A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-13 / 24. szám
4 A HÉT sze van valami, mig egész közel nem jön. Ne mkis fejtörésbe került, mig ezt a sarkalatos természettörvényt megállapítottam. És a nap mellett épen én nem érzem a messze levő planéták szagát. Éppen én, aki az egész naprendszerét egyszerre szeretné élvezni. Vagy mit is beszélek. Az egiész naprendszerét? A többi naprendszerekét, csillagrendszerekét, a mi napunknál milliószor nagyobb többi pokolét, a Bettelgeurét, az Antaresét, a Lyráét, a Végáét, az Arcturusét, a Hercules alfáét. Valamennyiét. A mi egész univerzumunkét, vagyis a Tej-utnak nevezett spirális nebuláét. Mert a Sagittariusnak, az Orionnak nebulája, még sok ezer más nebulával együtt épp olyan külön mindenségek és világegyetemek, mint a Tej-ut, s azokról nézve a Tej-ut is csak oly elhalványodó spirális nebula, mint innen az Orioné. És mindegyik univerzumnak külön speciális szaga lehet. Tehetetlenségem érzetében földre, mert — hiába — “home a nap mellől visszamegyek a sweet home”. Ami annyit jelent, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, kivéve amikor legrosszabb, mert ez is elő szokott fordulni. A testem ismét lent van, de a gondolatom vadul száguld. Azt szeretném én látni, aki ebben megakadályozza. Billiószor szabadabban és gyorsabban csapong, mint a rádió hulláma. De szent Einstein égisze alatt kérdezem: Csapongani szokott ez csakugyan Forbáth J. János ur, vagy relative csak oly lassan mászik az én gondolatomhoz képest, mint a mily lassú a gomba növése a rádióhullám száguldásához képest? Mert az ön hulláma elér a naphoz nyolc perc alatt, a gomba azonban, mely öt nap alatt (mondjuk) két incset nő, csak harmincezer millió esztendő alatt érne el odáig. Igaz ? No legalább körülbelül, mert négyötezer millió esztendő csakugyan nem számit. És mivel a gondolatom határtalan és fékezhetetlen, bátor vagyok elképzelni valamit, megint csak a szent Einsteinnak a köpönyege alá bújva. Azt mondják okos asztronómusok, hogy a világegyetem véghetetlen nagy. Tudniillik az nagy, amit eddig hittünk mindenségnek: a Tej-ut nebulája. De vannak millió és millió világegyetemek, azok a nebulák tudniillik (vagy ha nem is illik), amelyeket látni a nagy távcsöveken keresztül, és amelyeket nem látni. Ezek még többen lehetnek a térnek soha ki nem kutatható sötétségében. De (jó találmány ez a kis szó) a miriád univerzumok összevéve “relative” mind nem férnek-e el az istennek (vagy tessék akárminek nevezni) az ujja hegyén, mint egy kis por-maszat? Relative akkora maszat, mint a mekkora a mi mutatóujjunkra szokott tapadni, ha hozzáérünk a régóta le nem porolt Íróasztalhoz. És ideges gyorsasággal, mondjuk: minduntalan, tehát az ő relativ mértéke szerint minden sextillió esztendőben egyszer, nem emeli-e az orrához, hogy megszagolja? És vájjon milyen szagot érezhet ? Kellemeset vagy bűzt? (vagyis a lédinek ve je) felé mosolyogva azt mondá, hogy még egy napot nála kell töltenünk, mert megviselt idegeire üdítő a mi ottlétünk, mert nem bir a Miss Málcsinak ártatlan bája és keresetlen gyermetegsége alól szabadulni. Nekem pedig nagyon szereti hallani a választékos (őszerinte ékes) kifejezéseimet, amelyek őt a Pesti Müveit Társalgóra, egy könyvre, amely szerint “hogyan kell egy világfinak a társaságban forogni” emlékezteti nagyón élénken. Mint a költő mondja: “Éltünk