A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-05-09 / 19. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ................................................. $4.00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára .......................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 STATE DEPARTMENTÜNK külpolitikájának alapja az lett, hogy fenn kell tartani a jó viszonyt a külfölddel, ha szükséges, még súlyos áldozatok árán is. Amikor Károlyi itt volt, a State Department azzal a megokolással nem engedte beszélni, hogy ha Károlyi Amerikában támadni találná a magyar kormányt, ez kétségkívül nem lenne jó hatással az Amerika és Magyarország között fennálló jó viszonyra. Magyarországon rossz néven vehették volna, hogy Amerika szabad földjén Károlyi zavartalanul támadhatja a magyar kormányt, már pedig a magyar kormánnyal való jó viszony értékesebb a State Department számára, mint az amerikai alkotmány. Sajátságos, hogy a State Departmentnek ettől a politikájától maga Coolidge elnök tért el most. Az elnök hatalmas beszédet mondott Washingtonban egy zsidó templom alapkövének letétele alkalmából, a melyben az amerikai zsidóságot és a zsidó vallást ünnepelte. A szabadság és a demokrácia kiépítésében — mondotta többek között az elnök — igen jelentős része volt a zsidóságnak Amerikában. A zsidó ideálokat az amerikai ideálokkal egyeztette össze Coolidge elnök, aki bizonyára nem gondolta meg, hogy ezzel a beszédével milyen súlyos helyzetbe hozta Amerikát. Ha a magyar kormány és Horthy Miklós kormányzó megharagudott volna azért, mert Károlyi elmondhatja a véleményét Amerikában, akkor vájjon mit fog szólni Horthy ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke nagy beszédben dicsérte a zsidókat? Itt már nemcsak egyszerű politikai összeütközésről van szó Amerika és Magyarország között, hanem világnézletek összecsapásáról, — hiszen Coolidge pont az ellenkezőjét vallotta és hangusulyozta annak, amin az egész Horthy-féle rendszer épül. A hivatalos magyar politika öt év óta azon az elven épül fel, hogy üsd a zsidót. Aki ezt az elvet nem vallja, az hazaáruló, elvetemedett ember, zsidóbérenc, zsidócsahos, az emberiség salakja, aki épp úgy a törvényen kívül áll, mint maga a zsidó. Egészen bizonyos, hogy ha Coolidge elnök beszédének a szövege megérkezik Budapestre, a fajvédő újságok a legnagyobb felháborodással utasítják majd vissza ezt a támadást a magyar politika erkölcsi világszemlélete ellen. Nem tartjuk kizártnak, hogy Horthy Miklós ur harcias kormánya utasítani fogja washingtoni követét, hogy magyarázatot kérjen Coollidgetól, sőt az is lehetséges, hogy a magyar flottát mozgósítani fogják és ezzel is nagyobb nyomatékot adnak majd annak, hogy mennyire rossz néven veszik Coolidgetól a zsidóság mellett tartott beszéde. RÖVID HÍREK KOSSUTHVILLERŐL. AZ AUTHORS CLUB, az amerikai szerzők egyesülete lakomát rendezett a minap, a melyen az amerikai irodalom néhány jelentős képviselője szólalt fel. A felszólalások 'egészen amerikai izüek voltak: újak eredetiek és valóban alkalmasok arra, hogy uj utakat mutassanak a maradi európai Íróknak. így az első szónok, Channing Pollock, a “The Fool” cimü darab szerzője, elmondotta, hogy meggyőződése szerint a genialitásnak, az elhivatottságnak semmiféle közvetlen szerepe nincs az Írói sikerben. Ahhoz, hogy valakinek előadják a darabját, kiadják a könyvét vagy elfogadják egy novelláját, nem genialitás kell, hanem salesmanship, ügynöki tehetség. Az ügyes ügynök, mondotta, minden sorát el tudja adni, akár jót irt, akár rosszat, mig ellenben a lángész, aki rossz salesman, hiába házal a kéziratával, képtelen kiadóra vagy producerre találni. Ugyanez a szellem jutott kifejezésre Irvin S. Cobb beszédjében is. Az irás nem tehetség kérdése, mondotta, hanem szorgalomé, gyakorlaté. Az irás mesterség, amelyet épp úgy meg lehet és meg kell tanulni, mint bármilyen más mesterséget. Az iró elolvas száz könyvet és a százból ir egy százegyediket. .. Mindenben aláírjuk úgy Channing Pollock ur, mint Irvin S. Cobb ur szavait. Valóban kitűnő tükrét adták az irodalomnak és az íróknak. De — csak az amerikai irodalomnak. Annak az