A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-03-07 / 10. szám

6 A HÉT vett ugyan egy asztalostól, aki­nek a nyakán maradt, de az a po­tom ár is háromszáz korona volt. Igazi jó korona, amelyből csak ötöt adtak egy dollárért. A jeles bútordarab Amerikában nem lett volna olcsóbb hatszáz-hét­­száz dollárnál. Az intarziának, a mindenféle szinü famozaiknak, elefántcsont-berakásnak a reme­ke volt, természetesen a legdrá­gább nehéz, kemény fa-alapon, amely fa valahol a déli vidéken terem, Délamerikában és az ázsiai holland gyarmatokon. Oly szép volt, hogy még ő is csak ritkán aludt benne, hanem in­kább az irószobája széles pamla­­gán. Részint mert sokszor gyön­gélkedett, részint mert szeretett leheveredni, s ott fogadta a láto­gató iróbarátait. íróasztala és irószobájának hatalmas szekrényei a legszebb “empire” volt. A muzgaszentélyt a lakás többi részétől elválasztó, szokatlanul magas ajtó függő­szőnyege ritka szép zöldalapu perzsa szőnyeg volt a XV. szá­zadból, a szélein arasznyi arab betűkkel beleszőve a Korán va­lamelyik “szurája.” Gróf Zichy Jenő révén jutott hozzá s egy bécsi szakértő szőnyegkereske­dő első tekintetre másfélezer fo­rintot ígért a ritka szép antik darabért. Komoly alku esetén mind többet és többet ígért vol­na érte. Mit érhetett voltaképen? És micsoda szatzumája volt az egyik szekrény tetején! A szatzumák egy rég megszűnt ja­pán műhelynek a remekei Szat­­zuma városából (innen a ne­vük) ; nem keramikák, nem is porcelánok, hanem valami kü­lönös kemény anyagból valók, enyhe sárgás alapon, “craquelé” zománccal bevonva, amely mes­terségesen előállitott ezer és ezer finom repedést mutat. A Kiss József darabja elég öblös tálacska volt, gyönyörű szegély­­zettel s a színes zománccal készült ornamentikának a tál egyik belső oldalára koncentrá­lásával, ami e tálaknál jellemző. A külső alján kimagasló arany szarkalábakkal a gyár, azaz a műhely jelzése. A legfényesebb korszakból való. És utánozhatat­lan. Még mindig csinálnak ugyan imitált szatzumákat, de ezeket a hozzáértők első tekin­tetre fölismerik. Ilyen környezetben élt Kiss Jó­zsef, mint ember, és mint —köl­tő. Finoman, kényelemben, lát­szólag isteni gondatlanságban. Mert sokszor elég súlyos pénz­zavarairól nem volt muszáj min­denkinek tudni, mint ahogy a külvilág nem is tudott. A be­avatottak annál inkább. Ebben az irószobában teljes volt az úri, elegáns hangulat, de annál keve­sebb volt a költői hangulat. Ez volt az ő másik, inkább második élete, s bizony elég nagy ut és távolság a völgyben elmélázó csendes kis falutól a Rökk Szi­lárd utca 17. számú házáig. Mi természetesebb mint az, hogy ily környezetben s a zajo­sabb viszonyok közt Kiss Jó­zsef költői hangulatának, önfe­ledt szent mámorának a termé­szetrajza lassankint átalakult. Itt már nem volt oly spontán, nem volt minduntalan jelentke­ző, sőt egyre ritkábban szállotta meg őt. Lapja is nagyon igény­be vette az idejét s nem va­­gyunk-e szentségtörők, ha hoz­zátesszük : a kártya is. Ünnep­napja volt a magyar irodalom­nak, ha néha — nagy ritkán — mégis meglátogatta őt a múzsa. De hogy készültek a versei ebben az időben? Erre nem me­rünk felelni nagy általánosság­ban, de egynek a megszületésé­­sénél ott volt valaki, aki közel lakott hozzá a Rákóczi utón. Egy késő nyári estén beállí­tott a valaki lakásába Sándor. A vezetékneve mellékes, mert egy iróember se tudta (e sorok írója sem), s általában csak mint “Sándor” volt ismeretes ez a szintén kis emberke az egész budapesti iró- és művész világ­ban. Különben ki és mi volt a Sándor? Hát belső titkár, kiadó­hivatali “főnök” és szolga, hir­detésszerző, pénzbekasszáló, és kéziratokat behajtó futár, úti marsall és még sok minden egyéb. Beállított a Sándor azzal, hogy az a valaki tüstént menjen át a szerkesztő úrhoz. Okvetle­nül. “Ily későn? Mi a baj? Hiszen már liferáltam a liferálandót,” mondá a valaki. “Csak tessék átjönni okvetle­nül.” Valaki (akit a költő miért, miért nem, sokszor átcitált egy kis traccsra, talán azért, mert legközelebb lakott hozzá) útnak eredt, nem minden aggodalom nélkül. Mi lehet a baj, hogy ily késő este küld érte? (Vége következik.) Vasárnap, március hó 22-én ESTE 7 ÓRAKOR LESZ A HOTEL ANSONIA (73-ik utca és Broadway) GYÖNYÖRŰ NAGY ÉTTERMÉBEN. A HÉT HARMADIK VACSORÁJA EGY TERÍTÉK ÁRA: KÉT DOLLÁR. EREDETI AMERIKAI MAGYAR KABARÉ Mulattató jelenetek az amerikai magyar életből Fellépnek A Hét szerkesztőségének tagjai és ????---------------------FONTOS TUDNIVALÓK:---------------------1. A vacsora árát nem mi emeltük fel. Nem tudtunk megfelelő éttermet olcsóbb áron kapni. 2. Lesz rendes tánczenekar. 3. Értékes ajándékokat sorsolunk ki. A vacsora min­den résztvevője INGYEN KAP EGY SORS­JEGYET. U. Nagyon kérjük olvasóinkat JELENTKEZZE­NEK AZONNAL levélben vagy Telefonon és diktálják be illetőleg Írják meg pontosan a részt­vevők számát és neveit. 5. Rendkívül tágas, szép az Ansonia étterme, úgy, hogy nem lesz tolongás, mindenkinek jó asztala lesz. Az Ansonia kitűnő vacsorát fog készíteni. Hűsítő italokról gondoskodás történt. FELAJÁNLOTT NYEREMÉNYEK: MOLNÁR BEAUTY SHOP: Egy permanent wave. ROTH BROTHERS ÉKSZERÉSZ: Egy női white gold óra EGY MŰKERESKEDŐ: Eredeti olajfestmény HARTMAN ALBERT IMPORTER: Importált ab­rosz hat szerviettával. MURAY ARTHUR FÉNYKÉPÉSZ: Hat fénykép. Mrs. STEINBERGER DIVATSZALONJA: Egy bá­liruha elkészítése. LÓNYAY NÁNDOR: A Piszkafa diszkötésü évfo­lyama, a Piszkafa egyéves előfizetése SOK MÓKA. — TÁNC MAGÁNSZÁMOK. Tessék mielőbb jelentkezni és lehetőleg a vacsora árát is beküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents