A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-11 / 15. szám
A HÉT 6 Első Nagy Lajos barátom és egykori országos pénztári kartársam a múltkoriban érdekfeszitő cikksorozatot irt A Hét hasábjain az antiszemitizmussal való találkozásairól. Nekem is voltak ilyen találkáim és e találkákon nem mindig voltam a dolgok olyan nyugodt szemlélője, mint Nagy Lajos. Dr. Boros Alán győri bencés pap azt hiszem élete végéig meg fog emlegetni egy ilyen találkát, az igaz, hogy én is. Győri barátaim még emlékezhetnek arra a szenzációs esküdtbirósági tárgyalásra, amellyel e találka befejeződött. De én ezúttal első találkozásomat akarom megírni, amely felette tragikus volt, minthogy váratlan és heves elnadrágoltatásommal végződött. Mindössze 8—9 éves kis fiú lehettem, és egyéb barátaim között volt egy hasonló korú barátom, Schwartz Sándor nevezetű, egy taplósapkakészitő és bérkocsitulajdonos fia. Szomszédok voltunk. Ezen a réven alapos szemléleti oktatásban volt részem a taplósapkakészités titkairól, továbbá ha papája, a városka egyetlen bérkocsijának tulajdonosa valami fuvarból hazajött, Sándor barátommal kifogtuk a lovakat, és lóháton kocogtunk a Labore folyóhoz, megitatni a jámbor gebéket. Vidám állapot volt ez, különösen vakációban. De néha hirtelen hadiállapot tört ki köztünk, amelyet gyors összeütköKamatot fizetünk április hó 1-től kezdődőleg mindazon betétek után, amelyek ÁPRILIS 20-IG nálunk elhelyeztetnek. Schwabach Bankház 1345 FIRST AVENUE 72-ik utca sarok NEW YORK, N. Y. az antiszemitizmussal A HÉT számára irta: ANDORRA SÁNDOR zés követett. Egy ilyen alkalommal, a közösen levert vadgesztenyék elosztásánál összekapva, egymást alaposan elvertük. Sándor aztán átugrott a kerítésen a maga portájára, a hová már a kezem el nem érhette. De elérte a hangom és én torkom szakadtából ordítottam feléje a népszerű csatakiáltást: büdös zsidó! büdös zsidó! Barátom ugyanis, szüleivel egyetemben, amint talán eddig is sejteni méltóztattak, a nem rendezett vallásu emberek közé tartozott. Máig is eltűnődöm rajta, miért jegecesedett ki nálunk egyegy jelző, amivel bizonyos fajokat illettünk. A német például mindig huncut. A világért nem mondta volna senki: büdös német. A tót miért “nem ember”? A zsidó az “büdös”. Talán mert az egyszerűbb zsidó, akivel az egyszerűbb nép érintkezett, aránylag sok hagymát eszik és ennek bizony szaga van? Ez valószínű, minthogy a nem sűrűn tisztálkodó parasztnak is szaga van és mondják is, hogy büdös paraszt. A Zsilinszky Endre által agyonlőtt Achim Andrásnak, amikor az úri parlament mandátumától megfosztotta, ezzel a jelzővel sikerült megválasztatnia dr. Pető Sándor pesti ügyvédet. Achim elég korrupt ember volt maga is, összepaktált tehát Petővel, magyarán, eladta neki a kerületét. Igen ám, de a békéscsabai parasztok nem igen akarták vállalni Pető Sándort, mert hogy zsidó volt. Zsidó viselje a képüket az országházban? Azt már nem, még ha Achim András mondja is. Achim látta, hogy baj van, a kerületi értekezlet nem áll kötélnek. Felállt tehát és a következő rövid beszédet mondotta: Elvtársak! A magyar úri parlament nem tűrte meg tagjai sorában a büdös parasztot. Mutassuk meg nekik, hogy küldünk helyébe egy büdös zsidót. Irtózatos éljenzés tört ki és dr. Pető Sándort egyhangúlag megválasztották. A “büdös” jelző egyébként nem becsületsértő kifejezés egy háború előtti nagyváradi járásbirósági Ítélet szerint. Két nagyváradi szatócs, egyik keresztény, a másik zsidó — konkurrensek, összevesztek s a keresztény szatócs sűrűn illette a nagy nyilvánosság előtt a fenti jelzővel zsidó kollégáját. Mire az utóbbi ment a járásbíróságra és becsületsértés címén panaszt tett. A bíró azonban, ugylátszik, már egy eljövendő kurzusbiró, fölmentette a keresztény szatócsot azzal az indokolással, hogy a “büdös” jelző lehet egy testi minőség megállapítása, de önmagában véve a becsületet nem érinti. — Megnyugszik az Ítéletben? kérdezte a panaszost a biró. — Meg, büdös biró ur, válaszolt ez, és a biró egy nagyot nézett, egy nagyot nyelt, de egy szót sem szólhatott. Most mondta ki Ítéletben, hogy a jelző — amely aztán ráragadt, nem becsületsértő. iSzóval én torkom szakadtából ordítottam a hires jelzőt Sándor barátom félé és a harc hevében bizony nem vettem észre, hogy valaki a hátam mögé került és keményen galléron ragadott. Dühösen fordultam meg. Ki mer hozzám nyúlni? Hisz azt egyszerűen agyoncsapja az apám! De jaj, aki olyan keményen nyakon fogott, az maga az apám volt. A hivatalból jött. Az apám sohasem vert meg eddig. Az anyám elég gyakran elvert, de hát ez nem számított. Az első egy-két ütés után elszaladtam, testileg nem nagyon fájt, lelkileg meg, analyzáló természetű voltam már akkor is — női eltévelyedésnek minősítettem az egészet. És rokonhölgyek eltévelyedései fölött illik szemet hunyni, állapítottam meg fölényes gavallériával. Végre is nő, nem tudja mit cselekszik. De az apám az más volt. És most nem valami barátságos képet mutatott. — Hát te irtózatos undorító ronda gazember te! Nekem a fülem hallatára kiabálod valakire, hogy büdös zsidó? A föld “nem hordott eddig ekkora gazembert a hátán, mint te! Hát ezért tanítalak én téged, hogy minden ember egyforma? Eddig nem ütöttelek meg soha, de most emlékezni fogsz erre, hogy ne halljak tőled többé ilyet. És becipelvén a galléromnál fogva, feldobott az ágyra s nyugalmazott megyfapipaszárainak egyikével jó néhány éles csapást mért kevésbé nemes ülő szervemre. Ott hasaltam az ágyon. A török piros posztóágyteritő furcsa mintái még most is a szemeim előtt. Figyelmesen néztem őket, mintha ez volna a legfontosabb a világon. És tűnődtem a történteken. — Gyere ebédelni! Koppant jéghidegen az anyám szava. Még ez is? gondoltam magamban. Mit vétettem neked? Most persze szövetségben vannak ellenem! Ahelyett, hogy vigasztalna, vagy valami enyhítő balzsamot, fügét, egy kis mazsolaszőlőt adna az omló vérü sebre, hát csak úgy: gyere ebédelni! Megállj, hütelen kígyó! Fogod még mondani: eregyj fiacskám, hozz a boltból négy krajcárért ecetet. Hozz föl a kamarából egy kis aprófát. Eredj tejért. Várhatod. — Ne mondjam még egyszer, szólt az anyám. Lemásztam az ágyról. Ezek képesek nélkülem megebédelni! Holott lekváros metélt van törött dióval! Jó volna ugyan egy jó darabig rájuk se nézni, ha például savanyu káposzta volna, amit ki nem állhattam. így azonban megalkudtam, föltevén magamban, hogy az ebéd utáni kézcsók olyan jéghideg lesz, hogy az minden lesz, csak nem kézcsók. Ez volt az én első találkozásom az antiszemitizmussal. És azóta is mindig méregbe jövök, ha a zsidókat bántják. H ÓLTAÖ FÉRFIAK! VÉDEKEZZETEK! Fertőző nemi betegségek ellen! áWk tfinp HURUT BIZTOS VÉDELEM!! óvszer Férfiaknak! Minden Patikában vagy S A N-Y-K I T Tube 35c. Kit (4’s) $1 Dept. B., 92 Beekman St. ,New York.
