A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-04-04 / 13. (14.) szám
A HÉT 3 A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG A HÉT számára irta: YARTIN_ JÓZSEF Ha valami évszázados vagy évezredes históriáról, eseményről, legendáról, fölfogásról kisül, hogy éppen nem úgy történt, hanem amúgy, vagy nem úgy áll a dolog, hanem amúgy, akkor a tudós, aki nagyhírű egyptológus, de taplószinü kopasz ember, akinek semmi érzéke sincs a romantikához, Cleopátrát, Egyptom szépséges királynéját, Marcus Antoniusnak barátnéját, Shakespeare egyik halhatatlan drámájának hősnőjét revideálja. Azt mondja, hogy nem csalódott szerelem miatt maratta meg magát egy viperával, hanem mert azt hitte, hogy ezáltal istennői hatalma lesz. Azt hisszük, hogy az ő esetében ez egyre megy. Akkoriban Alexandria egyetlen beauty pari or j ától sem remélhetett eredményt, mert Cleopatra akkor már harminckilenc esztendős volt, s lévén ő egyptomi görög hölgy, akinek ősei, a Ptolemaeusok már kétszáz év óta ültek a forró Egyptomnak trónján, kétszeresen korán érő némber volt, vagyis legalább ötvenöt évesnek látszhatott. Ha a kigyómarástól istennői erőt remélt, akkor voltaképen ahhoz remélt bájt, varázst, hogy a győzelmes Julius Caesart megigézhesse, aminthogy egyszer már sikerült is neki. Különös jelenség, hogy ami a históriában nagyon színes, misztikus, regényes, arról később rendesen kisül, hogy fake, nagyítás volt. Mily szép és regényes Róma alapítóinak, Romulusnak és Remusnak a históriája. A rideg tudósok szerint nemcsak hogy nem volt igaz, de ez a két ur nem is létezett- Mily szép a Teli Vilmos esete az almával. Nem igaz. Mily jellemző a nagy Washingtonra a kis balta és a csemete cseresznyefa. Nem igaz. Mily hősiesen hangzatos Cambronne tábornoknak az a kijelentése, amelyet a Waterlooi csatában az őt körülvevő angoloknak vágott oda, akik őt megadásra szólították fel. Dehogy is azt mondta, hogy a gárda meghal, de magát meg nem adja. Egészen mást mondott. Azóta is Franciaországban egy bizonyos tárgyat úgy fejeznek ki finoman, hogy: le mot du général Cambronne. Mot annyi mint: szó. Mily érdekes és misztikus kor volt a zsidó pátriárkáknak, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak a kora, amikor Jehova sorra látogatta őket, s Ábrahámnál meg is ebédelt- Akármennyire szent igaz is ez (mert hiszen a biblia mondja), tudós modern rabbik azt mondják, hogy a pátriárkák nem is léteztek, s mythos az egész históriájuk. Ha a múltnak regényes históriáit, naiv vagy szándékos ferdítéseit mind revideálni akarnók, e célra egész bizottságot kellene kiküldeni. S kezdeni kellene az iskolai könyveken. A magyar história is tele van ily maszlagokkal. A magyarok győzelmes csatáiban tízezer magyarral mindig legalább ötször annyi török harcolt, s mégis a magyarok győztek. Pedig a török is derekasan tud verekedni. De itt legalább visszakapjuk a kölcsönt, még pedig megtetézve, mert viszont a török históriai könyvekben a padisah csapatai mindig legalább húszszor annyi hitetlen fölött győztek. Nándori ej érvár (sajnos most Belgrádnak hivják) védelmekor Dugovics Titusz hős magyar vitéz másképp nem bírván egy a falakra fölhatoló törökkel, magáva Irántotta őt a mélységbe. Először is Dugovics nem magyar volt, hanem horvát, másodszor pedig a dulakodás hevében mindaketten lepottyantak a széles várfal tetejéről. Mielőtt Zrínyi Miklós kirohant volna Szigetvárból, elsütötte a nagy ágyút, mely mindenféle vasdarabokkal volt töltve, s a hídon előnyomuló törökök közül éppen hatszázat ölt meg- Az az ágyú nagyon hosszú volt (mása látható a magyar Nemzeti Múzeumban), de csak akkora nyílással, mint egy csecsemőnek a feje, s ha nem hatszáz, hanem csak hatvan törököt ölt meg, az is nagyon szép cselekedet volt tőle. De még maga a pozitív, exact tudománynak is nagy tévedései vannak, s ezek is revízióra szorulnak. Mikor a tudomány úgy osztályoz, hogy volt