A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-16 / 20. szám

VOL. II. No. 20. NEW YORK, MAY 16, 1925. EGYES SZÁM ARA: 10c.

______________________________________Szerkesztik: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA >____________________________________

A HÉT, Published Every Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Hates: One Year $4.00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as a Second Class Matter, March 13, 1924, at Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879.

KIK A HAZAARULOK

A magyar kormánynak nagyon kellemetlen lehet, hogy a külföldnek majdnem valamenynyi városában élnek magyar szabadságharcosok — politikusok és újságírók — akik felemelik tiltakozó szavukat az ellen a bűnös és gonosz rendszer ellen, amelyet a fehér ellenforradalom vezetett be Magyarországon és amely immár öt esztendeje tombol és idestova állandó reakcióra rendezkedik be. Fölötte kellemetlen lehet mostanában ez a sortüz, amely a külföldi frontról lövi halomra a magyar reakció sáncárkait, mert különös hevességgel reagál rá a kormány sajtó Magyarországon és a külföldön. A vádak és érvek gránátjaira puskatüzzel válaszol a magyar reakció, a frázisok puskatüzével. A frázis, amely a kormány frontjáról Jövődik az emigráció felé, ma is ugyanaz, mint öt évvel ezelőtt volt: az emigráció a külföldön támadja, “piszkolja” Magyarországot, saját hazáját rágalmazza, tehát hazaáruló. Próbáljunk egyszer komolyan foglalkozni ezzel a váddal, menten minden szenvedélyességtől, minden pártállástól, minden gyűlölködéstől. Próbáljuk elfelejteni egy pillanatra mindazt, ami Magyarországon öt év óta történt, felejtsük el a sorozatos gyilkosságokat, a politikai erkölcs borzalmas sülyedését, a vallásüldözéseket, a kereszténység jelszavaival való csúnya visszaéléseket, beszéljünk egyezer úgy a dologról, mintha nem rólunk, nem a mi dolgunkról, a mi életünkről, a mi szülőhazánkról lenne szó, hanem egy idegen országról, amelynek a politikai viszonyaival szemben könnyen meg tudjuk őrizni az objektivitásunkat.

Az emigráció támadásaival szemben a magyar kormányrendszer első vádja az, hogy az emigránsok a külföldről és a külföldön rágalmazzák a hazájukat. A rágalmazást a büntető törvénykönyv úgy határozza meg, hogy rágalmazást az követ el, aki valakiről olyasmit állít, ami azt a másikat az állítások valódisága esetén a közmegvetésnek tenné ki vagy büntető eljárás megindítását vonhatná maga után. A rágalom lényege tehát a hazugság. Aki igazat mond, az nem lehet rágalmazó. Ha valakiről azt állítjuk, hogy hazug ember és ha be tudjuk bizonyítani, hogy ez az ember valóban több Ízben hazudott, akkor nem rágalmaztunk, hanem megállapítottunk egy tényt. Az emigrációs támadások alapja a magyar kurzus ellen az volt, hogy Magyarországon gyilkosságok, sőt rablógyilkosságok követtettek el, hogy ezeknek a gyilkosságoknak az elkövetőit meg nem büntették, hogy a rablógyilkosok egy része az ország kormányzójának különös kegyét, tüntető barátságát élvezte és élvezi, hogy a kormány hatalmát részben terrorisztikus eszközökkel tartja fenn, hogy a magyar miniszterelnök, amikor a külfölddel szemben demokratikus hajlandóságait hangoztatja, tudatosan hazudik, hogy a kormány politikájának alapja a reakció

és hogy a keresztény kurzus azt jelenti Magyarországon, hogy a zsidóságot üldözik, a kormány tagjai és a kormányt támogató képviselők egy része a bankoktól vesztegetési pénzeket fogad el és a hatalmat egy kisebbség úgy tartja a kezében, hogy a szavazati jog gyakorlásától a tömegeket megfosztja. Ezeket a tényeket itt bizonyítani nem kell, ezek a tények közismertek, bebizonyították mindegyiket a magyar parlamentben, hivatalos jegyzőkönyvek, a magyar törvénykönyv maga bizonyítja ezeket az állításokat. Ezek az állítások voltak az alapjai az emigráció támadásainak. Fölötte valószínű, hogy az emigrációs sajtó e tényeken kívül irt olyanokat is, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. De ha valakiről azt állítjuk, hogy rablógyilkos, és ugyanakkor nem tudjuk bizonyitani azt az állításunkat, hogy ez a rablógyilkos ellopott egy ezüstkanalat is, akkor nem rágalmaztunk, mert hiszen nem az ezüstkanál-lopás a lényeges, hanem a rablógyilkosság.

Nem igaz tehát, hogy az emigráció Magyarországot rágalmazta. Nem igaz, hogy az emigráció Magyarországot piszkolta. Az emigráció megállapított bizonyos tényeket, amelyeket a magyar sajtó csak jóval később állapíthatott meg, akkor, amikor a cenzúra és a terror nyomása kissé engedett.

Nézzük már most a másik vádat : azt, hogy az emigráció Magyarországot támadta és támadja, tehát az emigránsok saját hazájuk ellen hadakoznak. Itt meg kell állani egy pillanatra. Első sorban azt a kérdést kell tisztázni, hogy mit értünk Magyarország alatt ? Micsoda Magyarország? Vájjon mindazt, ami Magyarországon történik, mindenkit, aki Magyarországon él, azonosítani kell-e a haza fogalmával ? Magyarországon is, mint mindenütt a világon, tele vannak a börtönök bűntettesekkel. Vájjon minden magyarnak, aki a külföldön él, kötelessége azt állítani, hogy ezek a bűntettesek mind kiváló gentlemanek és vájjon az az ember, aki a külföldön arról beszél, hogy Magyarországon hány betörő vagy hány csaló van, hazaárulást követ-e el? Ha ez igaz, akkor hazaárulók voltunk mindazok, akik a külföldi sajtóban először kezdtük ki Kun Bélát és társait, akkor épp olyan hazaárulás volt támadni Szamuelly Tibort, mint amenynyire hazaárulás az, ha most valaki Bethlen Istvánt támadja. Végre is mindkettő a hatalom birtokosát jelentette Magyarországon, sőt: igenis, a törvényes kormányt. A bolsevizmus alatt az volt a törvényes kormány, most a Bethlené és ha Haller Istvánból miniszterelnök lenne, akkor ő lenne a törvényes kormány. Vájjon hazaárulás lenne-e megírni Haller István miniszterelnökről azt, hogy Magyarország miniszteri székében egy csaló ül? Vagy, hogy a tételt ad abszurdum vigyük, elképzelhető, hogy Héjjas Iván lesz a törvényes kormány feje. Ez esetben derék vagy nemteT