A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-06-06 / 23. szám
A HÉT 9 Hogyan nem szabad nevelni a királyokat. Londonban a napokban nagy feltűnést keltő könyv jelent meg VII. Edvard király élete címen. Sidney Lee-nek erről a király-életrajzáról Ramsay MacDonald, Nagybritannia volt miniszterelnöké a következő tanulmányt irta: A bölcsőben a királyok sem szoktak jelentékeny személyiségek lenni, noha szeretettel teljes szülőik szemében azok. Sir Sidney Lee müve: VII. Edvard király élete először ott lesz érdekes, ahol mint iskolamester lép fel. Ez az iskolamester úgy tűnik fel, mint a jólneveltségnek és korrektségnek halványarcu megtestesülése. A pedagógia nem átlagemberek, vagy átlag hivatalnokok számára való feladat. Egy király nevelésének félelmetes felelőssége idegessé teheti az azzal foglalkozót és igy esztelen módszereket alkalmazhat a nevelésben. Edvard király számára különösen rossz választás volt, éppen Stockmar bárót és az atyját választani ki nevelésének irányítójává. A walesi herceg igazi hús- és vérember volt, aki szerette az életet és nem szerette a könyveket. Ha a sors olyan tanítók vezetését juttatta volna neki, akik megértik, és kézenfogják ahelyett, hogy galléron ragadják, úgy sok minden máskép történt volna. Sir Sidney Lee könyve ama fejezeteinek, melyekben a herceg neveléséről tesz jelentést,, ezt az összefoglaló címet adhatta volna: Hogyan nem szabad nevelni királyokat, de még közönséges halandókat sem. VII. Edvárd nevelését azzal kezdették, hogy utazni küldték és igy arra utalták, hogy a nemzetközi politiSzemölcsöt, felesleges hajszálakat fájdalom nélkül örökre eltávolítunk. Olajgözöléssel készült állandó hajhullámaink hat hónapig eltartanak. Mindenféle hajmunkát elvállalunk. Ondolálás, arcmassage, hajfestés és hajápolás a legújabb módszer szerint. A hajfestésben elismert és hires specialisták vagyunk. Mi széppé tesszük, szépségét megőrizzük Molnar’s Beauty Shop 215 EAST 86th STREET NEW YORK TELEPHONE: LENOX 5823 kában személyes befolyása játszék szerepet. Egy napon talán vezető minisztereink is utánozni fogják ezt a jó példát, bizonyára saját előnyükre és talán csak ritkán az állam javára. Olyasvalaki számára, aki a tényeket tartja szem előtt, lehetetlenség aláírni John Russel lord rosszkedvű Ítéletét, amely az uralkodó whig-véleményt fejezi ki és amely szerint ezek a látogatások és utazások minden jelentőség nélkül valók voltak. Az átörffiklődés teoretikusainak feladata kimutatni, kitől örökölte a walesi herceg ezt a vonzóerőt, amelyet a társas életben gyakorolt. Ezek a teoretikusok talán útmutatást találhatnak erre •'fmatkozólag Mr. Webster “Castlereagh külföldi politikája” cimü közelmúltban megjelent könyvének első vagy második oldalán. Annyi kétségtelen, hogy Edvardnak megvolt ez a vonzó tulajdonsága, melylyel annyi győzelmet aratott. Az is kétségtelen, hogy első látogatása az Egyesült Államokban, amely egyáltalán első látogatása volt itt angol hercegnek, közvetlenül a polgárháború kitörése előtt kedvezően befolyásolta az északi államokhoz való viszonyunkat. Amerika az óvilágból származó királyi felségek irányában sohasem volt érzéketlen, sőt ezeket kisértésbe is hozta, hogy viharos figyelmességeikhez alkalmazkodjanak. Ha a walesi herceg kénytelen volt éjfélig lemondani a táncról, mert a Zeneakadémia padozata ötezer látogató súlyát, akik közül háromezer volt csak meghívott, nem birta el, és ezért alá kellett támasztani, New York ezzel azt akarta bizonyítani, hogy népmilliói az óhazának királyi küldöttjét mindig ujjongva fogadják. Az egyéniségnek ilyen magnetikus vonzóereje mindig veszélyes adomány és különös tehetségű tanítókat és kormányzókat igényel, hogy ez az adomány ne hajtson rossz virágokat. Ennél a pontnál Sir Sidney közlései sok elgondolkoztató anyagot adnak azoknak, akik érdeklődnek