A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-04 / 13. (14.) szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ................................................ $4 00 Fél évre .......................................................... $2.00 Egyes szám ára ........................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. TELEFON: LENOX 3374 NEW YORK Stateben minden évben sok-sok ezer ember esik áldozatul automobil szerencsétlenségnek. Ezeknek a katasztrófáknak legalább kilenc tizedrésze úgy történik, hogy á vasút nyílt pályán metszi az országutakat. Sehol, semmiféle országban ezen a világon nem fordulhat elő, hogy a vasút pályáját legalább egy sorompó ne zárná el és ne történnének egyéb óvatossági intézkedések is annak a megakadályozására, hogy a kocsik és autók belerohanjanak a biztos halálba. Amerikában azonban olcsó az emberélet, sokkal olcsóbb, mint a sorompók építése, és mert az élő vasúttársaságoknak sokkal nagyobb összeköttetésük volt a törvényhozásban, mint a halott áldozatoknak, semmiféle törvény nem kötelezte a vasutakat arra, hogy sorompókat építsenek oda, ahol a vasút nyílt pályán metszi az országutakat. Most végre, amikor már legalább százezer embert nyakazott le a száguldó guillotine, Smith kormányzó törvényjavaslatot terjesztett az assembly elé, amely arra kötelezi a vasutakat, hogy bánjanak kissé méltányosabban az idegen emberélettel és töltéseken vezessék a vasutakat az útkereszteződések fölött. Minden józan emberi elme azt mondaná erre, hogy ezt már régen, sok évvel ezelőtt meg kellett volna csinálni; minden józan emberi elme feltételezhette volna, hogy ez lesz az a törvényjavaslat, amely ellen egyetlen képviselő nem fog felszólalni. Nem igy történt. A republikánus képviselők, a kik az albany-i parlamentben többségben vannak, le akarták, szavazni a javaslatot. Azaz: azok az urak, akik a mi, az én és a te szavazatoddal kerültek be a törvényhozásba, úgy gondolkodtak, hogy inkább néhány milliót meg kell takaritaniok a vasúttársaságoknak, semmint lehetővé tegyék a mi számunkra azt, hogy védekezhessünk a halálthozó lokomotív ellen, amely kint, az országúton, minden pillanatban alattomosan lecsaphat ránk. Nincs a világon még egy ország, ahol ez megtörténhetnék, nincs a világon még egy ország, ahol a közvélemény felháborodása el ne söpörné azokat az embereket, a kik tízezernyi emberélet feláldozásával óhajtanák megszolgálni a sápot, amelyet a vasúttársaságoktól kaptak vagy várnak. Nem lényeges, hogy Smith kormányzó javaslata mégis csak keresztülment az utolsó pillanatban, nem lényeges, hogy a javaslat végül megkapta a szükséges többséget. A lényeges az, hogy százszámra akadtak képviselők, akik ennek a javaslatnak ellene szavaztak és hogy ezek az emberek, ha holnap alkalom adódik rá, megint feláldozzák a te életed és az én életem, hogy a nagy vállalatoknak szolgálatot tehessenek. Az a sok millió ember pedig, aki minden négy évben szavaz, legközelebb megint csak le fogja adni a szavazatát arra a republikánus listára, amelyen ott vannak ama férfiak nevei, akik a szavazókat hajlandók voltak odadobni prédául a száguldó lokomotív elé.. T T G'Y LÁTSZIK, az amerikai közvélemény so^ ha nem tudhatja meg, mik voltak azok a bizalmas információk, amelyeknek az alapján Károlyi Mihálynak megtiltotta az amerikai kormány, hogy politikai beszédeket tarthasson amerikai tartózkodása alatt. A sajtó minden éles kritikája, a szenátus vezető tagjainak minden határozott kívánsága sem volt elegendő ahhoz, hogy a State Department nyilvánosságra hozza: miféle adatokat kapott Károlyiról és kiktől kapta ezeket az adatokat, amelyeknek az alapján felfüggesztette a szólásszabadságot? Oroszországot, Olaszországot és Magyarországot kivéve nincs a világon az az ország, ahol ez az eset megismétlődhetnék. Nincs ország a világon Amerikát kivéve, ahol a parlament kívánsága fölött ilyen egyszerűen napirendre térhetne a kormány, ahol lehetséges volna, hogy a kormány bizonyos titkos adatokra hivatkozzék, amelyeket a szenátus minden sürgetése dacára sem hajlandó nyilvánosságra hozni. Nem lehet csodálkozni azon, ha ezek után nem akad olyan gyermekded kedélyű ember Amerikában, aki elhinné Hughes, Kellogg és Castle uraknak, hogy egyáltalában vannak adataik, hogy egyáltalában kaptak “információkat” Károlyiról, ha csak nem azokat a bizonyos pesti kurzushazugságokat, amelyeket Széchenyi ur duruzsolt a fülébe Hughes urnák, aki bizonyára nem volt teljesen tisztában azzal, vájjon Károlyi egy bolseviki hóhérnak, vagy egy magyarországi hegységnek a neve-e ? Lehet, hogy Angliában, Franciaországban vagy Németországban nincs “demokrácia”, — de viszont egészen bizonyos, hogy ezekben az országokban ha egy miniszter nem hajlandó a parlamenttel közölni bizonyos adatokat, amelyeknek a közzétételét a parlament követeli, az a miniszter a legközelebbi huszonnégy óra alatt ép oly bizonyosan röpül a miniszteri székből, mint amily bizonyosan Kellogg ur bent marad a miniszteri székben, a Károlyi-ügy dacára is. Ezen az alapon érdekes téma lenne egy százpercentes amerikai iró számára, ha megvizsgálná: vájjon valóban érettebb-e politikailag Amerika, mint Európa és hol érvényesül jobban a törvényhozásban és az adminisztrációban a népakarat: itt-e vagy abban a lenézett Európában ? PESTI MOZAIK Mindig azt halljuk, azt olvassuk, hogy Budapesten nagy a nyomor, a szegény embereknek nincs betevő falatjuk. Van Budapesten egy nagyon nemes intézmény, az Ingyen Kenyér Egyesület, a melyet közadakozásból tartanak fenn. Ez az intézmény ingyen ad kenyeret huszonöt esztendeje azoknak, akiknek nincs kenyerük. Éppen ezért a belügyminiszter a gyűjtési engedélyt hivatalos rendeletben megtagadta ettől az egyesülettől, a népjóléti miniszter és a főváros pedig a hatósági liszt kiutalását tagadta meg tőlük. Indokolás: az Ingyen Kényé ? Egyesületet szabadkőművesek alapították. Weitzner Lajos zsidóvallásu, 1896-ban született Erzsébetfalván. Tehát Magyarországon született, ott járt iskolába, ott anult és ma is bórgyári hivatalnok Budapesten. Csak magyarul tud, soha az ország határain túl nem volt. A budapesti rendőrség ezzel szemben megállapította, hogy lengyel honos, mert az apja, aki már rég meghalt, Lengyelországban született ős ezen az alapon kiutasította Magyarország területéről azzal, hogy menjen Lengyelországba. A lengyel követség nem adott neki beutazási engedélyt, mert szerinte Weitzner, aki Erzsébetfalván született, magyar honos. Hova menjen most Weitzner Lajos? Ez már egy igazi cross-world puzzle. A budapesti Apollo színházban kabaré előadásokat rendeznek és két művésznő a star: Sólyom Janka és Szőllősi Rózsi. Amig a Rózsi nem lépett fel, a Janka magánszáma a műsor második részében szerepelt. Most az igazgatóság Sólyom Jankát tette az első részbe, Szőllősi Rózsit a másodikba. Ebből baj lett. Sólyom Janka nem akart az első részben fellépni. A színház most port indított ellene. A budapesti lapok megírják, hogy választott birós% fog ítélkezni a furcsa kabarépörben. Sajtóhibát érzünk: a budapesti lapok kanapépört akartak Írni. Hir egy budapesti lapból: A Somogymegyei Takarékpénztártól Sebők József 30 éves banktisztviselő 434,000.000 koronát sikkasztott és megszökött. A sikkasztó százhatvan cm. magas, sovány, haja sötétszinü, beszédközben jobb szemével hunyorgat. Meg azt is rossz névén veszik Sebők Józseftől, hogy hunyorgit! Hát még csak ne is hunyorgass m? Serenissimus Ő Fensége rendjelekkel fogja kitüntetni mindazokat, akik A HÉT udvari báljának sikere érdekében fáradoztak.
