A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-18 / 16. szám
A HÉT 7 A MA PROBLÉMÁIBÓL — ELMÉLKEDÉS AZ EGYEDÜLLÉTRŐL. —----- írja: Egy egyszerű ember. -----Soha sem tudtam egészen megérteni, még kevésbé megmagyarázni, hogy miért érzi magát az ember, aki predesztinálva van arra, hogy társas lény legyen, annyira egyedül Amerikában még akkor is, ha nem valami hegymögötti bányatelepen, hanem Amerika lázasan verő, élettől nyüzsgő szivében, a nyolc millió lakosú New Yorkban él, ahol soha sincs egyedül. Ha Budapesten, az Andrássy.uton sétáltam — csakúgy magamban — lelki és társaságbeli közösséget éreztem a többi sétálókkal. Szembe jött velem valaki. Személyes érintkezésem nem volt vele. Soha se beszéltünk egymással, de tudtam, hogy a Palermo kávéházba jár, melyik asztalnál ül, pohárban, vagy csészében kéri-e a fekete kávét, mi a kedvenc újságja és érdekelt a sorsa. Ha rossz bőrben volt, sajnáltam. Ha uj ruha volt rajta, észrevettem, megnéztem, sőt magamban véleményt mondtam a ruha szabásáról, a kelméről. Ha egy leánnyal vagy asszonnyal sétált, megfordultam utána, morfondíroztam az eseten. Egyszóval nem volt előttem közönyös az élete érdekelt minden cselekedete, mintha csak barátom, vagy rokonom lett volna. Pedig EUROPA minden országának összes hires KÜLÖNLEGESSÉGEI állandóan raktáron vannak az IDEAL ismert üzletében Importált cukorkák, magyar, osztrák, Egyiptomi és német cigaretták és pipadohányok. Pischinger torta, brindza, ruszli, valamint Lohse-féle liliomtejszappan, stb. IDEAL SPECIALTY HOUSE 1505 THIRD AVENUE A 85-ik utca sarkán FRISSEN ÉRKEZETT KARSLBADI OSTYA dobozonként (12 drb.) 90c. nem ösmertem, a nevét se tudtam. Itt is szoktam sétálni a Broadwayn vagy a Fifth Avenuen. Emberek jönnek velem szemben. Rájuk se nézek, ők se vetnek ügyet rám. Úgy megyünk el egymás mellett, mintha két különböző világrészen élnénk. Semmi közünk egymáshoz. Nem nézek senkinek az arcába. Csak megyek, magamban, egyedül, teljesen egyedül, bár ezren tolonganak körülöttem. Mi ennek az oka? Miért nem éreztem magam egyedül az Andrássy-uton és miért érzem magam egyedül a Fifth Avenuen. Az Andrássy-uton csak néhány esztendőt éltem, New Yorkban már húsz esztendőt. S mégis egyedül vagyok. Nagyon furcsa. Nagyon nem értem. * Amikor otthon éltem, nagyon gyakran találkoztam barátokkal, ösmerősökkel. Nem a rendes kávéházi társaságot értem, akikkel naponta pontosan, programmszerüen együtt voltam, hanem azokat, akikkel véletlenül kerültem össze: az utcán, a színházban vagy egy vendéglőben. Karon fogtuk egymást és beszélgettünk. Annyi mondanivalónk volt, pedig nem történt semmi érdemleges. Itt is találkozom néha barátokkal, ösmerősökkel. Az utcán, a subwayn) egy felhőkarcoló elevatorján vagy egy szálloda lobbyjában. Köszöntjük egymást csak úgy egy hallóval, messziről. Nem érzek valami nagy vágyat a vele való beszélgetésre. Félek az azzal járó fáradtságtól, félek, hogy hozzám jön és kell vele beszélni. Csakugyan jön. Megkérdi, hogy vagyok, mi újság. Azt mondom, hogy nincs semmi különös. Most csend következik. Állunk egymással szemben és nincs miről beszélgetnünk. 