A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-17 / 3. szám

2

A HÉT

a katasztrófákat előrelátta, Magyarország megmentésének az egyetlen lehetőségét a gyors békekötésben látta és ép ezért a lapjában a békéért harcolt. Azon kívül a Magyarország tartotta ébren a háború legsötétebb napjaiban is a választójogi kérdést. A béke mellett írni vagy legalább is nem izgatni a háború mellett, abban az időben rendkívül háládatlan feladat volt, a közönség győzelmeket akart reggelire és levágott szerbeket és franciákat ebédre. A Magyarország rosszul ment és a Magyarország támogatására, életben tartására utaltak ki kisebb-nagyobb összegeket az amerikai pénzből. Ez a támogatás azonban úgy történt, hogy a Függetlenségi Párt, illetőleg Károlyi Mihály részvényeket kapott értük és ezek a laprészvények még ma is megvannak és az u. n. “amerikai alapot” illetik, mert hiszen Károlyi a gyűjtés eredményét alapként kezelte és alapnak tekintette.

Felmerül már most az a kérdés, hogy miképen nyúlhattak hozzá a gyűjtött pénzhez, a háború dacára? Beck Fajos kieszközölte rokona, Madarassy- Beck Marcell bankigazgató révén, hogy Beck Marcell bankja fizetéseket folyósítson az amerikai alap terhére, viszont a pénzt magát a budapesti bank összeköttetései révén visszakapta az Equitable Trust Company - tól. Ebben az időben a korona

már száz százalékos diszazsiót mutatott a dollárral szemben, úgy, hogy egy dollár kb. nyolctiz koronát ért. Károlyit mindazok a bankvezérek, akikkel érinkezésben állott, erősen rábeszélték, hogy váltsa át a gyűjtött dollárokat koronákra, mert hiszen már kétszer annyi koronát kaphat a dollárokért, mint 1914 nyarán kaphatott volna. Ezért szánta rá Károlyi magát arra, hogy a gyűjtött pénznek körülbelül a felét kihúzza a háború alatt, mig a pénz másik fele még ma is itt van, megszaporodván közben az időközi kamatokkal.

Ami az itt levő pénz hovaforditását illeti, arra vonatkozólag a felfogás nem lehet más, mint

hogy a pénzt az amerikai magyarság Károlyi Mihálynak feltétlen rendelkezésére bocsátotta elszámolási kötelezettség nélkül, a pénz felett tehát csakis Károlyi Mihály rendelkezhetik. Értesüléseink szerint azonban • Károlyi Mihálynak az a véleménye, hogy miután ő ma teljesen vagyontalan és egészen szegény ember, nem akar maga rendelkezni a meglévő pénz felett, hanem egy bizottságra óhajtja bízni, amely részben amerikai magyarokból, részben amerikaiakból állana. Mindaddig azonban, amig ez a bizottság nem alakult meg, Károlyi nem óhajtja a gyűjtésből megmaradt pénzt az Alien Property Custodian rendelkezése alól felszabadítani.

AKINEK FÁJ A KÁROLYI KABINJA

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS EGY HÍRLAPI TUDÓSÍTÁSHOZ.

I—JlGYJÉK el, kérem, hogy ezt * * a pár sort, ami itt következik, őszinte belső undorral irom ide, igazán csak azért, mert muszáj. Arról van tudniillik szó, hogy az Amerikai Magyar Népszava, Berkó D. Géza ur lapja, tudósítást közölt egyik legutóbbi számában Károlyi Mihály megérkezéséről. Ha ez a tudósítás csak hazug lenne, akkor nem volna érdemes szót vesztegetni rá, hiszen hosszú hónapok óta olyan gyerekesen és köztudomásúan hazug minden betű, amelyet ez a lap Károlyival kapcsolatban kinyomatott, hogy felesleges munka lenne egygyel több hazugságot rábizonyítani. De ebben a tudósításban olyan visszataszító, olyan gonosz, olyan lelketlen és olyan perfid hazugságok vannak, hogy le kell rántani róluk a leplet, ki kell cibálni őket közszemlére és átadni minden tisztességesen érző ember megvetésének, akármelyik politikai párthoz tartozzék is.

Berkó ur lapja azt irjá, hogy “gróf Károlyi a President Roosevelt hajó első osztályának legszebb kabinjában érkezett. A tágas kabinban kényelmes szofa van, külön öltözőfülke, amihez beépített medencéjű fürdőszoba csatlakozik. Itt fogadta a gróf a sajtó képviselőit, akik előtt többek között azt mondotta, hogy Londonban írással keresi meg a kenyerét, ami meglehetős kontrasztként hangzott az előkelőén berendezett első osztályú kabinban.”

