A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-03-14 / 11. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE és KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. * Előfizetési ára: Egész évre: ............... $4.00 Fel évre ................................................................ $2.00 Egyes szám ára ...................................................—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and published at: 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. Telefon: Lenox 3374 MR. FRANK B. KELLOGG, akit Coolidge elnök Hughes utódjának hivott meg, elég súlyos politikai viszonyok között foglalja el a State Department vezetőjének pozicióját. Az utolsó évek alatt az Egyesült Államok adminisztrációjának politikája egyre merevebb, egyre konzervativabb lett és ez a konzervatizmus idegen az amerikai szellemtől. A prohibició, a törvényhozás állásfoglalása az idegenekkel szemben, a szenátus büntető hadjárata a progresszív szenátorok ellen: mind, mind kétségtelen jelei egy olyan konzervatív tendenciának, amely nem áll messze a reakciótól. A State Department külpolitikai beavatkozásaiban is feltűnően messzire került az igazi demokráciától, az igazi amerikai szellemtől. Az a szoros, szinte baráti viszony, amely a State Department és Mussolini között fennáll, szembeötlő ellentétben áll azzal a ridegséggel, amit az amerikai kormány például a fiatal német köztársasággal szemben tanúsít. A világpolitika demokratikus és progresszív erői azzal a bizakodó reménységgel néztek Amerika felé, hogy ez az ország, amely a szabadságnak és a demokratikus gondolatnak volt a tradiciós championja, a maga óriási erkölcsi súlyával melléjük fog állni és segítségükre lesz abban, hogy a demokratikus gondolatot a maguk hazájában uralomra juttassák. Ehelyett mindaz, ami a háború utáni Európában megmaradt liberális elemnek, keserű csalódással tapasztalta, hogy Amerika a maga erkölcsi súlyával azok mellé a diktatúrák mellé áll, amelyek nem biztosítják ugyan az amerikai eszmék terjedését Európában, de biztosítják az amerikai tőkének a maga zsíros kamatait....... Mr. Kelloggtól, akinek a kezébe a State Department irányítását tette le Mr. Coolidge, azt várja az a liberális Amerika, amely az amerikai szellem érvényesülését nemcsak a dollárok bőséges kamatozásában látja, hanem bizonyos szabadság-eszmék érvényesítésében is, hogy nemcsak uj nevet jelent majd a State Department élén, hanem uj kurzust, uj irányt is. Uj irányt, amely egyúttal visszatérést jelent az amerikai szellemhez, az igazi amerika; irányhoz is, amely Amerikát ismét a liberalizmus világchampionjává teszi meg. [_[ A IGAZ AZ, hogy Európa a súlyos gazda*■ * sági viszonyok nyomása alatt amerikanizálódik, akkor még inkábbb igaz az, hogy Amerika legalább is ilyen gyors tempóban — európaiasodik. Ez az európaiasodás lgelső sorban Amerikának mind intenzivebben lüktető szellemi életében jelentkezik. Az amerikai könypiacon, amelyet hosszú ideig majdnem kizárólag teljesen selejtes termékekkel árasztottak el a kiadók, egymás után jelennek meg a komoly és valóban irodalmi értéket jelentő munkák. Az amerikai művészi életben egyre dominálóbb lesz az európai befolyás: a színházi világban kevesebb lesz a “show-business” és több a valóban művészi produkció; a zenei életben haldoklik a jazz és hatalmasabb lépésekkel hódit tért a komoly muzsika. Ha a mai Európa teljesen más, mint a háború előtti volt, — akkor a mai Amerika sem a tiz év előtti többé. Az az óriási távolság, amely Európát elválasztotta Amerikától szellemileg és világnézet dolgában, egyre csökken. Valami természetes kiengesztelődés áll itt be: Európa szellemi életét megnyomorította ugyan a háború, de Amerikát óriási mértékben