A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-27 / 26. szám
VOL. II. No. 26. NEW YORK, JUNE 27, 1925. EGYES SZÁM ÁRA: 10c. Szerkesztik: DÉRI IMRE és LADÁNYI MIKLÓS. A HÉT, Published \Every Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Year $4.00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as a Second Class Matter, March 13, 1924, at Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. Beniczky Ödön vallomása a Somogyi-gyilkosságról — “Az Újság-” cimii budapesti lap köziem énye, amely miatt a lap megjelenését betiltott ák. Megírtuk röviden, hogy a budapesti Az Újság további megjelenését betiltotta a kormány, mert a lap leközölte Beniczky Ödönnek azt a vallomását, amelyet a Somogyi-gyilkosság ügyében a katonai ügyészségen tett. Beniczky Ödön tudvalevőleg belügyminiszter volt abban az időben, amikor Somogyi Béla szocialista lapszerkesztőt és Bacsó Béla hirlapirót bestiális módon meggyilkolták, tehát Beniczkynek közvetlen tudomása volt az akkori rendőri nyomozás eredményéről. Az Újságnak azt a számát, amelyben Beniczky Ödön vallomását közölte, a rendőrség elkobozta. A Hét megszerezte Budapestről Az Újságnak ezt az elkobzott számát és az alábbiakban közli Beniczky Ödön szenzációs vallomását, amelyben Horthy Miklós kormányzót vádolja meg azzal, hogy ő adta ki a parancsot Somogyi meggyilkolására. Beniczky Ödön vallomása a következő: Midőn a Somogyi-Bacsó gyilkosságra, ennek előzményeire és kisérő körülményeire, valamint az ezután lefolyt eseményekre vonatkozó tudomásomat a tiszta igazság és legjobb lelkiismeretem szerint előadom, meg kell jegyeznem, hogy mint a polgári nyomozásért felelős belügyminiszter, mindenkor csupán rendőri szempontból érdekelt: ki az a négy, esetleg öt fiatal katonatiszt, aki a gyilkosságot felsőbb utasításra végrehajtotta. Mint politikusnak, mint magyar embernek az ennél jóval nagyobb horderejű kérdésre kellett választ keresnem: ki volt az a vagy elvetemedett, vagy tébolyodott ember, aki az említett tájékozatlan, hogy úgy mondjam jóhiszemű fiatalemebereket, tapasztalatlanságukkal és a katonai fegyelemmel bűnösen visszaélve, oly cselekedetre bujtotta fel, melynél az akkori időpontban és az ország akkori körülményei között értelmetlenebb, céltalanabb és becstelenebb bűnt a haza és annak érdekei ellen kieszelni és végrehajtani semmiképpen nem lehetett. A békekonferenciának kellő közepén, azonfelül oly tárgyalások küszöbén, melyeket Apponyi Albert gróf, a békeküldöttség vezetője, az angol labour-partyval olyirányban kezdeményezett, hogy az angol munkáspárt befolyását a magyar békefeltételek enyhítése érdekében latbaveti, a proletárdiktatúra után földön heverő magyar munkásság sorsának könnyítése fejében: katasztrofálisan, robbantó hatással volt a magyar munkáspárt hivatalos lapja szerkesztőjének a kivégzése. Siófokon a fővezérnél. Szeptember első napjaiban felkerestem Andrássy Gyula grófot és közöltem vele, hogy a katonai kilengések beszüntetése érdekében múlhatatlanul a fővezérlet székhelyére, Siófokra kell utaznom. Felkértem a nagytekintélyű államférfiut, hogy az ország érdekében utamon kisérjen el. A fővezérrel való, előreláthatóan kényes tárgyaláson, segítségemre legyen. Andrássy Gyula gróf habozás nélkül és készségesen vállalkozott. Megállapodtunk, hogy sógoránál, Batthyány Lajos gróf polgárdi nagybirtokosnál fogunk találkozni. Röviddel reá Bethlen István gróf szándékomról értesülve, utitársamul önként ajánlkozott. örömmel vettem a nem várt segítséget. Polgárdiban Károlyi József gróffal, a székesfehérvári kormánybiztossal találkoztunk, aki szintén hozzán kcsatlakozott. Éppen úgy, mint Siófokon, az ott tartózkodó Pallavicini György őrgróf dunántúli kormánybiztos is. Tárgyalásaink Horthy Miklós fővezér hivatali. helyiségében a nevezett urak részvételével folytak le. Először Andrássy Gyula gróf szólott. Körülbelül az általam feljebb előadottak értelmében ismertette a helyzetet, úgy bel-, mint külpolitikai vonatkozásaiban, félre nem érthető komolysággal intve a fővezér urat, hogy a tisztikar, sajátlagosan a tiszti századok további önkényeskedéseit és garázdálkodásait most már okvetlenül szüntesse meg, nehogy a túlkapásoknak az ország helyrehozhatatlan kárát vallja. A fővezér ur egyre inkább növekvő izgatottsággal hallgatta Andrássy Gyula gróf fejtegetéseit. Midőn azután Bethlen István gróf vette át a szót, kitörő idegességgel kiáltott reá: — Hát még te is ellenem fordulsz?! Pedig Bethlen István gróf egy nagyon szerény észrevételt kockáztatott meg mindössze. Kifogásolta, hogy a tisztek helyenkint népgyüléseket tartanak. Ez nézete szerint beszüntetendő, mert a hadsereg tekintélyének ártalmára van. A továbbiak folyamán Horthy Miklós hosszabb ellenválaszt rögtönzött, melynek helyes értelmét visszaadni képes nem vagyok. Azonban a tisztek eljárását általában menteni és igazolni igyekezett. Látva eljárásunk eredménytelenségét, a fővezér ur előadását a következő kérdéssel szakítottam meg: — Ha a nemzeti hadsereg bevonul a fővárosba: lesz-e pogrom, igen, vagy nem? A fővezér ur a következő választ adta: — Pogrom nem lesz! De néhánya nfürödni fognak! Most elővett egy pesti újságcikket, mely a hadsereg dunántúli erőszakoskodásait ismertette és melyet bizonyos
