A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-30 / 22. szám

A HÉT § A FORRADALMI ADY.------------------------------------------------------— - t ■ A háború után megjelent Budapesten egy igen szép ki­állítású, pompás illusztrációk­kal díszített kötet, amelyben egy igen élelmes és jó politikai szimatu kiadó Ady Endre vá­logatott költeményeit bocsá­totta a közönség elé. A kötet­ben valóban benn van Adynak néhány halhatatlan remeke, de aki csak valamennyire is isme­ri Ady költészetét, azt a szelle­mi légkört, amelyben a poéta élt, azt a mentalitást, amely egész poézisét átlengi, az cso­dálkozva forgatja a magyar könyviparnak ezt a pompás példányát és úgy érzi, hogy eb­ből a kötetből, amelyben Ady Endre versei vannak, kimaradt valahogyan — Ady Endre. A kiadók féltő óvatossággal hagytak ki ebből az Ady-kötet­­ből minden olyan költeményt, amelynek politikai vonatkozá­sai vannak. Képzeljenek el egy Petőfi-antológiát, amelyet úgy állítanának össze, hogy abból Petőfi valamennyi forradalmi vonatkozású verse kimarad, egy Heine-gyüjteményt, a melyből kihagyják azokat a csufolódó, szatirikus remeke^ két, amelyben Heine a maga korának Németországáról; adott szinte kísértetiesen tö­kéletes karikatúrát, képzeljék el Béranger-t a forradalmi da­lok nélkül, képzeljenek el egy olyan Boccaccio vagy Petrar­­ca-kiadást, amelyet Zadravecz István tábori püspök rendez sajtó alá, egy Goethe-kiadást a Faust vagy egy Beaumar­­chais-kiadást a Figaro házas­sága nélkül. Ez az Ady-kötet, amely az úgynevezett keresz­tény kurzus szellemi áramlatá­nak a bevezetője volt, jelezte a magyar reakciónak azt a tö­rekvését, hogy Ady Endrét ép úgy ki akarják sajátítani ma­guknak, épugy el akarják kommunizálni, mint ahogyan elkommunizálták Petőfit, aki­nek a szobra előtt tavaly már­cius 15-én az egyetemi ifjúság nem az “Akasszátok fel a ki­rályokat” cimü verset szaval­ta, hanem egy névtelen ma­gyar költőnek egyik versét, a mely a maga egyéniségének a bélyegét rásütötte az egész hi­vatalos magyar politikára, a melynek politikai koncepcióján épült fel az egész mai hivata­los Magyarország és amelynek a kezdő sorait önök is bizonyá­ra ismerik: Erger-Berger- Schossberger... Ady Endre forradalmat je­lentett Magyarországon, nem­csak a költészetben, hanem a politikában is. A forradalmak nem máról-holnapra törnek ki, a forradalom nem nyári ziva­tar, amely egyszerre robban ki a napsugaras égből, a forradal­makat nem a barrikádokon vívják meg, hanem a lelkek­ben. A francia forradalmat va­lójában nem a Lajosok készí­tették elő, hanem a francia iro­dalom, amely az uj eszmék tüz­­csóváját hajította a lelkekbe. A francia forradalom nem Necker bukásával, vagy a Bas­tille bevételével kezdődött, ha­nem annak a Beaumarchais­­vigjátéknak az előadásával, a mely a francia viszonyok véres szatíráját adta és néhány fia­tal írónak, Diderot-nak, D’Alembertnek azzal a társa­ságával, amelyet a francia iro­dalom történetében enciklopé­distáknak neveznek. A régi Magyarország lassú átformá­lódása is azzal a mozgalommal kezdődött, amely az irodalom­ban botránkoztatta meg a bur­­zsoát és amelynek a zászlóvi­vője Ady Endre volt. Az irodalomban is, a politi­kában is valami áporodott sza­gú mozdulatlanság volt. A po­litikában hatvanhét és negy­vennyolc volt a jelszó, de se a 67, se a 48 nem érdekelt alap­jában véve senkit, a közjogi harcok úgy maradtak a korra, mint a messze múlt távoli em­lékei. Az ellenzéki lapok még az