A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-03-07 / 10. szám

2

A HÉT

A szenátusi vita kapcsán Johnson és Borah közölni fogják azokat az adatokat is, amelyek a kezükben vannak és amelyek azt bizonyítják, hogy Széchenyi László magyar követ kérésére tiltotta el Hughes Károlyit a “politikai tevékenységtől.”

A State Department megkezdi a visszavonulást.

A Károlyi-ügynek ez az egyre növekvő publicitása kétségkívül rendkívül kellemetlen a State Departmentnek, amely szeretné valahogyan visszacsinálni az egész ügyet, anélkül, azonban, hogy Hughes ur presztízse csorbát szenvedjen. A “Times” szombati száma már az első oldalon közli, hogy a State Department megengedte Károlyinak, hogy azok ellen a rágalmak ellen védekezzék, ame lyeket egyes amerikai magyar lapok zúdítottak a progresszív magyar politika vezére ellen. A Times megírja, hogy a reakciós elemek már Károlyiné megérkezésekor is kétségbeesett erőfeszítéseket tettek, hogy Károlyinét deportálják, azonban teljesen eredmény nélkül. A State Department nyugateurópai osztályának vezetője, Mr. W. R. Castle levélben közölte Mr. Ernst-el, Károlyi ügyvédjével, hogy a State Department nem tartaná a “pledge” megsértésének, ha Károlyi a tiszteletére rendezett luncheon-on felszólalna és védekeznék az ellene intézett támadások ellen.

Castle urnák ezt a levelét élesen megtámadta egy sereg nagy amerikai újság, élükön a Worldal. Úgy látszik, maga Castle ur is érezte, hogy a levele meglehetősen gyönge, mert alig telt el kétszer huszonnégy óra, már egy második kiegészítő levelet intézett Ernst úrhoz, amelyben azt fejtegeti, hogy Károlyi maga bizonyára tudja, hogy mit mondhat és mit nem mondhat el? Károlyi válaszolhat az ellene intézett támadásokra és tudhatja, hogy “beszédeiben” (tehát már szabad neki beszélni?) meddig mehet el?

A politikai revolver.

A “World” nagyszerű lendülettel folytatja tovább azt a harcot, amelyet Károlyi szólásszabadságáért megkezdett. Az utolsó héten minden nap, úgy a reggeli, mint az esti kiadásokban

vezércikket ir a Károlyi-ügyről, élesen támadva nemcsak Hughest, hanem immár a magyar kormányt és Horthy kormányzót is. Többek között a feb ruár 27-iki számban egy cartoont is közölt a World, amely Károlyit ábrázolja, amint egy karosszékben ül; előtte áll Hughes, egyik kezében a kendő, amellyel a Károlyi szája volt bekötve, mig a másik kezét fenyegetőleg emeli föl, ez a kéz és a kinyújtott mutató ujj úgy van megrajzolva, mint egy revolver, amelyet Hughes e szavakkal szegez neki Károlyi mellének: “Remember! No political activity !”

A jelenlegi magyar kormányról a következőket irja a World:

“Károlyira tehát szájkosarat tettek Horthy tengernagy washingtoni követének kívánságára. Horthy kormánya a világ egyik legautokratább, legreakciósabb, legantidemokratább kormánya. Hogy a Horthy-féle autokrácia egyik ellenségének szólásszabad sága szintén veszedelmet jelenthet egy olyan országra, amely tradíciói alapján ellensége Horthy ur kormányzási rendszerének, azt Hughes ur a mi fantáziánkra bizza.”

Egy másik vezércikkében a World ezt irja:

“Vannak dolgok, amelyek különösen értékesek egy nemzet történetében. Az egyik: a menedékjog; egy számüzöttnek az a joga, hogy elmondhassa a véleményét arról a kormányról, amely száműzte, továbbá, az a tradíció, hogy az amerikai kormány nem fogad el utasításokat a személyes szabadság kérdésében európai diktatúráktól!”

A “Nation” is hosszasabban foglalkozik legutóbbi számában a Károlyi-üggyel és a cikkét, amelyben magasztalja Károlyit, igy fejezi be:

“Vannak még itt amerikaiak, akiknek a száját nem tömték be gróf Széchenyi kívánságára és akik nem tűrik el, hogy idegen kormányok döntsék el, kinek mit szabad mondania a Declaration of Independence országában. Mr. Hughes távozik a hivatalából és régimódi amerikaiak ragaszkodnak hozzá, hogy vele együtt söpörjék ki az európai diktátorok rendőrkémeivel szem ben való szolgai alázatosságot

A “Népszava” — angolul.