0 azt mondja, hogy downtown megy. Én azt, hogy ellenkező irányba megyek. Pedig nem igaz, hazudtam, én is arra tartok, amerre ő és ravaszul, vigyázva átmegyek a túlsó oldalba, várok inkább pár percet, csakhogy ne kelljen vele együtt menni és erőltetetten beszélgetni. Pedig nem is ellenszenves ember, nincs ellene semmi kifogásom. Mégsem akarom. Vagy itt van. egy másik gyakran megismétlődő eset. Minden reggel ugyanarról a subway állomásról utazom az irodámba. Minden nap ugyanabban az időben mert mi itt 9 Amerikában rendes, pontos emberek vagyunk. Azon a vidéken, ahol én lakom, egy pár barátom is lakik. Találkozunk a subway állomáson. Én meglátom őt. Hamar elbújok előle. Figyelem, melyik kocsiba száll, nehogy történetesen én is abban próbáljak helyet szerezni. Ha azután egyszer nem sikerül a búj ócska, egy kocsiba, egymás mellé kerülünk és néhány kérdést intéz hozzám, az első három kérdésre meg megfelelek, de azután bocsánatot kérek tőle; ne vegye rossz néven, el kell olvasnom az újságot, csak a subwayn jutok hozzá, stb. És ott ülünk egymás mellett, ketten, barátok, mindegyik a maga újságjába temetkezve, szótlanul^ sőt kissé boszszankodva. Mi ennek az oka? Miért tudtam otthon minden udvariassági kényszer nélkül, szívesen, órákig valakivel elbeszélgetni és miért nem tudok itt? Nagyon furcsa, nagyon nem értem. * Vagy két hónap előtt a Carnegie Hallban voltam Dohnányit meghallgatni. Halmi Arthurnak, a mi nagy piktorunknak, a közelben, néhány háznyira van a műterme. Már rég nem láttam. Gondoltam, felmegyek hozzá. Megjegyzem, hogy amikor mind a ketten Berlinben éltünk, csaknem naponta láttuk egymást. Felmentem hát hozzá. Megmutatta az uj képeit, csomó megkezdett portrét. Sokat, nagyon sokat dolgozik. Ebédelni sincs ideje. Elbúcsúztunk azzal, hogy telefonálni fogok és egy hét múlva valamelyik este együtt vacsorázunk. Nagyon szeretem Halmit. A beszélgető, sétálni szerető emberek közé tartozik és már előre örültem ennek a tervbe vett vacsorának. Milyen szép lesz a régi időkről, a berlini műteremről, az Aschin-LLOYD JEGYEK ODA—VISSZA LESZÁLLÍTOTT ÁRON BRÉMÁN ÁT MAGYARORSZÁGBA Harmad osztály, csak kabinok Itt lakó idegeneknek, ha 12 hónapon belül térnek vissza, nincs nehézségük a partraszállásnál. 32 Broadway, New York, vagy a helyi ügynöknél. gerről, Krausz bácsiról, a Kerkau kávéházról elbeszélgetni. Azóta nyolc hét múlt el — és én nem telefonáltam Halminak. Többször a kezembe volt már a kagyló, hogy na, most felhívom. Nem. Ma este nincs időm, holnap nem mehetek, mert holnapután sok dolgom lesz, majd máskor, a jövő héten. És elment nyolc ilyen jövő hét és azóta sem láttam Halmi Arthurt. Talán jövő évre, ha majd Dohnányi megint hangversenyez a Carnegie Hall-ban. Mi ennek a magányosság keresésnek, a kellemes találkozások elkerülésének, az állandó jövő hétre való halasztásnak az oka? Miért kerestem csaknem naponta Berlinben Halmi Arthurral a találkozást és miért nem keresem itt. Pedig Halmi Arthur.se változott megi, én se vagyok más ember. Nagyon furcsa ez hiába. Érdemes lesz 9 rajta elmélkedni. Megpróbáljuk a jövő héten. Pollachek Zoltán TMe*éd 70 Wall St., New Yorki irodáiban amerikai és európai patentot szerez mindennemű találmányról. Kedd és csütörtök este MM 5 W. 03 St., New Yorki ! ^ B Tel. Columbus 4134 Cim | 4% Kamatot fizetünk április hó l-től kezdődőleg mindazon betétek után, amelyek ÁPRILIS 20-IG nálunk elhelyeztetnek. Schwabach Bankház 1345 FIRST AVENUE 72-ik utca sarok NEW YORK, N. Y.
