A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-23 / 21. szám

6 A Hét SEHEREZÁDE MESÉL Irta: BÍRÓ LAJOS. Ez a történet arról szól, mi a különbség a férfi szerelme és az asszony szerelme között, vagy még inkább talán arról, mi a kü­lönbség férfihüség és asszonyhüség között. De gondolhatod, óh életem ura, hogy a kékegü keletnek ilyen történetei nincsenek. Itt a férfi olyan hatalmas, hogy ezer asszonyt is tarthat magá­nak, és az asszony olyan engedelmes, hogy be tudja érni a férje szerelmének egy tizedrészével vagy egy századrészével is. A bo­­rultegü és hűvös nyugaton teremnek ilyen történetek, a hűvös nyugaton, ahol egy férfire egy asszony esik, vagy ahol legalább is törvény, eskü és fogadalom szerint igy kell lennie. így kellene lennie: és ezért egy történetből megláthatod azt a különbséget férfi és nő között, amelyet ezeregy éjszakának ezeregy meséje nem mutathatott meg. Egy nyugati birodalomban történt, mondjuk Frankisztánban, ahol legszerelmesebbek a férfiak és legokosabbak az asszonyok. Frankisztánban történt tehát, hogy egy házaspár boldog élete kezdett megzavarodni és megromlani. Előbb a férj volt az, aki­nek a cselekedetei megzavarták a kielégült szerelem csendes bol­dogságát, azután az asszony volt az akinek egy váratlan elhatá­rozása örökre megrontással fenyegette a szép összetartozást. Férj és feleség egyszerre csak úgy állt egymással szemben, mint­ha nem értené többé egymás beszédét. Az egyiknek szikrázott a szeme a haragtól, a másik konok szájjal hallgatott. Szerencsére volt egy bölcs barátjuk aki éppen jókor érkezett és aki elmon­dott nekik egy történetet, mielőtt még örökre elszakadtak volna egymástól. A bölcs barát története Ádámról és Éváról szólt és a paradicsomkertről. A hitetlenek is azt tartják, óh uram, hogy Ádám és Éva volt az első emberpár, de közöttük éppen úgy van­nak hagyományismerők és mesemondók, mint az igazhitüek kö­zött, akik Ádámról és Éváról többet tudnak, mint amit a próféta jónak látott tanításaiba felvenni. A bölcs barát tehát beszélt. .. .Ádám és Éva csendes boldogságban élt a tündöklő paradi­csomkert közepén. Az egymásratalálás forró mámora természe­tesen elmúlt már, de Évának mindig öröm volt, ha Ádámra nézett és Ádámnak mindig öröm volt, ha arra gondolt, hogy otthon Éva vár reá. Mert természetes, hogy Éva legjobban szeretett otthon lenni: azon a kis tanyán, amelyet Ádám keresett ki a paradicsom­kert kellős közepén, de amelyet ő fáradhatatlanul diszitgetett és időről-időre egészen újra rendezett. Éppen olyan természetes, hogy Ádámot ellenállhatatlan vágy hajtotta el otthonról. Nagy utakat tett néha csak azért, hogy a csodálatos kert valamely tá­voli zugát átfürkéssze, máskor azért, hogy egy-egiy különös vi­rágot vagy szép gyümölcsöt hozzon haza Évának. Az élet igy csendesen és boldogan haladt előre, amig egy napon, rózsaszínű ■ alkonyaiban, a hazafelé ballagó Ádám nem találkozott Lilith-tel. Együgyü mese és esztelen babona természetesen, hogy Lilith Ádámnak első feleségie lett volna. Lilith, amint a neve is mutat­ja, az éjszaka asszonya volt: a hivó, a csalogató, a férfinyugtala­­nitó, és Allah akaratából természetesen azért jelenhetett meg a