Itt meg kell állni egy pillanatra. Hadd állapítsam meg mindenekelőtt, hogy a Népszava

már a riportban hazudott. Nem igaz, hogy Károlyi kabinja a President Roosevelt legszebb stateroomja volt, ellenkezőleg: pont olyan volt ez a stateroom, mint a hajó minden egyes elsőosztályú kabinja. Nincs ennek a hajónak olyan kabinja, amely másként lenne berendezve vagy amelyhez ne csatlakozna fürdőszoba, amelyben magától értetődően fürdőkád is van; a Népszava riporterének ez a fürdőkád nyilvánvalóan azért ötlött úgy a szemébe, azért haragszik olyan nagyon erre a beépített medencére, mert meglehetősen kevés fürdőszobát látott még életében és nincs tisztában azzal, hogy a fürdőszobákban általában kádak is szoktak lenni. Ami az öltözőfülkét illeti, ezt azért kellett hozzáhazudni a stateroom berendezéséhez, hogy úgy lássék, mintha Károlyi fejedelmi módon utazott volna és dúskálna a milliókban. Azt is érthetőnek tartom, hogy úgy a reporter, mint a gazdája nem képesek megérteni, hogy miképen kereshet valaki írással anynyi pénzt, hogy kettőszáz dollárért (ennyibe került Károlyi “fejedelmi” stateroomja) hajójegyet válthasson magának. Meg tudom érteni Berkó ur támaskodását ebben a kérdésben: ha neki, a főszerkesztőnek, aki huszonöt év alatt nem volt képes elsajátítani a magyar helyesírás és a magyar mondattan komplikált szabályait, Írással kellene megkeresnie a kenyerét, akkor ez az irás legfeljebb cimirás lehetne és azt valóban nem fizetik olyan jól, hogy ebből akár egy

fedélközi utazásra szóló hajójegyet is megvehessen magának. Bizonyára innen van az a tehetetlen düh, amely forr benne mindenkivel szemben, aki valóban meg tudja keresni a kenyerét Írással, innen az a harc, amit huszonöt év óta minden hirlapiróval folytat és innen azok a brutális támadások is, amelyeket oly elkeseredetten intéz a magyar nyelv ellen.

Károlyi Mihály azonban, akinek írással egy öttagú családot kell eltartania, valóban nem keres annyit, hogy egy elsőosztály u hajójegyre telnék neki. Károlyi Mihály csakugyan harmadik osztályon jött volna Amerikába, ha történetesen néhány amerikai barátja nem küld neki egy elsőosztályu hajójegyet.

Mindez azonban nem lényeges. A lényeges az, hogy Berkó D. rossz néven veszi Károlyi Mihálytól, hogy első osztályon utazik. Nem “gönnolja” neki az első osztályt. Azt akarja, hogy ez a férfi, aki a maga politikai meggyőződéséért mindenét feláldozta, aki yalaha Magyarország leggazdagabb mágnása volt és akinek most nehéz szellemi munkával kell a kenyerét megkeresnie, aki elszakadt a feleségétől, hogy az itt kenyeret keressen a három apró gyereke számára, akinek az asszonya — az egyetlen kincs, amit a nagy összeomlástól megmentett •— gyilkos lázzal a testében gyötrődik egy k órházi ágyon, aki maga egy súlyos baleset következtében megrokkant, — azt akarja, hogy ez az ember fedélközön tegye meg a hosszú tengeri utat.

Berkó ur szerint Károlyi Mihálynak, a magyar köztársaság volt elnökének nem szabad első osztályon utaznia. De neki, B. G. D.-nek szabad, sőt muszáj. Berkó ur egy sokkal ragyogóbb és fényesebben berendezett kabinban tette meg a tengeri utat legutóbbi magyarországi utazása alkalmával, amikor a szeretetcsomag-akció költségén feszített a George Washington luxuskabinjában, amikor ez a jótékonysági apostol a nyomorgóknak küldött szeretetadományok terhére váltotta meg az elsőosztályu jegyét. Károlyi Mihálytól, aki ma földönfutó, szegény ember, számonkéri a Népszava szerkesztője, hogy minő jogon utazik első osztályon, holott tudja, hogy Károlyi Mihály a maga szegénységében senkinek sem tartozik egy fillérrel sem és nincsenek forgalomban fedezetlen csekkjei; mig ellenben őt megillette a luxuskabin akkor, amikor ama ismert társascégnek : Fűnek és Fának tartozott, amikor a csekkjei állandóan akadályversenyt futottak és szerencsétlenül, ellankadva hullottak le a bankkönyvelő “short” jelzése előtt, Berkó ur tarthatott autókat és paripát és villát és cselédséget abban az időben, amikor a csőd előtt táncolt és hitelezői nem kérték tőle számon, hogy minő jogon; Berkó ur, akinek a csekkjeit a bankja ma is ezzel a megjegyzései rúgja vissza, hogy “short, do not deposit again,” bünéül rója fel Károlyi Mihálynak, hogy első