A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-16 / 20. szám

12 A HÉT hinni Budapesten, hogy a legfénye­sebb, legragyogóbb londoni utcákon volt tisztek és rendkívül intelligens külsejű úriemberek hegedülve, éne­kelve koldulnak és hogy minden es­te, hazafelé menet, kapualjakban al­vó nőket és férfiakat láttam. — Ami mesterségemet, a színhá­zat illeti, természetesen, hogy Lon­donban is vannak jól és rosszul me­nő színházak, de általában véve, úgy láttam, hogy bőséges tőke, nagy vál­lalkozási kedv és friss iniciativa ad egységes vérkeringést az angol szín­házi életnek. Érdekes és örvendetes jelenség volt számomra, hogy a ma­gyar művészet egyre nagyobb tért hódit Londonban. — Bár egyelőre ez a hódítás csak a színházra és a hangversenyter­mekre terjed ki. Megtörtént londoni tartózkodásom alatt, hogy egy na­pon a következő magyar produkciók hirdették a magyar szellemi életnek külföldre is kiható létezését: a Pic­cadilly Circus-on, amely ezerszeres hatványon talán az Octogonhoz ha­sonlítható, a Criterion Theatre-ben Vajda Ernő Fata morgana-ját ját­szották, szemben ezzel, a Pavillon Theatre-ban kétemeletes magasságú transparens hirdette Biró Lajos és Lengyel Menyhért filmesitett Cár­­nő-jének előadását, öt percnyire a Piccadilly Circustól az elegáns Saint James Theatre-ben Vajda Ernő má­sik darabját, A válópörös hölgyet adták, pár lépéssel odébb egy ma­gyar zeneszerző operettjét játszot­ták a His Majesty’s Theatre-ban, ugyanezen az estén az Angliában páratlan népszerűségnek örvendő és magát tüntető hangossággal ma­gyarnak hirdető Léner-vonósnégyes hangversenyezett és Morvay Zsuzsi egy másik hangversenyteremben zongoraestét adott. Nem is szólva arról, hogy nincs angol zeneértő, aki ne ismerné Bartók Bélát és Kodály Zoltánt, akiknek a neve állandóan szerepel az angol zenei irodalomban. — Magyarországnak — állapítot­ta meg Szirmai Albert — alapos oka van arra, hogy büszke legyen ezek­re a művészekre, akik egy tönkre­tett, megcsonkított országnak dia­dalmas szellemi és kulturális fölé­nyét ily ragyogóan hirdetik. Ezek a művészek pionirmunkát végeznek és többet használnak a magyar név nemzetközi megbecsülésének, mint legtöbb diplomatánk. Mint azok a “magyar” diplomaták, akik sehol se láthatók a külföldön, ahol magyar művészek szerepelnek, szinte tuda­tosan ignorálják őket és ugylátszik, semmi megértésük sincs aziránt, hogy a világban szerte-széjjel járó magyar művészek propaganda-mun­kája a legnagyobb segítségére volna egy ügyes, nemcsak a szalonokat, de a való életet is ismerő diplomata te­vékenységének ! — Hosszabb távolléte és külföldi tapasztalatai után milyennek látja a budapesti színházi életet? — kér­deztük végül. — Sajnos, azt kell mondanom, hogy Budapest színházi élete igen beteges tüneteket tár az elé a szak­ember elé, aki a távoli, gazdag Nyu­gatról jön. Én, aki egész múltammal, minden idegszálammal Budapesthez vagyok nőve, fájdalmasan látom azt a krízist, amely nem, mint ahogy természetes és várható lett volna, a régi, békebeli viszonyokhoz vezetett volna át, hanem a pesti szinházi ál­lapotoknak eddig soha sem tapasz­talt elfajulását eredményezte. Nem