átkos Bécs ellen Írtak vezér­cikkeket, de az Újságírók Egyesületében már egy egé­szen ifjú hírlapíró tiltakozott az ellen, hogy az újságírókat akármiféle politikai párt szol­gálatába állítsák a kiadó urak. A vezércikkírónak tökéletesen mindegy volt, hogy kormány­párt vagy ellenzéki cikket ir, mert valamennyi pártot ide­gennek érezte magától. A szo­cializmus csak bontogatta a szárnyait és a május elsején felvonuló tömeg még inkább nevetséges, mint félelmetes be­nyomást tett. A polgári radi­kálisok klubját néhány ifjú és stréber ügyvéd érvényesülési ugródeszkájának tekintették, az irodalomban Peterdi Sándor és Prém József voltak a bac­­calaureatusok, vidéki önképző­körökben Endrődi Sándor és Komócsy József költeményeit szavalgatták, mig a városi if­júság számára az Arany-epi­­gon: Kiss József jelentette a költészet megújhodását. A színházakban a magyar dara­bok sorra buktak és a kezdő Molnár Ferencet inkább az iro­dalom enfant terriblének te­kintették, mint komoly dráma­írónak. Ha az ember Goncsá­­rovnak az Oblomovját olvasta abban az időben, az volt az ér­zése, hogy a hires oblomovkai álom a magyar viszonyok transzponált leírása volt, a ma­ga zsírosságával, zabáló pa­rasztjaival és földesuraival, lelkekbe beidegződött lustasá­gával és az örök ebédutáni al­vással. Ennek a régi Magyarország­nak üzent hadat Ady Endre és vele együtt az egész fiatal ma­gyar irodalom. Ady nem volt politikus és ha a verseit közöl­te is a Népszava, alapjában vé­ve szocialista se volt, — távol állott tőle a marxi elmélet, a melyet nem is ismert alaposan, rideg volt az ő forró lelke szá­mára minden gazdaságpoliti­kai teória, épugy, mint ahogy a radikális mozgalomhoz is a szive és nem az esze húzta. Nem foglalkozott a történelmi materializmus elméletével és az éjszakáit nem Adam Smith és Ricardo könyveinek tanul­mányozásával töltötte, hanem inkább azzal, hogy a Három holló cimü kocsmában vagy a Meteor kávéházban üldögélt Révész Bélával és néhány fia­tal hirlapiróval. A hírlapírók­kal Párisról beszéltek és a Ri­viéráról, kis osteriákról a mi­lánói dóm közelében. Révész­szel nem igen lehetett beszél­getni, mert e komoly férfiú­nak az volt a szokása, hogy szótlan alapossággal vizsgál­­gatta az elébe adott bor minő­ségét. Benne is, mint az akko­ri ifjú írókban és újságírók­ban, elmondhatatlan sóvárgás élt a Nyugat után. Nem érez­ték magukat jól az álmos és zsíros Magyarországon, ahol az irodalom nem volt jobb helyzetben, mint ma a magyar újságírás Amerikában. Ady és társai irtóztak attól az “irán­­szagu szittya seregtől”, amely ott terpeszkedett a magyar-Szemölcsöt, felesleges hajszálakat fájdalom nélkül örökre eltávolí­tunk. Olajgőzöléssel készült állan­dó hajhullámalnk hat hőnapig el­tartanak. Mindenféle hajmunkát elvállalunk. Ondolálás, arcmassa­­ge, hajfestés és hajápolás a leg­újabb módszer szerint. A hajfes­tésben elismert és hires specialis­ták vagyunk. Mi széppé tesszük, szépségét megőrizzük Molnar’s Beauty Shop 215 EAST 86th STREET NEW YORK TELEPHONE: LENOX 5823 Amerikai Dollárokat ' fizetünk ki postán vagy sürgönyileg ? MAGYARORSZÁGON ÉS A MEGSZÁLLOTT TERÜ­­* LETEKEN teljes felelősség mellett. Hazautazási, kihozatali, közjegyzői ügyeket a leg­gyorsabban és legolcsóbban intézünk el. Forduljon bizalommal hozzánk személyesen vagy ? levélileg. RUTTKAY JENŐ BANKHÁZA l 106 AVENUE B NEW YORK, N. Y. _______________________________________________________ T

Next

/
Thumbnails
Contents