amerikai irodalomnak, amely épugy mesterség, ipar lett, mint a színház, és a melynek a művészethez épp oly kevés köze van, mint ama gentlemanek rajzainak, a kik a Saturday Evening Post novelláit illusztrálják. Channing Pollock ur müveiben valóban nem az irodalmi érték a csudálatraméltó, hanem az az ügyesség, amellyel ezeket a müveket a producerre és azon keresztül a közönségre rásózza és Irvin S. Cobb ur müveiben is több a mesterségbeli készség, mint a géniusz. Ellenben — amennyire mi ismerjük a világirodalom nagyságainak életrajzát — a géniuszt éppen az jellemezte, hogy irtózatosan rossz kereskedő és páratlanul ügyetlen salesman volt. Ha Anatol Francénak jó salesmanship-el kellett volna kiadót szereznie a munkáira, akkor soha egyetlen regénye nem jelent volna meg. Dosztojevszky, aki talán mégis van olyan nagy regényíró, mint Mary Ellen Reinhardt, ügyefogyott és betegesen szerény ember volt, nem is beszélve Tolsztoj Leóról, vagy Knut Hamsunról, aki a short storyban imitt-amott esetleg mégis elérte azokat a szédítő művészi magaslatokat, amelyek Fanny Hurst Írásait jellemzik. Ha a jó salesmanship tenné a nagy irót, akkor Gothe helyett Reinhart asszonyt kellene tanitani az iskolákban és a Faust helyett “A vörös pimpernel” cimü klasszikus műremeket tanittatni a gyerekekkel. De egy dologban igaza van Channing Pollocknak. Az amerikai irodalom és az amerikai művészet — leszámítva néhány kivételt természetesen — valóban üzlet és amíg üzlet lesz, addig Tolsztojok, Zolák, Mistralok és Strindbergek helyett Channing Pollockjai és Fanny Hurstjei lesznek az “irodalomnak.” Honfoglalás. Az Associated Press jelenti: Az amerikai magyarok egy csoportképe őseik példáját követve Árpád D. Géza vezérlete alatt elfoglalta Floridában a téli kikötő mellett elterülő síkságot és azt Kossuthvillenek keresztelte. Volt ökörsütés is. Visszafelé jövet a honfoglaló társaságból egy ember hiányzott, ami azonban nincs semmi összefüggésben az ökörsütéssel. Esküvő. (Minden külön értesítés helyett.) Mandel Ernő kiváló honfitársunk hűséget esküdött Flor Ida kisasszonynak. Az esketésnél tanúként Székely Izsó és incsenként Előre szerepeltek. A fiatal párhoz, akik nászutjuk célját titokban tartják, Dr. Takar ő. Géza intézett lendületes beszédet. Szálloda megnyitás. Biztos helyről nyert értesülés alapján jelentjük, hogy Zámbor I. Sándor perth amboyi lakosnak, aki szintén részt vett a honfoglaláson, annyira megtetszett az uj magyar város, hogy ott végleg szándékozik letelepedni. Szállodát építtet Kossuthvillen. Az uj vállalatot Csípő Lajos perth amboyi bankár finanszírozta. A tudomány világából. A Smithsonian Institute és a Columbia Egyetem természetrajzi kísérleti osztálya lázas érdeklődéssel várják egy amerikai magyar lapszerkesztőnek korszakot alkotó kísérleteit egy fiatal, azt mondhatnánk gyermek-krokodilussal. Az amerikai magyar lapszerkesztő, aki egyházi és ortográfiái téren is érdemes munkálkodást fejt ki, nemrégiben az ujságirói kötelesség és a magyar becsület parancsszavára hallgatva honfoglalási kirándulás céljából költséget és fáradtságot nem kiméivé Floridába utazott, ahol a hont el is foglalta és Kossuthvillenek nevezte. Sétálás közben egy fiatal krokodilussal találkozott és azt elvitte magával New Yorkba, ahol a lakásán tartja. A lapszerkesztő állandóan tanulmányozza a krokodilt annak a megállapítására, hogy vájjon csakugyan hullajt-e könnyeket. Tapasztalatairól hosszabb tanulmányban fog beszámolni. Szenzációs kísérletek. A kossuthvillei farmerek vezérük és honalapítójuk tanácsára elhatározták, hogy a banán és zöldségtermelésen kívül foglalkozni fognak kakaó termeléssel is. A kakaó, ha megfelelő talajból kerül ki, majdnem semmibe se kerül és jó áron lehet eladni. A tervről kábeltáviratban értesítették Vass József népjóléti minisztert. Gyöngysorok. A “Magyar falu Floridában” cimü incses cikksorozatban irja Mandel Ernő a következőket: “Felejthetetlen lesz ez az ut mindannyiunk előtt, akik ebben a szent, zarándok, honfoglaló útban részt vettünk, mert ez soha az életben nem fog megismétlődhetni.” Igaza van, ezt soha az életben nem meri valaki mégegyszer leimi. Nem, nem, soha! T