kőkorszak, vaskorszak, bronzkorszak, az ember azt hajlandó hinni, hogy például a kőkorszak (a barlanglakó emberek kora) egyenletes és általános volt az egész világon, vagyis amikor Németországban kőkorszak volt, akkor kckorszak volt Franciaországban, Szibériában, Kínában, Indiában, mindenütt. És az emberiség rendkívül kezdetleges és egyformán kezdetleges volt mindenütt. Vagyis félvad. De vájjon a barlangban lakás föltétlenül kezdetlegességre valle? Hogyan kerültek a franciaországi cro-magnoni barlangnak a csiszolt falára azok a bámulatos anatómiai megfigyelésü mammuth-, ősbölény- és lóalakok, amelyek oly művésziesen tökéletesek, hogy bevették őket a mütörténelmi könyvekben. Az a nép, mely mammuthagyarra oly tökéletes iramszarvasokat vésett be s a mélyedéseket valami fekete festékkel töltötte ki, nem lehetett oly fejletlen értelmű, mint általában hiszik. S ha a cro-magnoni korszak emberei Franciaországban barlangokban laktak, miben laktak ugyanakkor a többi népek, a világ többi részeiben ? A svájci tavak szélén cölöpépitmények talapzataira akadtak a mederben. Tehát volt cölöp-korszak. A keletázsiai hollandi gyarmatokon, Jáva, Szumatrá szigeten még most is cölöpökre épitett oly házakban laknak a benszülöttek, amelyek egy-két yárdnyira vannak a viz fölött, hogy védve legyenek krokodiloktól, tigrisektől s ellenséges törzsek támadásaitól. S ha több tízezer esztendő múlva e cölöpfalvaknak a talapzataira, a mederbe sülyesztett hatalmas gerendáira akadnak, az akkori tudósok is azt fogják mondani, hogy a mai korszak a cölöpépitkezés korszaka volt ? E sorok írójának szülőföldjén a Tiszának a partja egy helyütt kis dombbá magasodik. A dombba két-három barlang van vájva, s mindegyikben egy-egy halász lakott. Egy-egy barlangban nem volt más, mint háló, ennek úsztató fái, földből vert s hanttal beborított fekvőhely s egy primitiv tűzhely kormos fazékkal s mindenféle (szintén primitiv) szerszám a halászáéhoz- A cro-magnoni barlangok “berendezése” semmivel sem lehetett kezdetlegesebb. S ugyanakkor, amikor a magyar cave manek e barlangokban laktak, Budapest, Páris, London és New York is volt a világon, s nagy civilizációk és kultúrák virágzottak mindenfelé. Erős revizióra szorul tehát a tudománynak az a szokása, hogy egy-két leletből általános következtetéseket von le. Az emberiség fejlődése sohasem volt egyforma, egyenletes és általános. Egyik helyütt primitiv civilizáció kezdődött, ugyan akkor másik helyütt évezredes civilizációk úgy romba dőlhettek, hogy városaiknak a helyét és a nyomát sem lehet találni. Most csak elég nagy civilizációban és kultúrában éljük napjainkat. De ugyanakkor, a mikor New Yorknak hét millió lakosa van, amikor a fehér világban oly pompázó az irodalom és művészet, oly széditőek a tudomány eredményei, ugyanakkor átfúrt fülü és orrú meztelen vademberek vadásznak egymásra Borneoban. Végezetül pedig hadd álljon itt egy oly revízió, amelyet e sorok írója eszelt ki csodálatosan éles elmével. Azt hiszi, sikerült revideálnia a struccot, mely ősrégi mondás szerint a homokba dugja a fejét, hogy ne lássa az őt üldöző arab lovast- Először is a strucc nem a homoksivatagon él, mert ott semmi sem terem az ő telhetetlen gyomrának. Másodszor pedig kétségbeesett menekülése, órákig tartó nyargalása közben eltikkad, liheg a melegtől. Mivel pedig menekülés közben nem talál vizet, hatalmas lábaival pillanat alatt gödröt kapar a földben, hogy ennek át sem melegedett, hűvösebb, nyirkosabb rétegébe ledugva a fejét, kissé lehűthesse magát. Vitárius Béla ORVOSI MÜKÖTSZERÉSZ (SPECIALISTA) 220 E. 80th ST., NEW YORK, N. Y. vagy 217 WASHINGTON ST. HOBOKEN. Készít mérték után jótállással, kizárólag elsőrendű minőségű sérvkötőt, gummi hasfüzöket, ortopédia támgépeket, lúdtalpbetétet és minden e szakmába vágó munkát. Lelkiismeretes, szakszerű felvilágosítás és kiszolgálás. — Keressen fel személyesen vagy Írjon a fenti cimre.