vagyok még olyan öreg, hogy a régi idők dicsőségét kellene zengenem, mégis vissza kell simom azt a hábo­rú előtti Budapestet, amelyben nem a színészek magánélete adta meg a nimbuszt, hanem a tudás és a hiva­­tottság, amikor a kulisszák mögötti perpatvarok nem voltak mindennapi csemegéje a pesti társadalomnak és nem a szinházi irodák mélyében meghúzódó lírai költők zengték elő­re, csalhatatlan biztossággal az el­következendő újdonság soha nem lá­tott szépségeit. Ez az ország, amely televény földje a tehetségnek, ez a város, amely sehol sem tapasztalha­tó számban ontja magából a legte­hetségesebb művészeket, egy nehe­zen helyrehozható számítási hiba kö­vetkezményeit nyögi. Sajnos, túlsók a színház Budapesten, több, mint a mennyit egy nyolc milliós ország fő­városának elszegényedett közönsége el tudna tartani. A színpadi kiállítás és a toalettek luxusa nagyobb ma Budapesten, mint a legtöbb európai metropolisban. A sztároknak és a közönség igényeinek szerényebbnek kellene lenniök. Féltő szeretettel kell gondoznunk Budapest szinházi kultúráját, amely ma talán a legerő­sebb szál, amely minket a müveit nyugati nemzetek szellemi életéhez fűz. Éppen ezért fájdalmasan kell megállapítanom azt, hogy nem egy esetben hivatatlan dilettantizmus a tönk szélére juttatja egy-egy művé­szi intézményünket. Kiáltó példa er­re — fejezte be érdekes fejtegeté­seit Szirmai Albert — az Operaház semmivel sem indokolható és semmi­vel sem menthető tönkretétele. Sándor és Rudolf Yorkvillenek legnagyobb zongora­­s butorsxfillitója. Elvállalunk min­denféle szállítást úgy helyben, mint vidékre a legjutányosabb árban. 402 EAST 70 ST., cor. lat Ave., New York City. Telefon: Rhine­lander 8287 és Butterfield 8468. i ____ i NYÍREGYHÁZI ERVIN,, a nagy magyar zongoraművész szombaton, május 16-án este Vi% órakor hangversenyt ren­dez a Carnegie Chamber Mu­sic Hallban (57-ik utca és Se­­vent Ave.), amelynek teljes jövedelmét a beteg Szopori Imre hazautazási költségeinek fedezésére ajánlotta fel. Be­lépti dij: $2.20 személyenként.-------o-------AZ 52 ST. THEATRE nem régen nyitotta meg kapuit Ibsen Rosmersholm-jával. Az 52 St. Theatre a The Stagers alapítása, a melynek művészi célkitűzése egye­zik a Theatre Guild-ével: abszolút irodalmi értékű daraboknak a bemu­tatása. Ibsen Henriknek, a halhatat­lan drámairónak most műsoron levő Rosmersholmja bizonyitéka, hogy a szinház igazán és komolyan fogja fel azt a célt, amelyet maga elé tű­zött.-------o-------TELL VILMOS — FILMEN. Május 17-én, vasárnap este mutat­ja be a Cameo Theater a Wilhelm Tell cimü filmet, amelyet Emil Har­der csinált Schiller halhatatlan drá­májából. A Wilhelm Teli minden idők egyik legnagyobb drámai alko­tása. A svájci szabadságharc epo­szát dolgozta fel ebben a drámájá­ban Schiller, amely nem csak a né­met irodalom egyik legnagyobb re­meke, hanem a világirodalom egyik legkimagaslóbb alkotása. A Teli Vil­mos történetét több Ízben próbálták már megfilmesíteni, azonban egyik kísérlet sem sikerült. Emil Harder, a Teli-film amerikai rendezője, két teljes esztendőt töltött ennek a film­nek a rendezésével. A felvételek mind Svájcban történtek, a darab­ban előforduló fegyvereket, kosztü­möket a svájci múzeumok adták köl­csön a film céljaira. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a természeti felvételek olyanok, ami­lyeneknél szebbet nem látott még a közönség filmen. Svájc havas hegy­csúcsai között játszódik a darab, a melynek a művészi értéke méltó lesz Schiller remek müvéhez. Dr. Alex J. Sekely N.D.D.C. Ha beteg és az orvosság nem használt, legnagyobb bizalommal jöjjön hozzám! Bárminemű: fejfá­jás, hátgerinc bajokat, reumát, gyönge vérkeringést, izom- és idegbajokat, krónikus székreke­dést a legújabb villany izzasztó­­fürdö, vilíany-masszirozást, sütést A LEGÚJABB TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT által kezelek. Próbálja meg ön is és győződjék meg. Ha kezelésem nemi használ, pénzét visszakapja. RENDELŐ ÓRÁK: 2—4-ig és 6—8-ig (péntek és va­sárnap kivételével.) —- Külön órák megbeszélés szerint. 1509 First Ave. N. Y. C. (79. u. sarok) Rhinelander 8264 MOLNÁR SÁNDOR hegedűtanár és zeneszerző NÖVENDÉK HANGVERSENYE Május 17-én, vasárnap délután 3.30-kor a Stuyvesant High Schoolban, 345 East 15th Street és First Ave. Jegyek kaphatók Molnár Music Studio, 303 E. 10th St. Tel. Orchard 1958 HALÁSZ OLGA OKL. ZENETANÁR NÖVENDÉKEINEK Nyilvános Hangversenye Május hó 23-ikán, szombaton este 8.15-kor Carnegie Chamber Music Hall, 57-ik utca és 7-ik Avenue. MŰSOR: 1. Sonata, c major, I. movement,W. A. Mozart (Accompaniment by E. Grieg) Doris Maler. Second piano accompaniment: Prof. Olga Halász. 2. Preludium, Rigaudon, E. Grieg, Sidney Telcholz. 3. Song Without Words, g minor, F. Mendelssohn, Mary Lloyd. 4. Concerto, c minor, I. move­ment, W. A. Mozart (Cadenza by Reinecke), Thelma Vera Estagnol. Second piano accompaniment: Prof. Olga Halász. 5. a) Sehnsuchtswalzer, L. v. Beethoven, J. Rogers, Lois Dawson, b) Grazietta, G. Wartenstein, Edna Rosenberg. c) The Little White Mouse, E. Bossi, Aaron Rosenberg, d) Lamentations of a Doll, Cesar Franck, Happy Farmer, R. Schu­mann, Marie Kober, e) Children's Ball, R. Krentzlin, Beatrice Rlemer. f) The Hurdy-Gurdy Man, J. Ro­gers, George Rapee. 6. Violin Concerto, e minor, I. movement, F. Mendelssohn, Irving Argny, Coached by Prof. Olga Ha­lász. 7. Hungarian Composers: a) Four Pieces Based on Hungarian Folk, and Children Songs, B. Bartók, Thelma Vera Estagnol. b) Dance of the Black Keys, A. Siklós, Frances Aderer. c) Watermill, M. Radnat, Gertrude Oberländer, d) Piece on a Hungarian Folksong, B. Bartók, Robert Rapee. e) Serenade to a Doll, S. Bátor, Iceflower, E. Poldini, Beatrice Riemer, f) The Brave Trumpeter, M. Radnai, John Argay. 8. Trio, Pleyel, Violin: Henry Aaron. Cello: Arthur Aaron. Piano: Simon Aaron. 9. Preludes, c minor, a major, b minor, f minor, F. Chopin, Leslie Barna. 10. a) Nocturne, e flat major, F. Chopin, Frances Aderer. b) Hide and Seek (Cache-Cache), G. Pierné, Doris Maler, c) Mazurka, F. Chopin, Adrienne Lampel. 11. Valse, e major, M. Moszkovsz­­ki, Gertrude Oberländer. KNABE PIANO USED Részvételi jegy ára: Egy dollár Kapható Halász Olga stúdiójában: 314 W. 88-ik utca és este a pénztárnál

Next

/
Thumbnails
Contents