A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-10 / 2. szám
VOL. II. No. 2. NEW YORK, JAN. 10, 1925. EGYES SZÁM ARA: 10c Szerkesztik DÉRI IMRE és KENDE GÉZA A HÉT, published Every Saturday by A HÉT, Inc., at 205 E. 85th St., New York, N. Y. Subscription Rates: One Year $4.00. Six Months $2.00. Single Copies 10c. Entered as Second Class Matter, March 13, 1924, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. KAROLYI MIHÁLY NEW YORKBAN KIZÁRÓLAG BETEG FELESÉGE LÁTOGATÁSÁRA JÖTT EZÚTTAL. Nem foglalkozhatok politikával, de szive egész melegével köszönti az amerikai magyarokat és ég a vágytól, hogy találkozhassék velük. — Mindent el fog követni, hogy beszélhessen az amerikai magyarság előtt. KÁROLYI MIHÁLY NYILATKOZATA A HÉT SZÁMÁRA. Gróf Károlyi Mihály, a magyar köztársaság első elnöke, Kossuth Lajos nagy hagyományainak örököse, a demokráciáért és népszabadságért harcoló magyarság vezére csütörtökön délelőtt tizenegy órakor megérkeeztt New Yorkba a “President Roosevelt” fedélzetén. A hajónál, a kikötőben nem várták tömegek, nem mentek elébe zászlókkal és gőzösökkel, mint tiz évvel ezelőtt, amikor Károlyi még milliomos volt, poszibilis volt, kormányra kerülhetett, amikor az amerikai magyar “vezérek” még kérhettek és várhattak tőle sok mindent; a pieren csak néhány bizalmas hive, barátja köszöntötte, — de az amerikai magyarság százezrei, változatlan szeretettel szivükben gondolnak rá és ma is azzal az érzéssel várják Károlyi Mihályt,* mint tiz esztendővel ezelőtt: megérzik, hogy ez a sokat szenvedett, szegény, de lelkileg óriás sá nőtt férfi a magyar nép politikai megváltója. És a megváltókat öröktől fogva keresztre szokták feszíteni.... * Tizenkét év óta nem láttam Károlyi Mihályt. Utoljára a Nemzeti Caszinó egyik különszobájában voltam vele együtt, mikor az akkor negyvennyolcas ellenzéki “Pesti Napló” számára diktált egy nyilatkozatot. Most, amikor a President Roose veit szalonjában megláttam és kezet szorítottam vele, nem tudtam pontosan megállapítani a magam számára: az idő volt-e olyan hosszú, hogy mély nyomokat hagyott Károlyi Mihályon (és bizonyára rajtam is) vagy az utolsó hat év rettentő feszültsége, ideggyilkos izgalma, szenvedése, üldöztetése, nélkülözése, határtalansága, bujdosása szántotta-e szeme köré a barázdákat, festett ezüst vonalakat a hajába és adott a szemének valami furcsa, kicsit fájdalmas, szenvedő, de mégis hallatlanul meleg pillantást? A nagy szenvedő benyomását teszi az emberre Károlyi Mihály. Erősen őszül, és erősen kopaszodik, a lábtörése még mindig roppantul akadályozza a járásban ; botra támaszkodik és biceg. Az egész ember oly távol van az egykori Károlyitól, a millomos mágnástól, mintha nem is az az ember lenne, aki tizenkét évvel ezelőtt volt. Az atlétából megtört ember lett, az arisztokratikus modorú, kissé fölényes mágnásból mély gondolkodó, akinek a szive tele van megértéssel, melegséggel és — jósággal. Csodálatos, hogy a féktelen gyűlölet, a szitkozódások, az aljas és méltatlan támadások özöne, amiket rázuditottak, nem tették keménnyé vagy keserűvé Károlyit. A bosszú, a megtorlás gondolatának egy szikrája sincs benne. Néha egyenesen mentegeti a támadókat, az ellenségeit — szegények, hiszen annyi bajon mentek át és oly kevéssé tudják, miről van szó....... Még az udvariassága is más, mint valaha volt: egy csupa-sziv embernek a baráti, jó érzése minden emberrel szemben. Soha, sem az írásaiban, sem a könyvében, sem a politikai beszédeiben nem tett rám olyan mély hatást Károlyi Mihály, mint az alatt a pár óra alatt, amit megérkezésekor együtt töltöttem vele. Mintha megnőtt volna a nagy időkben, mintha a szenvedés tüzében megacélozódott, megnemesedett volna, mint ha az emberi tudás mély és friss forrásaiból ivott volna. Először gróf volt. Aztán államférfi. Ma: apostol, az apostolok nagy, mindent átfogó emberszeretetével, akiben a gyűlöletnek még csak a szikrája sem él az ellenségeivel szemben. * Az amerikai újságírók várnak rá. Tizen vagy még többen. Károlyi a kabinjába kéreti őket és ott beszél velük. Nyilatkozatot ad nekik, amely oly okos, oly közvetlen, oly elegáns, hogy a riportereket is meglepi. Előbb azonban az Amerikai Magyar Népszava munkatársa jelentkezik nála a lap kiadójának külön kérdéseivel. Károlyi ránéz és ezt mondja: — Sajnálom, nem nyilatkozom. A kérdései nem érdekelnek. Egy olyan lap számára, amely abból él, hogy engem támad és meg kellene szűnnie, ha egyszer abba kellene hagynia a támadásait, amelyekben férfiatlanul és lovagiatlanul még a feleségemet se kímélte, semmi mondanivalóm nem lehet. Aztán odafordul az amerikai újságírókhoz és a következőket mondotta (tökéletes angolsággal, amely az Apponyiét is felülmúlja) : — Attól tartok, uraim, hogy csalódni fognak bennem. Nem vagyok abban a helyzetben hogy nyilatkozzam. Utam célja ezúttal tisztán és kizárólag az, hogy beteg feleségem mellett lehessek. Nem politizálni jöttem ide és semmiféle politikai nyilatkozatot nem teszek. Most fognak megjelenni az emlékirataim angol nyelven. Kérem, olvassák el majd a könyvet és ott (Folytatása a 16-ik oldalon.)