Miután két héten át óvatosan hallgatott és egyáltalán nem vett tudomást a Károlyi körül folyó amerikai harcról, — kedden reggelre kelve megszólal az Amerikai Magyar Népszava és két heti habozás után közli, hogy Károlyinak megengedte a kormány, hogy az úgynevezett Károlyi-pénzekről elszámoljon. Közli továbbá még egyszer azokat a kérdéseket? amelyeket Károlyihoz megérkezésekor szeretett volna intézni, végül pedig kitűnik a Népszava dolgozatából, hogy a World és a Times is Írtak közben egyet-mást a Károlyi-ügyről. Természetesen nem csodálkozunk azon, hogy a Népszava csak most, két hét múlva ébred föl, hiszen az angol lapokból kivágott híreket is alig 48 órával később szokta közönségükkel közölni. Öreg emberek nehezen ébrednek és lassan járnak, — ennek a természettörvénynek emberek, lapok, sőt lapkiadók is alá vannak vetve. Kellemes meglepetést keltett azonban, hogy a Népszava cikke egyúttal magyar és angol nyelven is megjelent. Ami a cikk angol fordítását illeti, számos angol szakértőt kérdeztünk meg, hogy vajjan miféle tájszólásban íródott meg ez a cikk, amely nyelvtanilag és szerkezetileg meglehetősen éles elhajtásokat mutat attól az angol nyelvtől, amelyet a washingtoni kongresszusban és a londoni alsóházban beszélnek és amelyen Kipling, Shaw, Wells ,s Eugene O’Neil szoktak ríni. Több szakértő azt állította, hogy a kérdéses cikk nem is angol nyelven Íródott, hanem azon a keverék nyelven, amelyet nevezetes linguisták a “wie sich der kleine Moritz die englische Sprache vorstellt’-névvel szoktak megjelölni. Ezzel szemben már tekintélyek megállapították, hogy a Népszava angol cikke részben szögedi, dunapataji, részben sátoraljaújhelyi angol slengben van Írva. Ezt a tájszólást a legritkábban szokták használni, feltűnik ugyan néha amerikai magyar banketteken, ellenben nyomtatásban talán most alkalmazzák először. Ami ennek az érdekes angolságnak a jellegzetes sajátságait illeti, feltűnő az állítmány gyakori kimaradása, cáfolatául a nyelvészek ama tételének, hogy állitmány nélkül

nincsen mondat. Csonkamagyarországot ez a tájszólás “dismembered Hungary”-nak nevezi. És más helyütt ezt irja: “As we know that you had no opportunity to use the money....” Ezt a mondatot tüzetesebb vizsgálat alá vették szakértőink, de nem tudták megállapitani, hogy a that szó hogyan került bele ebbe a mondatba? Az is jó, amikor azt mondja, hogy “G. Berko is now morally duty bound to ask from you.” Jó szerencse, hogy a magyar fordítás — ugyancsak izbugya-radványi dialektusban — mellékelve van, máskülönben sose derülne ki, hogy szerzőnk a morally duty bound-dal azt akarja kifejezni, hogy “erkölcsileg úgyszólván köteles”, a “duty” szó jelentvén az “ugyszólván”-t. A “because” és “as” határozó szók használata a Népszava-féle dialektusban ugyancsak teljesen más, mint a rendes angolban “however” — mint a Népszava mondaná — ez nem gátolja meg abban a szerzőt, hogy ezt a mondatot le ne irja: Géza D. Berko.... at that time assumed moral obligation for the amounts collected.... ” A magyar fordítás ezt igy közli: “G D. B. erkölcsi felelősséget vállalt a gyütjésért”, ami jelentékenyen enyhébb formában fejezi ki azt, amit a szerző mondani akart, hogy t. i. 1914-ben Károlyi olyan szegény ember volt, hogy állandóan versenyt kellett futnia a fedezetlen csekkjeivel, ellenben G. D. B. Magyarország leggazdagabb mágnása volt, tehát a magyarok csak úgy adtak pénzt Károlyinak, hogy Berkó ur garantálja, hogy Károlyi ezt a pénzt nem használja föl a saját céljaira, mint ahogy ezt az Emery Körnél által adott és közben kifizetett kakaóval és kondenzált tejjel tette, amit Károlyi adott el piaci áron a magyar kormánynak, amiért persze most Berkó morally duty bound.

Értesülésünk szerint a Népszava angol cikkeit legközelebb a Nyelvészeti Társaságban fel fogják olvasni, annak a bizonyítására, hogy vannak Amerikában emberek, akik a világ semmiféle nyelvén nem tudnak beszélni, az írásról — however — nem is beszélve. •