A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-10 / 2. szám

Nyílt A HÉT 6 Levél a Szerkesztőséghez! (A MAGYAR ÍRÁS SZENT ÉRDEKÉBEN.) Kedves Kende: Lapod egyik múlt számában hozzád intézett Nyílt Levél je­lent meg Halász György úrtól. Te cikket kértél tőle a Kará­csonyi Számba, ő azonban nem magán utón hárította el magá­ról a megtiszteltetést, hanem — hogy mindenki tudomást szerezzen az ő elhatározásáról, — Nyilt Levélben magyarázta meg neked, hogy miért nem ir. Első sorban azért nem, mert “még A HÉT hasábjait is ö Ír­ja “tele?” Szóval minket, la­pod rendes cikkíróit kutyába se vett ennek a szokatlan hang­nak tulajdonosa. Nem tudnál némi fölvilágositást adni arról, hogy mit szokott “teleirni” ? Mondd kérlek, öreg ez az ur, vagy fiatal? Mert én még lá­tásból sem ismerem, s igy fo­galmam sincs róla, hogy mily jogon bácsiz le engem. Talán mert én is szoktam írni? Fia­tal óriásnak, kutya egy nagy írónak kell lennie, azon bor­zasztóan önhitt hang után, mely egész Nyilt Levelén vé­gigvonul. Hiszen már a cím­ben azt mondta: “megokolom.” Mintha csak Dante Alighieri­­től vagy Máté evangélistától kértél volna cikket. De nemcsak fiatal óriásnak, kutya egy nagy Írónak kell len­nie, hanem végtelenül bonyo­lult szövevényü nagy szellem­nek is. És irodalmi talánynak, író a non Írandó, ahogy latinos szellemességgel mondanók. Nem irt a Karácsonyi Számba, JANUÁR 20-tG elhelyezett bankbetétek Ja­­náur 1-től 4% mellett ka­matoznak. Reggel 9-től este 8-ig ki­vehet vagy elhelyezhet bár­mily kis vagy nagy össze­get. Alaptőke, tartalék és be­tétek összege közel FÉLMILLIÓ DOLLÁR. Schwabach Bankház 1345—1st A ve., 72ik utca sarok New York, N. Y. mert a “lapjával” és a “darab­jával” van elfoglalva az “iro­dájában.” Azután nekiül és mégis írni akar. Elgondolko­zik karácsonyi témákon, sorra veszi, hogy miről mit lehet Ír­ni, bele is kezd, de rendre el­dobja. Azután mégis csak ír­ni akar, egészen másról. De erről is letesz, mert “kirína” a Karácsonyi Szám csupamerő karácsonyi cikkeiből. Hanem majd a Húsvéti Számba fogja beletenni a “tőrülmetszett” al­kotását. A Karácsonyi Számot féltette a karácsonyi hangula­toktól, a húsvéti számot azon­ban már nem félti a húsvéti hangulatoktól, s attól, hogy a mi Cikkeink közül az övé ki fog rini. Az ördög tud eligazodni az ily zseninek a szeszélyén és logikátlanságán. Részletesen pedig igy tör­tént : Miután lelankadt az Író­gépe elé, működésbe jövő irói ihlete a következő cikktémákat súgta neki: “Karácsonyi Elme­futtatás.” — “Karácsonyi Gon­dolatok.” — “Karácsonyi Aján­dékok:” — “Amerikai Kará­csony.” —- “Karácsonyi Má­mor.” — “Karácsonyi Ének.” “Karácsonyi Himnusz.” Rend­kívül finom irodalnii érzékénél fogva (folytán, miatt, követ­keztében és belőle kifolyólag) ezt mind eldobta. Igaza is volt, mert csak a jó öreg Vasárnapi Újság nagyon régi évfolyamai­ban vannak ezekhez hasonló cí­mű karácsonyi cikkek: “Kará­csonyi Szokások Göcsejben,” “Az agglegény karácsonya,” “Karácsony a kórházban,” no meg az erdőben, a bugaci pusz­tán s egyebütt. Azután elfogta a vérbeli, igazi írók lelki tusakodása, az a furcsa Sturm und Drang, ami csakis azoknál a kiválasztottak­nál jelentkezik, akiket a Múzsa homlokon köp. “Muszáj nekem karácsonyi témáról Írni a Ka­rácsonyi Számba ?” kérdi ő, hozzád