a természetben uj fajok keletkeznek, illetve a létért való küzdelemben átalakulnak. Mellesleg sem Lamark, sem Goethe, sem Darwin nem állították sehol, hogy az ember a majomtól származik. Illetve éppen úgy állíthatták volna, hogy az ember a lándsahaltól, vagy a hüllőktől származik. Az ember csak keresztül ment ezen a fokon az évmilliók során és keresztül megy ma is külön-külön, de nagyon gyorsan. Carl Gegenbaucz az ö “Handbuch der ASTORIA! OPTIKUS Ha feje fáj Ha szemüvegrét cserélni kell Ha a színpad közelében kell ülnie, hogy a moziban lásson Szemek megvizsgáltatnak üvegek igazítása Ja vitás, mialatt vár Dupla lencsék JÖJJÖN AZONNAL DR, MITCHEL WILDSTEIN szemüveg specialistához 9J2 SECOND AVE., ASTORIA, N. Y. HIVATKOZZON A “HÉT"-RE ÉS LÉNYEGES ÁRENGEDMÉNYT KAP!