fokozta. A tehetségeket és a szellemi élet igazi vezetőit még mindig Európa adja, de már Amerika szolgáltatja számukra a tömegeket. A kiegyenlítődés folyik és néhány évtized múlva már Amerika csak egy más kontinens lesz, de nem egy más világ. MINAP volt egy népgyülés a Town Hallban, amelyen az ellen tiltakoztak, hogy politikai okokból bezárjanak embereket. A népgyülés közönsége nyugodtan végighallgatta a lengyel, a spanyol, az olasz, a jugoszláv, a magyar viszonyok nagyon éles kritikáját, ellenben egyszerre tombolni kezdett, amikor arról volt szó, hogy Oroszországban is baj van a szólászszabadság körül, hogy Oroszországban is börtön vagy vesztőhely jár azoknak, akik nem állanak kommunista alapon és akik azt tartják, hogy Bucharin elvtárs vagy Stalin elvtárs netán tévedhetnek is. Végtelenül jellemző a kommunista világnézetre ez a türelmetlenség, a politikai és erkölcsi fogalmaknak kótyagos összezavarása. Ha Primo de Rivera vagy Mussolini börtönbe záratja a liberális újságírókat: az elnyomatás diktatúra, reakció, ha ellenben Kamenev küldi börtönbe a szociálforradalmárokat, az ideális és gyönyörűséges állapot. Aki az emberi szabadságjogokról igy gondolkozik, az még valóban nem érett meg a szabadságra; az még mindig a rabszolga szemléletével nézi a világot s még min dig ott tart, hogy az emberiséget kancsukával kell nevelni. A legmulatságosabb azonban, hogy mindezek a forradalmárok csak innen, Amerikából, lelkesednek annyira a szovjet-diktatúráért, de közülök egyetlen egy se mutat rá semmiféle hajlandóságot, hogy személyesen vegyen részt a szovjetben. Holott, ha az amerikai kommunista forradalmárok kivándorolnának, mindenki jól járna: ők is, akik még életükben eljutnak a szovjet-forradalomba, mi is, akik nem lennénk kénytelenek a diktatúra fanatikusaival szemben az emberi szabadságjogokat megvédeni. ESETEK Az egyik pozsonyi magyar iskolában, a tízperces szünetben, valamelyik gyerek nagy betűkkel ezt irta a táblára: “Talpra magyar!” A tanitó betér az osztályba, meglátja a felírást a táblán, borzasztó mérges lesz: — Ki merte ezt írni? Senki sem jelentkezett. — Száz szokolt adok annak, aki megmondja, hogy ki irta? A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt fényes ajánlaton, végre a Móricka jelentkezik: — Nos, mondd meg, ki irta? — Tessék előbb a pénzt ideadni! — Nem, előbb mondd meg! — Előbb tessék ideadni a pénzt! A tanitó már szeretne végére járni a dolognak, odaadja az Ígért száz szokolt, — No, itt van, te csirkefogó! De most már azután megmondod végre, hogy ki irta?! Móricka nem kéreti magát: — Irta: Petőfi Sándor! ELŐSZÖR... MÁSODSZOR... HARMADSZOR... Bethlen kijelentette, hogy nem tárgyalni megy Genfbe, hanem csak tájékozódni, de semmi esetre sem fog pénzügyi dolgokról tárgyalni és különben is senkinek sémi köze hozzá, hogy ő miért megy Genfbe. Erre mesélte el a bölcs Rabi a következő anekdotát. Kabátlopással vádoltan áll a cigány a bíróság előtt. Biró: Milyen volt a kabát? Panaszos: Vadonat uj volt, nagy szőrmegallérral és selyem béléssel. Biró: Vádlott! Igaz ez? Cigány: Nem igázs, tekintetes biró ur! Házsudik a panaszos... Először is nem volt rájtá szőrmegallér, másodszor nem izs vót uj, harmadszor még fojjon ki á két semem, tekintetes biró ur, ha én loptam el... A HÉT KABARÉJA A március 22-iki A HÉT vacsora kabaréjának műsorából kiemeljük a következő számokat: Mit adjunk nekik? Jelenet A HÉT szerkesztőségében. Hogy készül egy amerikai magyar bankett. Szereplők: az ünnepelt, tósztmester, szónokok, prominensek, nép, sértődöttek. Ajánló levelet hoztam Budapestről. — . Szereplők: Mr. Mosterkezett és egy régi amerikás. A szerzők iskolája. Karinthy Frigyes tréfája. D. Fellegi Teri magánszámai, ötvös Adolrján: Humor a zongorán.