rögös határain Két géniusz vezet, A remény és emlékezet”. s ez nagyon igaz! Szerényen szábadkoztam, mint aki érzi a saját préciusu affektácioniszát (a már egyszer említett saját maga által tulajdonított belbecs), de a Miszter sógor a vlálamra ütögetve erősítette: — Már kérem, ami igaz, az igaz! (— Jé, még csak mindég nem megyünk végig a Fő-utcán az akáczik alatt? türelmetlenkedik Miss Málcsi. Hát elmentünk, hogy körülnézzünk. Ahogy kiléptünk az utcaajtón, Miss Málcsi tapsikálni kezdett örömében. Hiszen a Fő-utcán lakott az éltes édes lédi, amit nem is tudtunk. Hosszú, egyenes ut volt, telistele boltokkal és egyéb üzletekkel. Miszter Simsi (a keresztneve Grünstein) azt mondta, hogy ez ám még csak az egyik Fő-utca, az “A”, mert van “Főutca B”, C, D, — egész a vízig. De van balra is sok fő-utca, 16 Dollárért Nyaralhat! | Magas fekvésű Catskill hegyekben, gyönyörű környezetben lévő nyaralómban heti $16-ért teljes ellátást kaphat. Modernül berendezett, levegős szobák, fürdőszobák, villany. Külső sportok. Elsőrendű magyar konyha írjon felvilágosításért GOLDY HOUSE FLEISCHMANNS, N. Y. egész a mási kvízig. A Miszter sógor régóta itt lakik s mégis egyre megújuló mosolygással kisért meggyőződéssel mondá, hogy kutya egy nagy város ám ez. (A nyelvezete kissé paraszti, s ezért messze áll a szépprózától). Hozzátette, hogy itt körösztbe is állnak ám sok Főutcák. A Mister Simsiék fő-uteájában gyönyörű egy népkert van. Itt úgy hivják, hogy Tomkinszpark, és ott nem csak gyermekek játszottak önfeledten, de a padokon sok öreg Miszter izráliták üldögéltek, szemmel láthatólag semmit sem csinálva egész nap, ami rendesen az el(Folytatás a 10-ik oldalon) Greenthal & Greenthal 277 BROADWAY BÜNTETŐ ÉS POLGÁRI ÜGYVÉD Este: 237 E. 86th Street Más ilyen nevű irodákkal nem vagyunk összeköttetésben Greenthal & Greenthal SZÍVÓS TESTVÉREK A legújabb magyar lemezek. Valódi Vietrolák és egyéb hangszerek 36 FIRST AVE. 2—3-lk utcák közt, NEW YORK FOGALMAZÁSOK VII. Az éltes lédi nem ereszt. (Egyéniségem megteszi a hatást. — Első megfigyeléseim Nevijorkban.) Másnap kora reggel fölébredvén az álom karjaiból, illemteljesen el akartunk búcsúzni Mister Simsi éltes édes anyjától, a páratlan vendéglátó nőtől (“férfi sorsa a nő!” mint feledhetetlen Mesterem szerint egy kiforrott nagy költő mondja; s ez igaz!), a tiszteletreméltó léditől, mert itt mindenki lédi, nem úgy, mint az elmaradt Európában, hol az osztályharc szerint vannak kegyelmes, méltóságos asszonyok, vannak naccságák, sőt vannak asszonyságok, de ez utóbbi csak a kofáknak s egyéb zsémbes, nyelves szomszédasszonyoknak jár ki. Mert Miss Málcsi már szeretett volna végigmenni a Főutcán s öltözködés közben is egyre azt dallá, hogy a Nagyutcán véges-véges-végig, de az éltes édes lédi nem engedett el. Jóságosán a Miszter sógor ZONGORÁK JÓTÁLLÁSSAL Elsőrendű gyártmányok $50-tól feljebb. Upright, Player és Grand zongorák kívánatra csekély heti lefizetésre is kapható;.. J. DÖMÖTÖR zongoraüzlete 1215—3rd Ave. (70-ik utcánál) NEW YORK ÉRTESÍTÉS Értesítem a volt vendégeimet, hogy éttermemet, a GAINSBOROUGH RESTAURANTOT, 222 w. 59th St. a volt FÉSZEK klubhelyiségét eladtam MAX PFEIPFER urnák. Midőn arról biztosítom mélyen tisztelt vendégeimet, hogy utódom ugyanazzal az igyekezettel fog szolgálatukra állni, mint magam, ajánlom őt szives pártfogásukba. AUSTERLITZ LÁSZLÓ.--őü
