A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-16 / 20. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................. $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ......................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 ÉRTHETŐ, hogy az a nagyon okos és nagyon is amerikai beszéd, amelyet Mr. Houghton, az Egyesült Államok londoni követe tartott Londonban, kínos meglepetést keltett az európai nemzetek között. Mr. Houghton azt hangoztatta, hogy Amerika nem adhat kölcsönöket ezentúl olyan országoknak, amelyek nem békepolitikát folytatnak: a háború finanszírozására ne várjon egyetlen európai ország se amerikai tőkét. Az egyetlen Angliát kivéve ezen az alapon Európa számára ma nincs amerikai pénz. Franciaország fegyverkezeik, Németország nem fegyverkezik ugyan, de meglehetősen hangos propagandát folytat az elvesztett területek viszszaszerzéseért, Lengyelországban szinte állandó a háborús feszültség, Csehszlovákia erősen militarista tendenciákat mutat, Magyarországon még mindig nem lehet az irredenta ellen Írni vagy beszélni, Jugoszlávia készenlétben áll, Románia készül a támadásra, amely a szovjet részéről fenyegeti, Bulgária tizenöt év óta háborús állapotok között él, Itáliában és'Spanyolországban katonai diktatúra uralkodik: Ausztriát kivéve az európai kontinensen ma nincs ország, amely ne szeretne amerikai kölcsönt kapni és amely ezt a kölcsönt legelső sorban katonai célokra fordítaná. Ha Európa tisztában lenne az amerikai mentalitással, hamarosan megérthetné, hogy mért kezeli Amerika ezentúl szigorúbban a külföldi kölcsönöket és mért nem hajlandó egy centet se adni azoknak az országoknak, amelyek nem kifejezetten békepolitikát folytatnak. A magyarázat egyszerű: olyan országban, ahol zavaroktól lehet tartani, nem biztos a pénz. Amerikát egyáltalában semmiféle ideális motivum nem vezeti ebben a kérdésben. Egyszerűen arról van szó, hogy a pénz nem biztos olyan vállalatnál, ahol zavarok vannak. Ez az a lényeges pont, ahol Amerika és Európa között olyan nehezen áthidalható ellentétek vannak. Amerika politikája az üzlet, Európáé az ideák politikája. Nacionalizmus, militarizmus, pacifizmus, irredentizmus: eszmék, jelszavak irányit- ' ják ma Európa politikáját, mig Amerika mindezt leegyszerűsítette és a külpolitikájában is nyers üzleti alapon áll. Amerika egyszerűen nem hajlandó üzletet kötni olyan országokkal, amelyeknél attól kell félnie, hogy a befektetés nem biztos. És ezért lesznek kénytelenek lemondani az európai nemzetek a háborús készülődéseikről, ezért lesznek kénytelenek “békés” politikát csinálni: nekik kell a pénz és a pénz megkaphatásának a főfeltétele a béke. Ha jól emlékszünk, körülbelül ez az, amit Károlyi Mihály hangoztatott első canadai nyilatkozatában: Amerikának feltételekhez kell kötnie a külföldi kölcsönöket. Nos, — Amerika ezentúl feltételekhez köti a kölcsönnyújtást és azoknak, akik ellenségei a háborúnak és a békés fejlődés barátai, nincs okuk, hogy sajnálják azokat az európai kormányokat, amelyek — fogcsikorgatva — kénytelenek tisztességes politikát csinálni. BANDH0LZ GENERÁLIS Michigan állam egy kis városkájában, Constantine-ben, május hó 7-én meghalt az az ember, aki a magyar történelem egyik legszomorubb korszakában amerikai katona létére a legnagyobb magyar, a legemberebb ember volt. AMÍG MR. HOUGHTON Londonban élesen és határozottan huzza alá Amerika békepolitikáját, addig a War Department Washingtonban mindent elkövet annak a demonstrálására, hogy Amerika sem egészen ment attól a gondolattól, hogy a háború eshetőségeire fel kell készülnie. Az utolsó hetekben az amerikai flotta hadgyakorlatot tartott Hawai környékén és ennek a hadgyakorlatnak az volt az eredménye, hogy a Csendes Óceánnak ezt a szigetét még jobban