A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-23 / 21. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ................................................. $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára .......................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 HIÁBA köszöntötte a new yorki tőzsde Mr. Coolidge megválasztását viharos hausseal, hiába harsogta az ország valamennyi lapja, hogy a prosperitás napja felragyogott: az a csendes pánik, amely tulajdonképpen már nem is olyan csendes és amelyet nem igen lehet már titkolni, végigsöpör egész Amerikán. Vállalkozó és munkás egyformán érzi, hogy a gazdasági viszonyok rosszak és ha a munkanélküliség még nem is öltött olyan ijesztő arányokat, mint négy évvel ezelőtt, a gazdasági katasztrófa szelét mindenki érzi. Judge Gary, az acéltröszt vezetője, hiába próbál időnként megjelenő nyilatkozataival bizalmat és reményt befecskendezni a lelkekbe: ennek a Chanteklernek a szavára csak nem akar felkelni a prosperitás napja. A savings bank-ek azt mondják, hogy prosperitás van, mert a takarékbetétek száma jelentékenyen emelkedik. A takarékbetétek emelkedése épp az ellenkezőjét bizonyítja ennek. Azért takarékoskodik mindenki, azért költenek az emberek kevesebbet, mert ösztönszerüleg megérzik, hogy a készpénzre szükségük lesz. Amikor prosperitás van és ömlik az arany, akkor nem takarékoskodnak az emberek, hanem vásárolnak. A bankbetétek emelkednek, de azért a bankok nem csinálnak pénzt. Az árak tagadhatatlanul mennek lefelé és ez az olcsóbbodási tendencia ugyancsak nem a prosperitás mellett bizonyít. A házbéreket nem lehet többé a háborús nívón tartani, a kisebb házak építkezése akkora erővel indult meg, hogy itt is hamarosan tulprodukciónak kell beállani: a real estate krízis feltartózhatatlanul közeledik. Az automobil iparban a produkciót, csak azzal tudják fenntartani, hogy lemennek az árakkal. A textiliparban ugyancsak olcsóbbodás állott be: a ruha ma lényegesen olcsóbb, mint két évvel ezelőtt volt. Viszont a munkabérek nem mentek le és nem is mehetnek le, mert a bevándorlás megszűnt és mert nincs olcsó munkaerő. A farmerek panaszkodnak, hogy nem keresnek eleget, ezzel szemben az éleim iszerek árai folytonosan emelkednek. Európának minden egyes országa krízissel küzd, védi a maga iparát az amerikai áru ellen, amelyet egyébként se tud megfizetni a leszegényedett Európa. Semmi kilátás arra, hogy a helyzet javulni fog: ellenkezőleg, minden indikáció meg van arra, hogy a szituáció még rosszabb lesz, élénk cáfolataképpen annak a legendának, hogy a republikánus párt választási győzelme eo ipso gazdasági fellendülést von maga után. A gazdasági életnek törvényei vannak és ezek a törvények erősebbek, mint Mr. Coolidge és a nagytőkések. A VILÁG valamennyi angol nyelvű újságja Rider Haggard-ról irt ezen a héten, az angol regényíróról, aki népszerűségben Kiplinggel vetekedett és aki értékes egyénisége volt a modern angol literaturának. Bizonyos, hogy Rider Haggard-ról halála alkalmából se igen vesz tudomást az a kulturvilág, amely az angol-szász életen kívül esik, mint ahogy Rider Haggardot életében is alig ismerték Anglián és Amerikán kívül. (Tévedés ne essék: nem az amerikai magyarokra gondolunk, akik nem igen vennék a szivükre, ha holnap a világ valamennyi regényírója lehunyná a szemét.) Sajátságos, hogy az angol-szász szellemi élet bizonyos mértékben mennyire zárt világ és hogy az európai szellemi életbe mily kevés olyan igazi nagyság vonul be, akik az angol nyelvi szigieten a halhatatlanok közé számítanak. Vegyük például a németeket. A német irodalom és a német