A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-05-02 / 18. szám

8

A HÉT

Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle.

Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton.

ELŐFIZETÉSI ÁRA:

Egész évre ................................................. $4.00

Fél évre .......................................................... $2.00

Egyes szám ára ......................................—.10

Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City.

TELEFON: LENOX 3374

HINDENBURG elnökké választása kétségkívül a reakció győzelmét jelenti Németországban, bár kétségtelen, hogy a tömegek nem politikai ^és világszemléleti szempontoktól vezettetve adták a szavazatukat az agg tábornagyra. Hindenburg éveken keresztül mint nemzeti hős szerepelt a német sajtóban és a tömegek nem képesek belátni, hogy ha valaki nagy ember volt négy éven keresztül, amig háború és monarchia volt Németországban, mért ne legyen nagy ember most is, amikor béke van és köztársaság? Németországnak nincsenek nagy politikusai, államférfiak Rathenau volt az utolsó, aki a tömeg fantáziájára hatni tudott, Marx, a köztársaságiak ellen jelöl tje, nem jelent többet egy szürke és jelentéktelen névnél: meg lehet érteni, hogy a nacionalista Hindenburg kilencszázezer szavazattal többet tudott összegyűjteni magának, mint Marx ur, aki különben sem olyan radikális férfiú, hogy a republikánusok valami nagy lelkesedéssel dolgozhattak volna az érdekében. A német nép különben is meglehetősen éretlen politikailag. A császárpárti propagandának az ad igazi tápot, hogy milyen olcsó volt egy font vaj a császárság alatt és milyen drága lett a republikánus uralomban. A tömegek józan ítéletébe soha sem lehetett bízni, legkevésbé most, amikor az egymást kergető jelszavak sűrűjében képtelen eligazodni a kevésbé fegyelmezett és politikailag iskolázatlan agyvelő. Hindenburg elnök lett, mert az ő neve jelentett valamit a német nép számára, mig az ellenfeléé nem. Ellenben komoly változás nem lesz azért a világpolitikai helyzetben. A fennálló rend sokkal erősebb, mint egy ember és Németország helyzete sokkal meghatározottabb, semmint Hindenburg változtatni tudna rajta még akkor is, ha ezzel a változtatással megpróbálkoznék. Ha még nem jött volna rá, hát hamarosan rá fog jönni erre az igazságra az uj elnök, aki tőle telhetőleg loyálisan fogja szolgálni a köztársaságot. A monarchia visszaállításáról vagy államcsínyről szó sem lehet, a külföld hamarosan be fogja látni, hogy Németországban végső fokon nem változott semmi és a köztársaság épugy meg fog maradni, mint ahogy megmaradt Franciaországban is, amikor a hetvenes évi hadjárat után a harmadik köztársaság első elnöke McMahon tábornagy lett, afranci a Hindenburg. Thiers azt mondotta akkor, hogy az uj köztársaság vagy konzervatív lesz vagy nem lesz. Konzervatívnak, reakciósnak indult pályáján a harmadik francia köztársaság is, miután a forradalmi lázon átesett és nem kell félni tőle: liberális, sőt radikális lesz. A nacionalisták pedig hamarosan rá fognak jönni, hogy Hindenburg se hozhatja vissza a számukra sem a császárságot, sem az elvesztett Elzászt és Keletporoszországot. A fejlődés természetes rendjén nem fog változtatni Hindenburg elnöksége. Semmi sem fog történni, legfeljebb az, hogy a német részvények ára leesik egy időre, ezt pedig elbírják a német részvénytulajdonosok.

