A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-03-21 / 12. szám

6 A HÉT NINCS MIRŐL ÍRNI---------------------.------------------1— “A HÉT” SZÁMÁRA IRTA YARTIN JÓZSEF----------------------.------------------1— A HÉT olvasóitól most az egyszer röstelkedve bocsánatot kell kérnem. Eddig minden hé­ten szállítottam valamit. Akár­hogy sült is el a cikkem, mégis csak “valamiről” szólt s a cikk alá a lap szerkesztősége vagy túlozott udvariasságból, vagy elrettentő például mindig oda­tette, hogy irta: Y. J. Még pe­dig A Hét számára. Mivel most is odatenné, hacsak tollhibából is, inkább magam tettem oda, hogy: irta Y. J. Mármint én. Pedig e héten nem irhatok sem­mit, mert igazán nincs miről. Lehet, hogy azért, mert már kiírtam magamat, de ezt az ál­lítást magam sem fogadom el. A legtöbb iró és művész meg­kapja azt a titulust öreg korá­ban, hogy “vén szamár, nem tud már Írni, nem tud már al­kotni”. A dolog azonban leg­­többnyire úgy áll, hogy már halálosan unják a saját mester­ségüket, s még az örökös alko­tás is oly egyhangúvá, unal­massá válik idővel, mint a Du­­nári-valcer, a “Fischerin du Kleine”, vagy a “Hullámzó Ba­laton tetején”. Szeretnének már semmit sem csinálni, de mégis kénytelenek Írni és al­kotni, hogy megélhessenek. E kényszerűség folytán kedvetle­nül írnak, tehát okvetlenül rosszabbul, mint azelőtt. A kö­zönség ezt “hanyatlásnak” tud­ja be s mindjárt kész megadni egy bizonyos titulust. Kedvet­lenségről én is szólhatnék, mert én is unom, utálom a mestersé­gemet, kivált mikor akadnak, akik előre ráköpnek az em­ber papirosára, mikor még bele se kezdett egy cikkbe. De most igazán nincs miről írni, bár egy gazember francia szerint mindenről lehet Írni, csak ne legyen unalmas. Ez az egyetlen meg nem engedett zsáner. Jó, hát volna miről Írni, de nincs ihlet, nincs hozzá han­gulat. Ez a New York, amely­nek külső képe csak méreteiben nagyobb, de különben szakasz­tott olyan, mint a többi ameri­kai nagyvárosé, sokkal józa­nabb, reálisabb, szürkébb, pozi­tivabb, semhogy hangulatot keltene, ha az embernek Szent Antal megkisértése, az urgai reinkarnálódott Buddha (a mongol bogdokhán), Vineta az elsülyedt város, vagy más nagyságos téma jutna is eszé­be. New York rossz hely az Írók­nak. Mi úgynevezett irók itt New Yorkban nagyon rossz helyen vagyunk. Itt minden csak azért van, hogy a hangulatot és ihle­tet Greater New York területé­re be se eressze. Könnyű volt Kiellandnak, és a többi skandi­náv írónak, könnyű a franciák­nak is, akik Bretagne vihartép­te partjain bolyonganak, és könnyű a németeknek is, főleg azoknak, kik nem a városokban laknak. Ha az ember késő őszi alkonyaton egy német tölgyer­dőt lát, mely szinte feketén vá­lik el a borongó, végtelenül ko­mor égtől, szinte lehetetlen, hogy eszébe ne jusson az iste­nek alkonya, a temérdek Wotan s a walkürök, akik már készü­lődnek az őrületes éjszakai lo­vaglásra a gomolygó felhők közt. Éhez a hangulathoz nem kell Wagnernek lenni, ez meg­fogja a magunkféle kis embe­reket is. Általában megfog min­den