megerősítik, még jobb és hatalmasabb flottabázissá építik ki. A lapok azt írják, hogy a sziget nem elég erős arra, hogy egy nyugatról jövő támadás ellen védekezhetnék. Egyetlen hatalom van csak, amely nyugat felől megtámadhatná Hawait: Japán. Amikor Amerika a Csendes Óceánon egyesíti a flottáját, Hawai erődítéseiről és a várható támadásról beszél, akkor arról a háborúról beszél tulajdonképpen, a mely Amerika és Japán között kitörhet. Mi, a kik már keresztül mentünk egy európai háborún, nagyon jól tudjuk, hogy a háborúról csak beszélni kell, — kitör az aztán magától is. Nem használ a békének ez a flottatüntetés, ez a háborúról való vita, a japán háború lehetőségének az emlegetése. Nem nagyon demonstrálja Amerika békekészségét és békeszeretetét, ha azt kell látnunk, hogy Amerika Európának békét prédikál, közben azonban háborúra készül. A JÓZANABB ELEMEK Magyarországon egyre hangosabban követelik, hogy likvidálják végre az emigrációt és “engedjék haza” az emigránsokat. Kétségtelen, hogy rendkívül egészséges lenne az emigráció likvidálása. Erősödnék a baloldali pártok frontja, a külföldön dolgozó erőket a rekonstrukció szolgálatába lehetne állítani és bizonyos mértékben meggyöngülne a külföldi propaganda is a magyar kormány ellen. Mi viszont azt hisszük, hogy nem lehet az emigrációs kérdést likvidálni azon az alapon, hogy “haza engedik” az emigránsokat. Az emigránsok tekintélyes része nem azért nem megy haza, mert nem engedik vagy mert bármiféle büntetéstől fél, hanem azért, mert nem óhajt vagy nem képes egy olyan országban, egy olyan társadalomban élni, amelyben a közszabadságokat egyszerűen elkobozzák. Nem arról van szó tehát, hogy a kormány haza engedje az emigránsokat, tehát mintegy bocsásson meg nekik, hanem arról, hogy az emigránsok bocsássanak meg a kormánynak. Az emigráció egyféle alapon likvidálható: úgy, hogy Magyarországon olyan állapotokat teremtenek, amelyek kívánatossá, erkölcsileg lehetővé teszik az emigránsoknak, hogy haza mehessenek. Az emigrációt ezen az alapon lehet csak likvidálni. Bandholz generálisról akkor, amikor Budapesten a román megszállás alatt megmentette a kifosztástól a Magyar Nemzeti Múzeumot, a magyar nemzet kincseit, történeti ereklyéit — úgy Írtak a budapesti lapok mint hősről, akinek örökké hálás lesz a magyar nemzet, a magyar nép, akinek szobrot kellene állítani, akinek a nevét a magyar iskolákban tanítani kellene, aki megmutatta, hogy bátorsággal csodákat lehet művelni, stb., stb. Bandholz generális, aki tényleg hervadhatatlan érdemeket szerzett, akinek tényleg örökké adósa a magyar nemzet és aki itt Amerikában közvetlenül Magyarországból való visszatérése után — igazán önzetlen céloktól vezérelve — sajtóirodát akart felállítani Magyarország igazának, kulturfölényének propagálására, most meghalt. Meghalt és ma már otthon is tudják, mert fel kell tételeznünk, hogy ha más nem, hát gróf Széchenyi László, Magyarország követe megkábelezte ezt a halálhírt a magyar kormánynak. És mert feltételezzük, hogy megkábelezte, hát kerestük az amerikai lapokban a magyar kormány részvéttáviratát. Kerestük — de nem találtuk. És azt is hittük, hogy Magyarország amerikai követe koszorút helyez majd annak a Bandholz generálisnak a koporsójára, aki odaállt a Nemzeti Muzeum elé, elkergette onnan a románokat és lepecsételvén a Nemzeti Muzeum kapuját, azt Amerika védelme alá helyezte. De a koszorú elhelyezéséről nem Írtak az amerikai lapok semmit, mert valószínűleg Széchenyi László nem helyezett koszorút Bandholz ravatalára. Magyarországról mindig azt mondották, hogy hálás tud, lenni. És ezt joggal mondották, — egészen a legutolsó időkig. Most Széchenyinek köszönhetjük, hogy itt Amerikában a magyart hálátlan nemzetnek fogják tartani. Mégis csak kitűnő diplomata ez a Széchenyi László.