zabolátlan temparamentumu fiatalemberek nevelése iránt, hogy azokat fegyelemre és szorgalmas stúdiumra kezesen ráterelhessék. A királyoknak élete épugy, mint más alacsonyabb fokon álló halandó élete, nem formáktól, még kevésbé kffinyvektől függ, de a szülők akaratától sem, hanem örökölt egyéniségüktől. A szegény herceg a mahagóni és a lószőrpárnák korában született és nevelődött és emiatt sokat szenvedett. Szülőinek gyöngéd figyelmessége, gondoskodása, hogy azzá a mozgatható babává fejlődjék,, amely az ő szemükben az ideális uralkodót jelentette, ez az aggodalomteljes gondoskodás, amely forró imákban és fájdalmas könynyekben nyert kifejezést, meghatja a szivünket, de mégis súlyosan nehezedik ránk. De a természet dacolt a pedagógusokkal, akár Oxfordból jöttek, akár az egyház^köréből, vagy a hadseregből és a természet olyan herceget teremtett, aki csodálatos vonzóerővel tudott lenni az emberekre, erős és gyenge tudott lenni egyben, következetes és állhatatlan, igényteljes, de jóságos, tudatlan atyjának tudományában, de mestere az emberi sziveknek. Esher lord egyik-másik megragadó írásában elmondja a királyról, hogyan nőtt fel ifjúság nélkül. A legjobb mód fölnevelni egy trónörököst bizonyára az lenne, hogy hivatásának tudatát annyi ideig tartsák tőle távol, ameddig csak lehetséges. Ez bizonyára egészségesebb nevelési módszer lett volna, mint azok a szomorú napok, White Lodge-ban, a Rismond parkban, ahol elnyűtt és vértelen öregemberek ültek esténkint a herceg asztalánál és untatták őt halálra. Az idő Edvardért dolgozott. Az évek meglazították a szülőknek és a nevelőknek rárakott bilincseit. A herceg önálló udvartartást rendezett be magának, megnősült és elment világot látni. A különböző nemzetek városaiban jelentékeny férfiakkal és nőkkel ismerkedett meg. Nem az volt a szándéka, hogy nulla legyen, érdekelték az ügyek, és megvoltak a saját szempontjai. Évek során át úgy tekintették, mint Európa nem hivatalos követét, sőt néha mint országa külügyminiszterét, a királyné és miniszterei számára azonban elég gyakran enfant terrible-szerü férfi volt. Két befolyás uralta őt: erős ellenséges érzés Bismarck irányában és a poroszság iránt, és az a szeretet, amelyet Franciaország irányában érzett. Mindenekelőtt a monarchista Fran denekelőtt a monarchista Franciaországot szerette, de később, bizonyos átmeneti idő után, már a köztársasági Franciaországot is. Magatartása azidőtájt kétségtelenül nem volt mindig korrekt és okos, de makacs természetű volt és impulziv és megnyerő egyéniségének művészete sokszor segítette. Érdekes dolog a fiúnak a módszerében az anya módszerét kutatni. Ha a királyné konfliktusba keveredett vele, voltaképpen önmaga ellen fordult. Az a harc, amelyet az anya folytatott azért, hogy fiát ellenőrzése alatt tarthassa, hosszú ideig tartott, de természetesen csak egy módon végződhetett. A természet gondoskodott erről és amikor a herceg hazatért Indiából, ahol a népre és a kormányra igazi fejedelem benyomását tette, a királynénak minden ellenkezése dacára is el kellett ismernie, hogy az ifjúból férfi lett. Ezidőtájt harmincnégy éves volt. Helyzete bizonyára nehéz. Azzal nem érhette be, hogy a kertjében káposztát termeljen, sem azzal, hogy az angol társaságnak elismerten vezető egyénisége legyen. Megvoltak a maga nézőpontjai a külföldi politikáról, országának kötelességeiről és ezeket az egyéni szempontjait nem tudta elnyomni. Szerencséjére a pártvezérei udvaroncok voltak, Gladstone és Disraeli típusából valók. Ha más miniszterelnökei lettek volna, talán komoly kifogásokat emelnek. Be-N0RTH6ERMAN — LLOYD JEGYEK ODA—VISSZA LESZÁLLÍTOTT ÁRON BRÉMÁN ÁT MAGYARORSZÁGBA Harmful osztály, csak kabinok Itt lakö idegeneknek, ha 12 hónapon belUl térnek vissza, nincs nehézségük a partraszállásnál. 32 Broadway. New York. vagy a helyi ügynöknél.