müveit embert, anélkül, hogy iró vagy művész lenne. Hát Mendelssohn a Früh­lingslied j éhez talán zárt szobá­ban vette a hangulatot? Most nem arról van szó, hogy hjah, az Mendelssohn volt ám, hanem arról, hogy zárt szobában mást komponált volna, szintén reme­ket, ellenben a Frühlingsliedet hangulat sugallta. A tavasz pompájában viruló táj, és thü­­ringiai táj. A Sindingé is tava­szi dal, de mennyire más! A muzsikából az ember szinte ki­­érzi a norvég fjordokat, szinte megborzong a hűvösségtől, a mikor elképzeli, hogy a Sogne­­fjordban, vagy a Bindal-fjord­­ban hóolvadáskor mint zuhog­nak le a jéghideg partok, szik­­láról-sziklára, ropogó és csatto­gó jégdarabokkal vegyest. A hangulatok országa. Különösen Norvégiában vagy iró az ember, vagy nem iró, de mindenképen merő hangulat­ban él s ezt a saját lelki szer­vezete szerint dolgozza föl. Jo­nas Lie a hires norvég iró mondja, hogy Norvégiának kü­lönösen egyik részében, Nord­­landban minden ember kétlátó, kettős-látó, két-látásu, vagy hogy is fejezzük ki magunkat. Mert oly sajátságos, misztikus, borzongó az egész vidék. Mivel ködös és borzongós, tehát el­mossa a körvonalakat. Mivel elmossa, az ember saját maga egészíti ezt ki s helyettesíti a tartalmat a saját lelki diszpozí­ciója szerint. Vegyük a következő esetet. Nordland egyik fjordjában, hol örökös a köd és párázat, a fjord közepén, állva evez egy ember. A tükörsima sötét viz alig hogy kivehető. A csónakról és em­berről tudni, hogy micsoda. De szürke szilhouette-ként annyi­ra elmosódó, hogy ne lássa meg Kielland, mert elfogja valami furcsa hangulat, ebből furcsa fantázia, viszont ebből miszti­kus ihlet keletkezik, s Kielland­­nál az újkor ipiszkos, halszagu lazacfogóból ős-viking lesz, a Sok ezer ember biztos jövőt ala­pított a pleating üzletben s még soknak nyitva az alkalom. Vegyen egy “CIRCLE” Pleating berende­zést, nines szüksége előzetes gya­korlatra. A munka könnyű és kel­lemes. A befektetés aránylag cse­kély az összeghez, amit vele keres­het. Munkát bárkinek könnyű kap­ni. 24 oldalas ismertető könyvünk mindent megmagyaráz. Circle Pleating Outfit Co. 100—102 W. 31st St. N. Y. City ÍRJON AZ INGYEN KÖNYVÉRT HERMANN ARTHUR HAJÓJEGY, PÉNZKÜLDÉS ÉS KÖZJEGYZŐI IRODÁJA First Ave., Cor. 07h St., New York EURÓPAI ÉS AMERIKAI KÖTVÉ­NYEK, ÉRTÉKPAPÍROK.—Felvi­lágosítás személyesen v. levélben JOHN BIRO & C0. 2 Rector Street New York Telefon: Whitehall 3630. MAGYAROK! A NEW YORKI MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI PÁRT 1925. ÉVI MÁRCIUS HÓ 27-ÉN PÉNTEKEN ESTE 8 ÓRAKOR a Central Opera House nagytermében, East 67th St. (2-ik és 3-ik Avenuek között) KÁROLYI MIHÁLY és NEJE tiszteletére Nagyszabású táncmulatsággal és bazárral egybekötött BUCSUESTÉLYT rendez, melyre ezúton meghívja a new yorki és környéki magyarokat. BELÉPŐJEGY ÁRA EGY DOLLAR SZEMÉLYENKÉNT Jegyek a szokott jegyárusitó helyeken és a párt tagjainál kaphatók. A bazárra küldött ajándéktárgyakat és árucikkeket Mrs. Hoffman virágüzlete veszi át. MAGYAROK!

Next

/
Thumbnails
Contents