vágott Nyilt Levelében. “Mert hiszen nem fontos,” foly­tatja önemésztő lelkitusáját, “hogy miről irok, hiszen az egész játék csak arra “megy ki,” hogy legyen valami írva, “akármi,” amivel meg lehet töl­teni azt az “undok” Karácso­nyi Számot, “hogy a fene egye meg,” “a közönség várja, hát “vastag”-nak kell lenni. Ugy-e igazam van kedves Kende Mes­ter?” Hát mondd csak kedves Kende, nem döbbent meg téged Halász urnák az a merészsége, hogy először letiporja lapodat a sárga földig, azután pedig azt meri kérdezni “ugy-e iga­zam van?” Mondd csak, ez uj irodalmi hangok, e szokatlanul uj, lapidáris, de fölötte merész egyéni stilus hallatára nem ér­­zesz némi önvádat elmaradott­ságod és kis színvonalad miatt? A magyar irás szent érdekében kérdezem tőled (s szabadjon kedves ‘kollégáim nevében is szólanom), felelj nekünk egye­nesen, kertelés nélkül: igazán elég neked és az olvasóknak, ha a Karácsonyi Számba akármi van írva, a fene egye meg; igazán akármit, tehát smoncá­­kat szoktunk lapodba Írni mi, A HÉT munkatársai ? Mondd: kik és mik A HÉT olvasói, hogy elég nekik akármilyen undok Karácsonyi Szám, s szel­lemi színvonaluk csak a vastag számot követeli meg, tekintet nélkül a tartalomra? Halász György ur tehát, mi­után az olvasókat a sorok közt lehülyézte, eílhaltározta, hogy nem muszáj neki karácsonyi témáról Írni. S az ily uj gon­dolatok jellemzik az igazán nagy irót. “Lehet például a ta­vasz szépségéről is ódákat zen­geni,” mondja ő. Hát lehetni lehet éppen, ha ennél az önkép­­zőköri témánál egyéb nem ju­tott volna az eszébe. De nem irta meg a cikkét azért, mert nem akart “extravagáns” len­ni. S itt működni kezdett ben­ne az a csodás jövőbelátás, az a petőfies komor sejtelem, mely csak kivételesen nagy szellemek sajátja. Nem irta meg azért, mert tudta, hogy (sorrendben, ahogy ő felsorol­ja) Ötvös, Yartin bácsi, Kober, Kende, Déri, Szebenyei, Szir­mai, dr. Pauker egytől-egyig unalmas, elcsépelt szent kará­csonyi hangulatokról, vagy a karácsonnyal szorosan össze­függő eseményekről és szemé­lyes élményekről fognak Írni. S igy ő ebből a sivár smonca­­tömegből nagyon “kirína” az ő külön utón járó cikkével. Szó­val erősen sejtette, mint a csa­csi az esőt, hogy az az “undok” Karácsonyi Szám “akármivel” lesz tele, hogy jó “vastag” le­gyen, mert “ez a fő,” “a fene egye meg.” És.... . és megtörtént a hihe­tetlen. Az én kedves kollé­gáim, s én a “bácsi” egytől egyig másról irtunk, mint ami­től a nagy jós rettegett. A hu­mor természetesen kivétel, mert az nem szent hangulat, s a humoros rajzokban a torz­emberek, a megrajzolás a fő, nem pedig a szent karácsony, “mint olyan.” Vagyis: Halász György ur szép cikke mégse ritt volna ki a többi cikkek kö­zül. Azért mondom, hogy ennek a Halász urnák átkozottul fia­talnak kell lennie, mert az em­ber elképped ekkora önteltség láttára. Hiszen még a világ­­irodalom legnagyobb irói sem merték volna oly határozottan megjövendölni, hogy egy ké-KIZÁRÓLAG IMPORTÁLT. csemegék, különlegességek, illatszerek, szappanok, gyógyvizek, cigaretták, szivarok, pipa és ciga­rettadohányok, szépitoszerek, a legnagyobb vá­lasztékban. — MAGYAR SPECIALITÁSOK. Látogassa meg üzletünket vagy Írjon árjegyzékért. IDEAL SPECIALTY HOUSE 1505 Third Ave. 85th St. New York.

Next

/
Thumbnails
Contents