paradicsomkertben, hogy Ádám próbára tétessék. Ádám mérhe­tetlenül elálmélkodott, amikor Lilithet meglátta, de a Lilith mo­solygását rögtön csábitónak és rejtelmesnek találta, és alig vál­tottak egy-két szót, már elhalmozta Lilithet hízelgő áldozások­kal arról, milyen szép a szeme, a szája, a haja, a keze, a lába és a termete. A valóság az volt, hogy Ádám egyáltalán nem találta Lilithet szebbnek Évánál és maga is csodálkozott azon, mi bírja rá, hogiy ekként lelkendezve ilyen szépeket mondjon Lilithnek. De azért nem szűnt meg Lilithet magasztalni és még azt is el­tűrte, hogy Lilith néhány játékos szóval úgy fogadja ezt a ma­­gasztalást, mintha ez a magasztalás a szépségét Éváé fölé he­lyezné. Ezek után minden úgy történt, amint történnie kellett. Ádám a próbát nem állotta meg és késő éjjel tért vissza az aggó­dó Évához, aki rémülten nyúlt rögtön a homloka után, nincs-e vájjon valami lázas betegsége. Ádámnak nem kis lelkifurdalása volt, amikor rózsalevelükből készült nyoszolyájukon Éva mellett feküdt, de másnap és a következő napokon azért ismét késő éj­szaka tért haza, mert Lilith-tel találkozott. Éva végül gyanakod­ni kezdett, bár természetesen nem igen tudta még, mit jelent a gyanúja. Lassan-lassan azonban kikutatta azt az utat, amelyen Ádám haza szokott jönni, elrejtőzött egy sürü lugasban és nem­sokára tanúja lett Ádám és Lilith találkozásának. Nem sokáig maradt ennek a vértforraló látványnak néma tanúja. Lázadó sí­rása messze elhangzott a csendes estében, és a felriasztott Ádám mihamarabb ijedten és megzavarodottan állott ott a két asszony között. Éva egyelőre semmi egyebet nem tett, csak zokogott. Zo­kogva hárította el Ádám ügyetlen vigasztaló kísérleteit. Lilith számára azonban ekkor jött el az a pillanat, amelyért Allah böl­csessége a kertbe bebocsátotta. Mikor Ádám vigasztaló kísérle­teit látta, fajtájának egész gonosz gőgjével igy szólt Ádámhoz: — Válassz közte és köztem. Ádám zavartan próbálta csillapítani, de ekkor Éva is felemelte kisirt szemeit, mert látni akarta, hogy ezek után mi történik. Lilith erre még gonoszabb gőggel mondta: — Válassz közte és köztem. Azonnal. A megzavarodott Ádámban erre különös kevély harag gyul­ladt fel. Az alakja kiegyenesedett, a fejét felszegte és kezét rá­tette Éva vállára, őt választotta. A Lilith arca eltorzult, az ajka rettenetes átkot készült formálni, de a leszálló éjszaka egyre sű­rűbb lett és egyszerre olyan sürü lett, hogy a sötétség mintegy beborította és elnyelte Lilithet. Soha többé nem lehetett látni az édenkertben. Éva nem akarta tűrni, hogy Ádám hozzácsatlakozzék, de Ádám rákényszeritette a kíséretet. Éva sirt és Ádám bocsánatért kö­­nyörgött. Éva nem felelt; liliomlevelekből vetett nyoszolyájukon is elfordult Ádámtól és némán sirt bele a liliomlevelekbe. Az Ádám bocsánatkérései nagyon ügyetlenek voltak. Amikor az éj­szakai órák előrehaladtával Éva legalább felelt már az esdeklé­­seire, akkor is csak zavarosan és dadogva tudta elmondani azt, amit gondolt és érzett. — Eredj utána, — szólt Éva. 'í— De mikor én téged szeretlek! — felelt Ádám. — Menj hozzá, ha őt szebbnek találod, — mondta Éva, aki pontosan tudta, mit kell mondani.

Next

/
Thumbnails
Contents