szellemi élet a legnemzetközibb, a mely valamennyi fajta szellemi termelését felszívja magába és amelynek a fordítói irodalma a legnagyobb az egész világon. Mennyi kiváló angol iró van, akit Németországban sem ismernek, sőt akikről alig hallottak Európában. Robert Browning, Robert Louis Stevenson, Ingersoll, Joseph Conrad, Sámuel Butler alig ismert vagy tökéletesen ismeretlen nevek Európában, abban az Európában, ahol például a modern oroszok majdnem valamennyi munkáját ismerik, ahol Leonid Andrejewnek, vagiy Arkadij Avercsenkonak vagy Alexander Kuprinnak valamennyi müvét ismerik, dacára annak, hogy ezek az írók nyelvileg majdnem teljesen megközelithetetlenek a nyugateurópai ember számára. Csudálatos, hogy még a legkiválóbb angol nagyságok is — Shakespearet és Dickenst leszámítva — mily kevéssé váltak közkincsévé Európának. Úgy látszik, az angol-szász szellem az, amely bizonyos mértékben még ma is idegen maradt Európa számára. Csak az lehet a magyarázata annak, hogy Anatol France menynyire közelebb áll hozzánk, európaiakhoz, mint Wells vagy Shaw és hogy Theophile Gauthier-t mennyire jobban ismerjük, mint John Galsworthyt. MR. OWEN D. YOUNG, a Dawes-terv értelmi szerzője, sürgeti Amerikának a világbiróság intézményéhez való csatlakozását. Bizonyára abban a meggyőződésben, hogy ezáltal közelebb hozza a világbéke ügyét a megvalósuláshoz. Mindaddig, amig a nemzetközi megállapodást nem tudják fegyveres erővel kikényszeríteni, mindaddig, amig a világbiróság határozatainak nem lesz valami szankciója, addig békéről nem lehet beszélni, akár benne van Amerika a világbiróságban, akár nincs benne. Hiába hoz a világbiróság bármiféle döntést: semmiféle eszköz nem áll a rendelkezésére, hogy a döntéseinek érvényt szerezzen. Ezért lényegtelen Amerika csatlakozásának a kérdése, ezért nem fontos, vájjon belép-e Amerika e^be a bíróságba vagy nem lép be. Amerika jelo-nifitr nem fogja visszatartani a nemzeteket attól, hogy folytassák a háborús politikát. Vasárnapi Bohém Muri A Hét május 24-én este a Cafe Boulevardban — amint azt a hirdetésünkből is láthatták — bohémmurit rendez. Ez a bohém muri sokban fog különbözni A Hét eddigi estélyeitől, vacsoráitól, mulatságaitól. Ezen az estén igazán nem lehet majd murizni, hogy a leves hideg volt, a hús ellenben kemény, mert vacsorát nem kap senki. Különbözik a többi estéktől e a bohém muri még azért is, mert a belépti dijat nagyon alacsonyra szabtuk meg. Egy dollárt kell mindenkinek letejelni, hogy részt vehessen a nagy murin, a mely kedélyesebb lesz, mint eddigi összes estéink együttvéve. Ez lesz az első hamisítatlan, igazi kabaré, mert nem lesz előre megállapított műsor, hanem a közönség soraiból az lép fel, aki akar. Eddig már jelentkezett Kelety Juliska, Rapoch Gitta, Ház Miklós, Zsolt Ferenc, Hajós Ká roly, valószínűleg Sámson Má ria, egész biztosan Ötvös Adorján, Lónyai Nándor, Kende Géza és Déri Imre. Ötvös olyan aktuális strófákat csinált, hogy jó lesz ha mindenki bebiztosítja magát a kacagástól való megpukkadás veszedelme ellen. Hogy Kende Géza konferálni fog? Természetesen. De ez nem lesz amolyan vidám konferánsz. Kende búcsúzik. (Lásd ötvös Adorján cikkét Kende Gézáról). Elutazik hosszabb időr Európába és ezen az estén fogja elmesélni eddigi ünnepeltetéseinek, a tiszteletére rendezett bucsuvacsoráknak nagyon érdekes történetét, pikáns hátterét. Természetesen tánc is lesz. Ajándékokat ezúttal nem osztunk ki, de szívesen elfogadunk. A többes szám A Hét szerkesztőségének minden tagjára vonatkozik. Viszontlátásra hát vasárnap a Boulevardban. Háromszáz emberre számítunk, mert pont enynyi dollárra van szükségünk.