VASS JÓZSEF, magyar királyi népjóléti miniszter ur, a keresztény kurzus ötödik évében rájött arra, hogy az Isten nem antiszemita. Ezt a szenzációs felfedezését közölte is Vass József ur Győr város választóival abból az alkalomból, hogy egy antiszemita jelölt mellett kardoskodott, akit Vámbéry Rusztem ellen léptetett fel a keresztény kurzus kormánya. Mi sem természetesebb, mint hogy Vass József urnák ezt a szenzációs kijelentését a magyar kormány valamennyi magyarországi és amerikai lapja sietve adta tovább, megnyugtatván az izraelita közönséget, hogy nem kell többé tartani attól, hogy Magyarország a legcsunyább zsidóüldözések hazája lesz. Ami bennünket illet, mi kevésbé vagyunk elragadtatva Vass József ur kijelentésétől. Abban tudniillik nem is kételkedtünk, hogy az Isten nem antiszemita és nem volt szükségünk Vass József urra, hogy ezt a közismert tényt tudomásunkra adja. Ami az Úristent illeti, ő több ízben kinyilatkoztatta, hogy nem antiszemita, sőt: az ótestamentum számos helyén mint a zsidók Istene szerepel és a zsidókat a kinyilatkoztatás alkalmával is mint kiválasztott népet említi. Azonban Győr város választó közönsége nem is az Úristen politikai meggyőződésére volt kiváncsi, hanem a kormányéra. Azt mindenki tudta, hogy az Isten nem antiszemita, azt azonban, hogy a magyar kormány nem antiszemita, azt eleddig csak Vass József tudta és titokban tartotta egészen mostanáig. A kormánynak azonban nem az a legnagyobb baja, hogy antiszemita, hanem az, hogy az antiszemitizmusán kívül semmiféle más politikai koncepciója nincs, hogy esztendők óta egyebet se csinált, mint a zsidókat üldözte, hogy nem épített, hanem rombolt, hogy nemcsak, hogy nem igyekezett olyan platformot találni, amely a magyar társadalom erőit egyesíti, hanem ellenkezőleg: a társadalmi erőket tőle telhetőleg szétzüllesztette. Nagyfokú Ízléstelenség, hogy Vass József ur pap létére az Isten lényét belekeveri a kurzus politikájába, hogy Ízetlenül az Istent használja fel arra, hogy néhány izraelita voksot megszerezzen. Ez az, ami igazán rávall a “keresztény” kurzusra. Ez az ő kereszténységük: a szájaskodás és a keresztény szó izetlen beleráncigálása a napi politkiába.

“A HÉT” KABARÉJA

Nem könnyű dolog a közönséget kielégíteni. A Hét vacsoráin mindig az volt a panasz, hogy a programm nagyon hosszú, az emberek nem érnek rá táncolni, holott a legtöbb ember a tánc kedvéért jön el. Mi, őszintén megvallva, nem tudtuk eddig, hogy a magyar ilyen táncos nemzet, azonban a tánc barátai addig hangoztatták, hogy tánc kell, mig megcsináltuk A Hét bálját. Erre aztán váratlan meglepetés ért bennünket. Ugyan kérem, mondták, hát programm nem lesz? Kabaré nem lesz? Kit érdekel a tánc?

így alakult ki a gondolat A Hét szerkesztőségében, hogy A Hét bálja után meg kell csinálni A Hét kabaréját. A közönség táncra hajlamos része alaposan kitáncolhatta magát A Hét bálján, a kabarékedvelő közönség viszont bizonyára izgatottan várja A Hét kabaréját, amikor semmiféle jazz-band nem zavarja és amikor a legteljesebb nyugalomban adhatja át magát a zavartalan — kacagásnak.

A Hét kabaréja igazi amerikai magyar kabaré lesz. ötvös Adorján lesz ennek a kabarénak a főrendezője, ami azt jelenti, hogy a kifigurázástól, kivicceléstől senki nem menekül. Ami nevetséges dolog akad az amerikai magyar közéletben — és ugyan mi egyéb akad, mint nevetséges? — az mind tollhegyre és a színpadra kerül A Hét kabaréján. Az amerikai magyar politika, az amerikai magyar közélet, az amerikai magyar színház, az amerikai magyar sajtó: mind bent lesznek A Hét kabaréján és a kicsúfolástól nem menekül meg A Hét sem, amely maga akar példát adni arra, hogy a jókedvű tréfát nem illik komolyan venni.

Egy-két szereplő nevét árulhatjuk csak el egyelőre. Fel fognak lépni A Hét kabaréján Thury Ilona, Kelety Juliska, Eapoch Gitta, Zsolt Ferenc, Ház Miklós mint gyors-festő, kiválóbb színművészeink közül pedig Kende Géza és Lónyay Nándor személyesen. A magánszámokon kívül három darabot is elő fogunk adni: A vonósnégyes cimü tréfát, ötvös Adorján és Kende Géza “Egyleti közgyűlés” cimü kis darabját és Ötvös Adorján “Rizikó” cimü vigjátékát, amelynek a hőse a színházi vállalkozó lesz. Lesznek még aktuális strófák, kis jelenetek, egész sereg magánszám, úgy, hogy A Hét kabaréja igazi monstre-kabaré lesz. Már most jelezhetjük, hogy nincs az a jelentős művésze az amerikai magyarságnak, aki ne szerepelne A Hét kabaréján.

A Hét kabaréja jótékony célt is fog szolgálni: a tiszta jövedelem egy részét a budapesti Világ cimü napilap által felállítandó “Purjesz Lajos szabad egyetem” céljaira fordítjuk. Ily módon bőséges alkalmat adunk a jótékony lelkeknek, hogy a legszebb emberi erényt gyakorolják azzal, hogy minél több jegyet vesznek A Hét kabaréjára.